Saját értékelés:
Ezt az ifjúsági regényt nyilván nem az én korosztályomnak kéne olvasnia, de mivel anno kimaradt, úgy gondoltam bepótolom. Kissé tévesen újfent hallgattam a kritikákra, és borzalmasan izgalmas történetet vártam.
Vártam…mert nem jött.
Jó, nyilván nem egy humoros írás, egy laza kis ponyva, de az a visszhang, ami övezi a kötetet, nem igazán illik rá.
De lehet csak én vagyok „öreg” és sokat látott ehhez.
Valahol teljesen normális és elengedhetetlen dolog az, hogy ha zárt helyen vészhelyzetbe kerül egy csoport ember, ott az agresszió előbb utóbb felüti fejét. Még békeidőben sem tud az ember az egojától szabadulni, mit várunk akkor egy csapat gyerektől, akik a tűzőnapon, pusztán gyümölcsön, meg időnként némi húson tengődnek, egyedül, a felnőttek megnyugtató jelenléte nélkül? Persze egy kattantabb felnőttel rosszabbul jártak volna szerintem.
Nem mondom, hogy nincs benne tragédia, de közel sem olyan borzalmas, mint ahogy hüledezik ezen a könyvön a legtöbb ember. Ilyenkor szoktam azon gondolkodni, hogy az ellustult, kényelmes, álszent nyugati ember mennyire nem ismeri , vagy épp nem akarja ismerni saját belső világát és az alapvető emberi természetet.
Minél többet gondolkodom, annál inkább rájövök, nem is a regény az, ami elgondolkodtat, hanem az a sok vélemény, amit hallottam róla.
Ha ettől eltekintek, akkor ez egy laza, de érdekes olvasmány, tetszettek benne a főszereplő srácok, különösen a szöszi Ralph, jó volt olvasni hogy válik egy gyerek felnőtt férfivá, mert ő azzá vált, míg a többi simán csak hagyta, hogy az alap ösztönei irányítsák. Röfi is nagy karakter, de ő tipikusan az az alak, aki a mindennapokban is magával hordozza a saját tragédiáját, valahogy ez már csak így szokott lenni, hogy aki túl nagy teret ad az intelligenciájának és a kis lelkének, az ha testileg satnya, mindenképpen csak elbukni képes. Nincs jól, de így szokott lenni.
Vártam…mert nem jött.
Jó, nyilván nem egy humoros írás, egy laza kis ponyva, de az a visszhang, ami övezi a kötetet, nem igazán illik rá.
De lehet csak én vagyok „öreg” és sokat látott ehhez.
Valahol teljesen normális és elengedhetetlen dolog az, hogy ha zárt helyen vészhelyzetbe kerül egy csoport ember, ott az agresszió előbb utóbb felüti fejét. Még békeidőben sem tud az ember az egojától szabadulni, mit várunk akkor egy csapat gyerektől, akik a tűzőnapon, pusztán gyümölcsön, meg időnként némi húson tengődnek, egyedül, a felnőttek megnyugtató jelenléte nélkül? Persze egy kattantabb felnőttel rosszabbul jártak volna szerintem.
Nem mondom, hogy nincs benne tragédia, de közel sem olyan borzalmas, mint ahogy hüledezik ezen a könyvön a legtöbb ember. Ilyenkor szoktam azon gondolkodni, hogy az ellustult, kényelmes, álszent nyugati ember mennyire nem ismeri , vagy épp nem akarja ismerni saját belső világát és az alapvető emberi természetet.
Minél többet gondolkodom, annál inkább rájövök, nem is a regény az, ami elgondolkodtat, hanem az a sok vélemény, amit hallottam róla.
Ha ettől eltekintek, akkor ez egy laza, de érdekes olvasmány, tetszettek benne a főszereplő srácok, különösen a szöszi Ralph, jó volt olvasni hogy válik egy gyerek felnőtt férfivá, mert ő azzá vált, míg a többi simán csak hagyta, hogy az alap ösztönei irányítsák. Röfi is nagy karakter, de ő tipikusan az az alak, aki a mindennapokban is magával hordozza a saját tragédiáját, valahogy ez már csak így szokott lenni, hogy aki túl nagy teret ad az intelligenciájának és a kis lelkének, az ha testileg satnya, mindenképpen csak elbukni képes. Nincs jól, de így szokott lenni.
Talán a történet leírásával lehetett némi gubancom, nem tudom, mert tényleg nagyon szerethető kis karakterek ezek a srácok, a tájleírás is szép, de valahogy nekem valami nem stimmelt. De csak egész kicsit nem stimmelt!
Összességében jó könyv, de a kritikái miatt durvábbra számítottam.
Összességében jó könyv, de a kritikái miatt durvábbra számítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése