
Ma van az Állatok Világnapja! Bizony, eljött ez a nap is, ma végre az állatokat ünnepelhetjük. Áhítattal, pohár pezsgővel, jutalomfalattal, simogatással, kóbor állat befogadásával, merengő tisztelettel ünnepelhetjük meg ma őket. Meg amivel akarjuk.Így hát két percben emlékezzünk meg exeinkről, volt, vagy jelenlegi főnökeinkről, folyton mószeroló kollégáinkról, fél kerge szomszédainkról, vég nélkül visító kis testvérünkről, anyósról, BKV ellenőrről, drága jó honatyáinkról, a behajtó irodák lelkes dolgozóiról, üveges tekintetű, épp csak nyálát el nem csöppentő boltos nénibácsiról, a tavaszi fecskepárról, a gyümölcskosarunk körül tobzódó cuki muslinca felhőről, meg amiről úgy gondoljuk, hogy méltó a nap szelleméhez.
Szaladjunk ki a konyhába, marjuk fel a maradék kenyérmorzsákat, próbáljuk meg kicselezni az extra falatért lesből támadó háziállatot, és mély áhítattal indulás mókust, még be nem fagyott kacsát, verebet etetni. A galambokat nem javaslom a listára felvenni, mert azért büntetnek!
Mielőtt azonban elrohannánk kenyérmorzsát szórni, vagy a hozzánk legközelebb eső menhelyre befogadni valamelyik kis árva szőrmókot, álljunk meg egy kicsit, és nézzük csak meg miért is kell ez az állatok világnapja nekünk?! Mert kell, és ez teljesen biztos!

1931 óta tartjuk ezt a jeles ünnepet, mégpedig Assisi Szent Ferenc emléknapjának tiszteletére ( 1226. október 3-án hunyt el ). Ő volt az, aki beszélgetett a madarakkal. Ez önmagában nem nagy kunszt, én is szoktam beszélgetni Csurival, a kanárimmal, mondjuk ennek ő annyira nem örül, bár néha megtisztel azzal, hogy legalább felém fordul közben...
Nos, Assisi Szent Ferenc ezt kicsit jobban művelte, rá ugyanis hallgattak az ég vándorai, nyilván tisztában voltak vele, hogy egy különleges ember szól hozzájuk! Húgocskáimnak hívta a madarakat, mondjuk ettől néhány hímnemű lehet megsértődött, de nem maradtak feljegyzések arról, hogy komolyabb sérelem érte őket emiatt, arról viszont annál inkább, hogy Ferenc őket is térítette, mert úgy gondolta, hogy a madarak a legtökéletesebb, és legkivételesebb teremtményei az Úrnak. Igaza van. A madár szabad, - Csuri speciel nem - munka nélkül jutnak élelemhez, italhoz, konkrétan övék az egész világ - bár ismerek más népcsoportokat is, akik szintén így vannak ezzel - . Aztán mondott nekik még mást is, ezzel se mertek vitatkozni a madarak, pedig lehetett volna, hisz a fecskék is tudnak szőni, fonni, úgy készül a fészek, ebből az emu ugyan kimarad, de azért a fonás mégis csak madár képesség, erről Feri megfeledkezett. De csipogásom helyett, tessék, itt egy monológja a húgaihoz:
| "Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.” Hát ilyeneket mondott ez a jóember! És az ő emléknapján tartjuk az állatok világnapját. Prédikálhattok ti is, bár saját tapasztalatom a macskáimmal kapcsolatban azt mutatják, teljességgel fölösleges időtöltés :)
No nézzük tovább mire jó ez a világnap!
Ezen a napon érdemes ellátogatni a hozzánk közeli, vagy általunk rég látogatni kívánt vadasparkba, állatkertbe, esetleg kisállat kereskedésbe, és megmenteni egy ott senyvedő hörcsit, nyulat, vagy bármit. A vadaspark tán jobb a boltnál, na nem mert onnan haza lehetne vinni egy helyes vaddisznót akár, hanem mert talán a természetben sétálva rájövünk, hogy mégis csak ide tartozunk, talán nem dobáljuk el a következő héten (sem) a petpalackot, ha figyelmesen sétálunk a hazai erdőkben, és látjuk, tapasztaljuk milyen szép is lehetne ha a természettel összhangban élnénk.
Én most megyek megnyünyörgetem a macskáimat, mondok valami szépet Csurinak, közben meg mutatok nektek pár szép képet az én szívem csücskeiről, akik színesítik, éltetik ezt a gyönyörű bolygót, a lakhelyünket. Köztük sokan kihaló félben vannak, sajnos el fognak tűnni, tán az evolúció szemszögéből nézve ez természetes dolog, de mivel főleg az emberi gyarlóság az oka majdani eltűnésüknek, legalább ezen a napon vigyázzunk Rájuk. Nézzétek meg milyen fenségesek, erősek, tökéletesek ... kár lenne értük.
Ma, legalább ma NE szemetelj, ne végy bundát, vagy olyan termékeket, melyeket állatokon teszteltek, ne vágj ki fát, ahol élnek, és ne vásárolj csak azért olyan fából készült terméket, melyről tudva tudod, hogy sok állatnak szolgál menedékül, élelmül, mert jól mutat a nappalidban, legalább ezen a napon őrizzük kicsit tovább azt a fantasztikus értéket, melyet akár Isten, akár a Nagy Bumm, de ránk hagyott örökül!
|


Erről több dolog is az eszembe jutott:
VálaszTörlés1: kb, tizenhárom évesen láttam a filmet Assisi Szent Ferencről..és tetszett! még tán értettem is..Zefirelli mesteri!
2: Az ember a legnagyobb állat...
3: Nálatok, laknak-e állatok?
4: de MIÉRT piros a majom feneke??
Én is láttam a filmet, de nem emlékszem rá ... újra kell nézni!!! Valóban az ember is állat, de azért a kék bálna nagyobb...igaz erkölcsösebb is az embernél. Amint látod, nálunk laknak állatok, bár néha az az érzésem én lakom náluk :D A vérbőségtől piros a majom feneke kedves Gábor :) ;)
Törlés