MINDENNAPOK - Angyalok márpedig léteznek!

Tyű a mindenit!

Mivel esett az eső Pesten, tudhatjátok, hogy vagy állásinterjún voltam, vagy a Margitszigeten akartam sétálni egyet, de nem, ilyen elvetemültségre még én sem vagyok képes ilyen időben, és ráadásul reggel 7-kor.

Kellemetlen élményeim sorozata után - amiről nagyon úgy érzem, érik már egy novella, de még inkább egy regény - úgy döntöttem, hogy kellemesen fogom eltölteni, első blikkre haszontalannak tűnő napomat. Mert megérdemlem, azért.

Bele is csaptam a lecsóba, és elmentem egy kedves ismerősnőm, K. munkahelyére átvenni, a tegnap már megbeszélt szatyornyi gyöngyöt. Hát barátocskáim ez nem egy szatyor, hanem egy zsááááák, és nagyon nehéz, és jujj de izgalmas lesz kipakolni, megcsodálni, mert már a kolléganője kíváncsiságát is kielégítendőn beletúrtam a sokat sejtető felszínbe, most jöjjön akkor az alszín ... :D

KÖSZÖNŐŐŐŐŐM K. ! Puszi, csók, ölelés, meg amit akarsz, egy életre leköteleztél, mert engem le lehet ilyen apróságokkal, és mint látjuk, ez nem is olyan kis apróság, ez maga a Kánaán ;)

Aztán említést kell még tennem két másik angyalkámról is! Angyalok ők, mert más szót nem tudok használni olyan humanoidokra, akik jókor vannak jó helyen!

Az egyik angyalom a röpke 3 és fél órás állásinterjú alatt tartotta bennem a lelket, márpedig erre nagyobb szükségem van, mint egy melltartóra  pohár vízre. Köszönöm Neked Z!

Másik angyalom akkor lebbentette meg a szárnyát, amikor már hazafelé indultam volna, lógó orral, eső áztatta gúnyában csoszogva a rideg beton dzsungel közepén. Neki is köszönöm, hogy kifakadhattam, meghallgatta, és minden elismerésem erős idegrendszerének, aminek segítségével azt nem mondom, hogy még a nap is kisütött, mert nem igaz, de akár igaz is lehetne, mert arcocskám rövid időn belül nem keskeny mosolyra fakadt. Igaz az esernyőmet meg lányos zavaromban ott hagytam a buszmegállóban...oda se neki! Köszönöm Neked is I. !

Na, a lényeg tehát, hogy angyalok igenis léteznek, és itt cirkálnak köztünk. Én ma háromról tettem Nektek említést, a többieket keresgéljétek csak szépen, én most neki esek ennek a zsáknyi gyöngy-flitter kombónak, mint hülye gyerek a tépőzárnak, további szép napot for evribádi :)

/ jujj mit találtam :) /

MINDENNAPOK - Föntről jön az áldás

A nap tanulságai: 

1. Ha Baba állásinterjúra, vagy a szabadba megy, esik az eső, ez olyan biztos, mint a halál, meg az adó.
2. Csak azért, mert csúszós szandált vettél fel, és seggre estél a csini rózsa mintás kis ruhádban a szakadó esőben, még integethetsz sikkesen a pirosnál veszteglő motorosnak, míg ő a bukó alól is jól hallhatóan rajtad röhög ... Ne aggódj, a Harley nem esőre van tervezve, fog ő még sírni ...
3. A seggnyaló, sunyi jellem mindig győzedelmeskedik a jó felett.
    a, Sajnos erre születni kell, nem tanulható készség, mivel a gerincnek nevezett alap váz a kifejlődése után nem módosítható emberi testrész.
    b,  Nem mindig derül ki azonnal milyen jellemű emberrel állunk szembe, de ha rájövünk, szinte mindig késő már, ez így van "rendjén".
4. Minden férfi idióta, teljesen mindegy hány éves.
    a, Minden férfi felháborodik ezen, és minden nő reméli, hogy ez nem igaz.
    b, DE...IGAZ!
5. Nem az a barát, aki azt mondja, hanem aki nem mond semmit, csak nyújt egy zsepit.
    a, sok esetben nem is zsepi kéne, de nincs pofánk megkérni a másikat, hogy járjon lövész szakkörre.
6. Könyvbuzinak sose ajánlj könyves oldalakat, mert soha nem szakad le onnan.
   a, Különösen ne ajánlj idegennyelvű könyves oldalakat
   b, Ha már megtörtént a baj, dőlj hátra, és élvezd, ahogy könyvbuzi ismerősöd menthetetlenül elmerül a virtuális világban, lubickol benne, mint egyszemes ostoros a köpőcsészében.

BABA KOMOLY - Nekik nincs több álmuk

Dear Mr. Obama, 
Kereken 50 éve mondta egy színesbőrű testvére... nem viccelt, és csak mert régen mondta, nem jelenti azt, hogy érvénytelenek a szavai, és most, hogy újra mások dolgába ütik büszke amcsi orrukat, talán nem ártana jobban emlékezni a saját történelmükre.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon ez a nemzet fölemeli a fejét, és megéli hitvallása szavainak igazi értelmét: Számunkra magától értetődő, hogy minden ember egyenlő. 

Mr. Obama, tudja ki mondta ezt? Az a Martin Luther King, aki nélkül maga most nem lehetne amerikai elnök! Fegyverrel a kézben még senki nem hozott békét, pláne nem idegen nemzetek földjére nem, s ha egyenlő minden ember, akkor a szíriai is, és az izraeli is, meg egyenlő volt a vietnámi is, és az összes indián törzs. Nem csak a néger egyenlő a fehérrel! De nyilván sok ember van, aki ezt nem gondolja komolyan, sőt erősen ellenzi. Ám úgy gondolom, minden anya könnye egyformán hullik a halott gyermekei után ... ha valamiben, hát ebben teljesen biztos, hogy egyenlők vagyunk MIND!

EzEz csak azért kívánkozott ki, mert látom, hogy az aktuálpolitikával foglalkozó ismerőseim közt - akiket nagyon szeretek ezért, mert ők legalább ébren vannak, és nem cukiságokkal és hülyeségekkel tömik az agyukat - felütötte fejét a "melyik oldalnak szurkoljak, higgyek" jelenség.

Maradjunk annyiban, hogy fotelből látni bármilyen háborút és arról véleményt nyilvánítani annyit ér, mint bögrével visszaméricskélni a tengervizet a süllyedő hajóról. Emberek halnak meg méltatlan körülmények közt, halom fölösleges szenvedés, borzalmas fizikai fájdalom, és rettegés ... és senki ne dédelgessen hiú ábrándokat, ez csak rosszabb lesz. Úgyhogy míg nem megy oda valaki, és kötözi le a kezüket, hogy ne bántsák egymást az emberek, addig bármely oldalnak is adunk igazat, az igazság ott van, hogy eleve nem szabadna engedni, hogy bármely hatalom nőket, gyerekeket, fiúkat és apákat küldjön a halálba pusztán emberi ego, és hatalomvágy miatt.

Bocs, hogy semmi cuki állatkát, vagy reményteljes mantrát nem mellékeltem... de Baba néha komoly.

BABA OLVAS - Vaszary Gábor : Csak Te!

Saját értékelés:

Kesernyés, édeskés, könnyű és egyben kegyetlen. Ezek a szavak jutottak eszembe, amikor becsuktam a könyvet. 
Alapvetően nem szeretem a romantikus regényeket, viszont ez annak ellenére, hogy az, mégse az. Ez valami igazi történet, igazi alakokkal, butaságokkal, tévedésekkel, hittel, reménnyel, csüggedéssel, folyamatos igazság kereséssel. Pont mint az élet. A történet finom eleganciába burkolt nyersesége engem mindenképp meggyőzött arról, hogy több Vaszary kötetet kell olvasnom. 
Nem akarom lelőni a poént, mert ehhez a könyvhöz hangulat kell, s ha meg van a hangulat, a vége olyan kiábrándító, kijózanító, hogy legszívesebben a Dunába dobtam volna a könyvet. De a végén csak egy mondat dübörgött bennem végig, és mire tizedjére hangzott el a fejemben, teljesen más hangsúlya lett: 
„A világ legszebb lánya a "Kék Duna” teraszán ült…" Hm, a vége miatt mondható el erről a mondatról, hogy ez az igazi szerelem. Elfogult, bohó, és vak…nagyon vak! 
Aki a szirupos történeteket kedveli, az biztosan csalódik ebben a regényben, ám aki képes lassú ütemben hömpölyögni a történettel, és bele tudja magát érezni mások élethelyzetébe, annak nagyszerű kikapcsolódás ez a könyv. 
A karakterek eredetiek, kedvesek, tökéletlenek, esendők, egyszerűek és mégis olyan sokat mondóak. Pudovákné például alig szerepel benne, mégis látjuk magunk előtt, ahogy mint egy múltbéli kísértet vonul át a helyszíneken. Hősünk egy tipikus férfi, sármosnak is találhatnánk, ha a vége nem olyan, amilyen, barátja, Milánkovics Milán majd' minden magyar ember háza táján előforduló kissé unalmas, de jó barát, Babyka az örök szerető, könnyes, édes, nedves, kedves. Évike a túlfűtött örök Nő, a zene bolondja, aki épp annyira fantasztikus, mint amilyen rémes. Kedves alakok, jó bepillantani a világukba, és megnyugtató is egyben, hogy valójában nincsenek egyedi esetek. 
Nem egy világirodalmi remekmű, de forró nyári napon, jéghideg rozé fröccs mellett sok mosolyt és egy két huncut könnyet előcsaló olvasmány.

Tartalom:

Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek. Vajon túlélheti-e a két rendkívül különböző ember házassága a korkülönbség mellett a női és férfi szerepértelmezésekből is fakadó vitákat, egy régi szerelem nyomasztó emlékét, a környezet rosszallását, intrikáit, a férfiakat mágnesként vonzó fiatalasszony körül legyeskedőket? Vaszary Gábor finom humorral átszőtt keserédese érdekes választ ad minderre.

BABA OLVAS - William Golding : A legyek ura

Saját értékelés:

Ezt az ifjúsági regényt nyilván nem az én korosztályomnak kéne olvasnia, de mivel anno kimaradt, úgy gondoltam bepótolom. Kissé tévesen újfent hallgattam a kritikákra, és borzalmasan izgalmas történetet vártam. 
Vártam…mert nem jött. 
Jó, nyilván nem egy humoros írás, egy laza kis ponyva, de az a visszhang, ami övezi a kötetet, nem igazán illik rá. 
De lehet csak én vagyok „öreg” és sokat látott ehhez. 
Valahol teljesen normális és elengedhetetlen dolog az, hogy ha zárt helyen vészhelyzetbe kerül egy csoport ember, ott az agresszió előbb utóbb felüti fejét. Még békeidőben sem tud az ember az egojától szabadulni, mit várunk akkor egy csapat gyerektől, akik a tűzőnapon, pusztán gyümölcsön, meg időnként némi húson tengődnek, egyedül, a felnőttek megnyugtató jelenléte nélkül? Persze egy kattantabb felnőttel rosszabbul jártak volna szerintem. 
Nem mondom, hogy nincs benne tragédia, de közel sem olyan borzalmas, mint ahogy hüledezik ezen a könyvön a legtöbb ember. Ilyenkor szoktam azon gondolkodni, hogy az ellustult, kényelmes, álszent nyugati ember mennyire nem ismeri , vagy épp nem akarja ismerni saját belső világát és az alapvető emberi természetet. 
Minél többet gondolkodom, annál inkább rájövök, nem is a regény az, ami elgondolkodtat, hanem az a sok vélemény, amit hallottam róla. 
Ha ettől eltekintek, akkor ez egy laza, de érdekes olvasmány, tetszettek benne a főszereplő srácok, különösen a szöszi Ralph, jó volt olvasni hogy válik egy gyerek felnőtt férfivá, mert ő azzá vált, míg a többi simán csak hagyta, hogy az alap ösztönei irányítsák. Röfi is nagy karakter, de ő tipikusan az az alak, aki a mindennapokban is magával hordozza a saját tragédiáját, valahogy ez már csak így szokott lenni, hogy aki túl nagy teret ad az intelligenciájának és a kis lelkének, az ha testileg satnya, mindenképpen csak elbukni képes. Nincs jól, de így szokott lenni. 

Talán a történet leírásával lehetett némi gubancom, nem tudom, mert tényleg nagyon szerethető kis karakterek ezek a srácok, a tájleírás is szép, de valahogy nekem valami nem stimmelt. De csak egész kicsit nem stimmelt!
Összességében jó könyv, de a kritikái miatt durvábbra számítottam.

MINDENNAPOK - Fáklyás menet :)

Mikor ég az állólámpa, avagy sose pakolj könyvet felforrósodó tárgyra!

Szőkeségem ma átpakolta a könyvespolcát, melynek fölső két tagját csak az ágy karfájára lépve ér el. Ennek fényében mikor így pakolászok, rá szoktam tenni az állólámpám tetejére azon köteteket, melyeknek épp keresem a helyét. Hát most is így tettem, hogy ne kelljen fel- le ugrálnom. De most otthagytam a lámpán eme sehova se illő kötetet, melyet amúgy is fel akartam tenni a Rukkolára.

Bújtam volna ágyba, mikor úgy döntöttem egy pohár víz jól esne. Jól is esett, ám ahogy térek vissza a szobámba, mondhatni megcsapott az otthon melege. Na mondom, mert már egy ideje kupleráj bordó a falam, amit én megnyugtató színnek vélek, s időnként újra és újra belém hasít az elégedettség, hogy ó be cép, ma este is pompás a falam....No de mitől ugrálnak a falon az árnyékok? S mitől van ily büdös? És főleg, mióta lett fáklya a lámpám???? Nem visítunk, mozsmicsinájjakegyatyaúrizsten... Anyu felébred és itt döglünk meg, mert oltás helyett agyonvág! Kussolás van, osonás, fel az ágyra, karfára, ó ez meleg... nini a könyv ég... én, mint könyvmoly könyvet égetek... botrány! Amilyen kicsi felületen égett, olyan nagy lángja volt, úgyhogy kezemben a lángoló tudós életrajzával tipegtem ki a konyhai csaphoz. Vizet neki... bírja.

Koch azért bosszút állt, mert erősen marta a füst a tüdőmet, gyorsan le is szídtam, hogy a TBC nem füstmérgezés, hagyjon nekem békét. Állólámpámnak igencsak megtetszett a fáklya funkció, így az immár elázott Kochot a csapban hagyván arra tértem vissza a szobába, hogy még mindig lehetne szeánszot tartani. De nem akarok! Legalábbis ma este nem. És itt jön be mennyi eszem van, mégha ez nem is látszik, gondoltam nem tesz jót ha leöntök egy égő elektromos készüléket némi rozéval ( hát ez volt kéznél ) helyette lekapcsoltam, majd porrongyot ragadtam és kinyírtam az utolsó lángocskát is.

Jelenleg szellőzik a szoba, Robert Koch szelleme duzzog égési sérülésekkel a szoba egyik sarkában, én próbálok nem túl hangosan röhögni, alkalmi fáklyám pedig békésen szendereg. Mind készülünk a mai napra, vajon mi jön még....

/ tüzes menyecskének még a lángok is szív alakban falják fel a könyvét /

BABA KOMOLY - Budapest, Budapest, lestrapált ...

Volt egy megbeszélt találkozóm egy kedves ismerősömmel, és azért, hogy időben odaérjek túl korán értem be a belvárosba . Én ugyanis notórius késő vagyok, ha erre vigyázni akarok, akkor viszont legalább fél órával előbb érkezem. Most egy órával sikerült hamarabb a tett helyszínére érkeznem. Amíg várakozom, gondoltam sétálok egy kicsit itt a belvárosban, úgyis kellemes az idő. 

Ami rögtön felkeltette a figyelmemet, az a sok turista volt. Pihennek, nyaralnak, fellendítik a gyatra gazdaságunk, nincs is ezzel baj. Turkálnak az I  Budapest feliratú pólók, sapkák, dugóhúzók és egyéb kacatok közt. Szembejönnek az emberrel, időnként ha valaki nem óvatos, simán fellökik, ez már nagyobb gond, de legalább ők odalökik, hogy ekszkjúzmi. Ám minden egyes turistára jut egy magyar is. És ők is túrnak. Csak ők a kukákban. Ha nem ott, hát sántítva, remegő kézzel tartják hol a kalapjukat, hol szappant rég nem látott, görcsös markukat. Ez sem meglepő, tudjuk hol és hogy élünk. Csak nyugtalanító... ki tudja mikor jön el az idő, hogy felezzük a napi zsákmányt?! Ami furcsa, hogy mindezt angol nyelven teszik. 

Aztán jönnek a jómódú kéregetők, a szolizott, műkörmös, festéktől terhes arcú, kamu magyar pártát viselő rég nem lánykák, akik szintén angol nyelven, ijesztő széles mosollyal kínálgatják eredeti magyar gulyásukat, kávéjukat end szám drink....Hiába mondod nem kérsz, ezt így, magyarul, a válasz: ok, hevönájsz déj. Beléd is anyukám.... Ahogy kicsit tovább sétáltam, kikötöttem a Fővám téren. Itt már leplezetlenül és derékig lógnak az emberek a kukákban, levendula illat szál a hirtelen barna árusok táskáiból, s a külföldiek gyorsan szedik lábukat a téren át. Folytatom utam, mert már megint késve érek a dolgomra. Budapest, én így nem szeretlek.

Bocs, hogy semmi cuki állatkát, vagy reményteljes mantrát nem mellékeltem... de Baba néha komoly.