Mikor ég az állólámpa, avagy sose pakolj könyvet felforrósodó tárgyra!
Szőkeségem ma átpakolta a könyvespolcát, melynek fölső két tagját csak az ágy karfájára lépve ér el. Ennek fényében mikor így pakolászok, rá szoktam tenni az állólámpám tetejére azon köteteket, melyeknek épp keresem a helyét. Hát most is így tettem, hogy ne kelljen fel- le ugrálnom. De most otthagytam a lámpán eme sehova se illő kötetet, melyet amúgy is fel akartam tenni a Rukkolára.
Bújtam volna ágyba, mikor úgy döntöttem egy pohár víz jól esne. Jól is esett, ám ahogy térek vissza a szobámba, mondhatni megcsapott az otthon melege. Na mondom, mert már egy ideje kupleráj bordó a falam, amit én megnyugtató színnek vélek, s időnként újra és újra belém hasít az elégedettség, hogy ó be cép, ma este is pompás a falam....No de mitől ugrálnak a falon az árnyékok? S mitől van ily büdös? És főleg, mióta lett fáklya a lámpám???? Nem visítunk, mozsmicsinájjakegyatyaúrizsten... Anyu felébred és itt döglünk meg, mert oltás helyett agyonvág! Kussolás van, osonás, fel az ágyra, karfára, ó ez meleg... nini a könyv ég... én, mint könyvmoly könyvet égetek... botrány! Amilyen kicsi felületen égett, olyan nagy lángja volt, úgyhogy kezemben a lángoló tudós életrajzával tipegtem ki a konyhai csaphoz. Vizet neki... bírja.
Koch azért bosszút állt, mert erősen marta a füst a tüdőmet, gyorsan le is szídtam, hogy a TBC nem füstmérgezés, hagyjon nekem békét. Állólámpámnak igencsak megtetszett a fáklya funkció, így az immár elázott Kochot a csapban hagyván arra tértem vissza a szobába, hogy még mindig lehetne szeánszot tartani. De nem akarok! Legalábbis ma este nem. És itt jön be mennyi eszem van, mégha ez nem is látszik, gondoltam nem tesz jót ha leöntök egy égő elektromos készüléket némi rozéval ( hát ez volt kéznél ) helyette lekapcsoltam, majd porrongyot ragadtam és kinyírtam az utolsó lángocskát is.
Jelenleg szellőzik a szoba, Robert Koch szelleme duzzog égési sérülésekkel a szoba egyik sarkában, én próbálok nem túl hangosan röhögni, alkalmi fáklyám pedig békésen szendereg. Mind készülünk a mai napra, vajon mi jön még....
/ tüzes menyecskének még a lángok is szív alakban falják fel a könyvét /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése