Sziddhárta by Hermann HesseMy rating: 5 of 5 stars
Ez az egyik leggyönyörűbb könyv, amit eddig olvastam, márpedig sok fantasztikus írással volt dolgom.
Hesse annyira őszintén ír a lelki változásokról, fejlődésekről, hogy az ember észre se veszi, hogy mennyi mindent tanul tőle, miközben olvas.
Én is, mint sokan mások, azt hittem, hogy ez Sziddhárta, azaz Buddha története regényesítve, aztán már rögtön az elején rájön az ember, hogy ez valójában Hesse isten- és igazság keresésének története. Nagyon szépen beleépíti a buddhista tanok fontosabb gondolatait a mesébe, mégis eltér tőlük, emberivé, „használhatóvá” fogalmazza át.
Tetszik, ahogy Sziddhárta elfordul a tanítóktól annak érdekében, hogy ne váljon szűklátóvá, hogy saját maga tapasztalja meg a saját életét, és ezekből merítkezve alakítsa ki világszemléletét, saját bölcsességére ébredve.
Fantasztikusan jó könyv, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki szereti a mesét és a szépirodalmat, érdekli a buddhizmus, és a lélekvándorlás, szereti, vagy épp gyűlöli az embereket, természetet, a világot.
A könyv olvasása közben az ember légzése lelassul, egy másik, nyugodtabb világba csöppen, és ez a világ nem más, mint az olvasó saját lelkivilága. Azt hiszem erre a nyugalomra nagyon nagy szüksége van a mai embernek, ahogy az önismeretre is, amit bizony, ahogy Sziddhárta történetéből is megtudhatunk, csak sok, sok tapasztalás útján nyerünk. Csak a hibák elkövetése után tudjuk valóban átérezni mit jelent a bűn, tudni róla nem elég, és csak a bűnök elkövetése után vagyunk képesek igazán jól cselekedni. A karma értelme valójában ez, és ezt Hesse nagyon szépen megírta ebben a kötetben.
Ezzel az olvasmányélménnyel gazdagabbá válik az ember.
View all my reviews
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése