BABA OLVAS - Csányi Vilmos : A tökéletesség illata

Tartalom: „…nem arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni…” – Avilai Nagy Szent Teréz

Csányi Vilmos regénye játékos szeretettel állítja elénk a XVI. századi Spanyolország egyik legkarizmatikusabb alakjának példás életét. Egyfelől hagyja szabadon beszélni Terézt, aki kora vallásháborúi és eretneküldözései miatt nem engedhette meg magának, hogy műveiben egyértelműen kifejthesse újító gondolatait és mélyen emberi kétségeit. Másfelől a vallomást közreadó Könyv képében kommentálja is a szent megkapóan őszinte monológját.
Egy nő élete, aki ha komolyan vette volna Szent Pál intelmét az asszonyok alacsonyabb rendűségéről, sosem taníthatott vagy prédikálhatott volna, és Istent sem gondolhatta volna el a maga bájosan esendő módján. Egy nő élete, akinek lépten-nyomon akadályoztatott munkája végül az egyház újbóli felemelkedéséhez vezetett az ellenreformáció idején. Akit végül, négyszáz évvel később VI. Pál pápa első nőként az egyháztanítók sorába emelt. Egy nő, aki egyszerre volt törékeny hívő, látnok, ügyes politikus és ellenállhatatlan gyönyörűség.

„Érzékeny orrom van és utálom az izzadt test szagát, nem hiszem, hogy az Úr csak a bűzlő ájtatosokat szereti. Azonkívül valamennyire ápolom is a testem, mindig veszek kicsi fiola réti virág olajat, főleg rózsa van benne meg levendula, és abból esténként néhány cseppet magamra kenek. Azt gondolom, ha az ember igyekszik belső állapotát az Úr figyelmébe ajánlani és tőle telhetően minél tökéletesebbre igazítani, akkor nem ildomos azt pállott, visszataszító foglalatban tárni elé. Kis árváim pedig büdösek, mint a görény, mert nem mosdanak.”

Saját értékelés: 

Ez bizony egy fantasztikus könyv, egy fantasztikus Nőről. 

A kötet két részre osztott, egyik részében Teréz gondolatait olvashatjuk, másikban pedig a Könyv beszél hozzánk, ami elmeséli Teréz korát, és időnként magát Terézt is kibeszéli kicsit. Csányit dicséri, hogy ez a fajta narrálás cseppet sem zavarja meg az olvasást, sőt, csak felcsigázza az embert.

Én alapból nagyon szeretek életrajzokat, esetleg életrajzi ihletésű könyveket olvasni, valamint történelmi regényeket bújni. Valahogy a valóság mindig jobban érdekelt a fikcióknál, lehet pont azért, mert a saját fantáziám elég színes ahhoz, hogy a máséra már nincs, vagy korlátozottan van türelmem, miközben annyi mindent nem ismerek még a világból.

Hát ez a könyv is ilyen. Elolvastam, és még számos más írást is ingerem lett elolvasni. Példának okáért Avilai Szent Teréz munkáit.

Nagyon tetszettek a teológiai részek a könyvben, ahogy más, teológiát tanult elöljárójával beszélgetett Teréz. Pedro Ibanez kimondottan felkeltette az érdeklődésemet, aki úgy vélte, hogy Isten nem rendelkezik semmilyen személyiséggel, se nem kegyes, se nem bosszúálló. Isten olyan, amilyennek az ember látni akarja, márpedig azt a saját egyéni tapasztalásunk diktálja, hogy milyen kis istenképpel rendelkezünk.

Mint minden kereszténységgel foglalkozó témánál, itt is előkerült a szexuális aberráció, a papok rendre molesztálják hol a saját növendékeiket, hol a kolostorokban férjhez menetelükre váró ifjú lánykákat, konkrétan bárkit, mikor ki járt arra...

Ettől a könyvtől sem változott meg a keresztény egyházról alkotott cseppet sem hízelgő véleményem, bár én innen tudtam meg, hogy 2000-ben II. János Pál pápa nyilvánosan bocsánatot kért a keresztény egyház által elkövetett ember ellenes bűnökért : inkvizíció, kereszteshadjáratok, pedofil papok, stb, stb ... Hát, Isten gondolom majd megbocsát, ez a már elvégzett pusztításokon azért olyan sokat nem dob, de értékelendő a gesztus!

A könyv több helyen nagyon laza szöveggel íródik, és igazából az egész kötet nagyon könnyen érthető, bevallom épp ettől szimpatikus nekem Csányi. Úgy gondolom amikor emelkedett hangulatban és latin szavakkal dobálózik valaki ugyanerről a témáról, akkor még egy okos ember is hamar ásítani kezd, és van egy olyan sanda gyanúm is, hogy aki túl sok idegen szót használ filozofálgatásai közepette, az leginkább csak papagájként harsogja az általa megismert bölcselkedők szavait. Hát Csányiról ez nem elmondható, hiszen ő "konyhanyelven" tárja elénk a helyenként nagyon is komoly teológiai nézeteket.

Szimpatikus továbbá az a kellemes humor is a kötetben, ami végig megy az első laptól az utolsóig. Ahogy Teréz gondolatait megismerhetjük például arról, hogy már 1500 körül is ciki volt ha az ember teleszarta a budit, és az ülőkét onnantól csak saját felelősségre lehetett használni... vagy ahogy jellemzi az általa megismert férfiakat. Nem teketóriázik, amit gondolhat egy nő felizgult állapotban, azt Csányi leírja. 

Teréz alakja is nagyon szimpatikus számomra, mint minden okos, és egyben szép nő alakja is. Valahogy imádom, mikor a természet nem köt kompromisszumot, hanem minden egyben van. Épp attól, hogy Teréz szép, és okos volt, korának nagy tudós férfiait szinte sokkolta, roppant sok ellenzője volt, de nem csak külseje és esze volt magasan kvalifikált, hanem lelkiereje is, így igen könnyen kibabrált az őt sarokba szorítani kívánók garmadájával.

Ez kimondottan tetszik benne, hogy céltudatos, határozott és rendíthetetlen. És csak és kizárólag ennek köszönhette, hogy nem került az inkvizítorok keze közé, megúszta csupán pár éves házőrizettel . Van mit tanulni tőle, a mai napig bármelyik nő számára, úgyhogy hölgyeim, könyvre fel, jegyzet füzeteket élesíteni, tanulni, tanulni, tanulni. Teréz ugyanis korát megelőzte, nem mondhatnám feministának, mert a férfiakat, akik arra érdemesek voltak igenis csodálta, de nem hagyta magát leinteni pusztán azért, mert ő nő. Pedig a keresztények szeretik ha a nő csöndes, ami szintén álszent, hiszen ez a korai zsidó hatás maradványa csupán, de a mai napig nem látott senki női pápát, és nem is fog. Köszönhetjük ezt Szent Pál apostolnak. Rendes manusz... Viszont Avilai Szent Teréz  1967 óta az első női egyháztanító, csupán 400 év telt el halála után, hogy így is elismerjék munkásságát.

A zsidóság vs. kereszténység itt is előjön, hiszen Teréz converzó volt, azaz kikeresztelkedett zsidó. Nincs ezen mit csodálkozni, Izrael népének a XVI. században sem volt könnyű az élet, a kötet megdöbbentően ír arról, hogy miken mentek keresztül már akkor is a zsidók. 

Éppen attól, hogy Teréz se nem keresztény, se nem zsidó, és saját maga választotta azt az utat, amit bejárt, ez a nő nagyon tiszteletre méltó. Nem mondanám, hogy a keresztények azért avatták szentté, mert annyira el voltak telve tőle, én inkább úgy gondolom, hogy ő azért válhatott azzá, mert végre meghalt, így nem okozott több gondot teológiai fejtegetésével, akaratos személyiségével.

Én örülök, hogy megismerhettem életét, és ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, aki szeret elmélkedni, mert csak nekik való ez a kötet. Aki nem meditált soha, az nem érti ezt miért lehet, és miért kell fejleszteni. Az nem tudhatja, hogy az ember míg elmélyül, kétségek gyötrik, hogy ő most bolond, vagy minden rendben vele, miért azok a vizualizációk jelennek meg amik? És ezek honnan jönnek? Az agy játéka csupán, vagy valami más? Teréz ezeken a kérdéseken kiindulva dolgozta ki a sarutlan karmelita rendet, és alapított számos kolostort, ahol az erre elhivatottságot érzők a világtól elvonultan, szigorú szabályok közt mélyíthették el kapcsolatukat belső istenükkel.

Teréz egy igazán eredetien gondolkodó, csodálatos nő volt, s rózsa és levendula illata, azaz a Tökéletesség illata kiérződik e kötet sorai közül!

/ Bernini : Szent Teréz extázisa /