Csorba Győző: Csalás ellen
Meleg tenyerek ízét hordtad
a szíveden. Ó gyáva, gyáva!
Tudtad, hogy önmagad csalod csak,
s hiába tudtad, mégse hitted.
Látod, minthogyha őszi éjben
meztelenül a kertben állnál:
dideregsz. Hűs harmat vizében
ázott virágok borzongatnak.
Ha most egyszerre megölelne
sok szeretőd, kis törpe tested
dús karjaik közt elmerülne,
és irigyelne, aki látna. -
S, ó, nincsen nálad senki árvább!
te olaj vagy, mindenki más víz,
hát rántsd le már az álnok lárvát,
nézd meg magad, és értsd meg végre:
embernek jöttél, egyetlennek,
páratlannak és társtalannak
embernek jöttél, jaj, embernek!
ez az igazság, nincs menekvés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése