HERVAY
GIZELLA
ZSOLTÁR
én
ember vagyok magyar és Európa
hiába
szaggatták szét szilánkokra
hiába
tiltjátok meg hogy szeressek
siratót
kiáltok hogy belereszket
az
ég s a föld kettéhasad a tányér
a
vasárnapi asztalon – mindenki igazáért
jöttem
és addig élek míg szabadon szerethetek
értem
jönnek a havasok kékszemű tengerek
szemem
helyén szilva szájam helyén szőlő
amíg
az igazság otthonunkban felnő
addig
tanulunk járni amíg hazaérünk
velünk
jár a gyermek aki meghalt értünk
aki
nincs de élő mert akarjuk mert gyermek
nélküle
nem lehet szeretni a szerelmet
nélküle
hazátlan minden vár minden város
árva
a falevél a lelkünk is sáros
érte
támadunk fel minden hétfőn újra
övé
az ég s a föld minden országútja
minden
vizespohár a kezében koccan
minden
boldog magzat rá gondol ha moccan
kezéből
támad a szél szeméből hull az eső
lábnyomában
virág világ árvája ő
a
dagasztóteknő neki szül kenyeret
szemével
szeressen az aki megszeret
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése