BABA OLVAS - Szőcs Géza : Limpopo

Tartalom:

Mit keresnek a struccok Kelet-Európában egy struccfarm jól fűtött ketreceiben? És miért van az, hogy éjszakánként mintha egy más haza, egy másik lét, egy másik földrész szólítaná őket a szabadság ígéretével? Megtanulhat-e repülni egy strucc? És megszökhet-e, s vajon hová?

A strucckisasszony naplójából, amelyet Szőcs Géza tesz közzé, minderre fény derül, mint ahogy azt is megtudhatjuk, hogy a struccok rendkívül érzékenyek a társadalmi elnyomásra és igazságtalanságokra, valamint a metafízikai kérdésekre, a humoruk pedig egyenesen fergeteges.

Saját értékelés:

Kimondottan szórakoztató stílusú könyv, persze adja magát a szórakozás, ha az ember egy strucc feljegyzéseit olvassa. 
De Szőcs humora akkor is nagyon jó. Kedves, mégis mély tartalommal bíró kötet, a látszólag bugyuta alaphelyzet ellenére. 
Nagyon sok utalás szerepel a könyvben Orwell művére, az Állatfarmra, ami akár lehetne zavaró is, hisz más tollával ékeskedni nem szép dolog, de ha jobban belegondolunk ez kézenfekvő, hisz a könyvet az a gondolatmenet ihlette, hogy minek strucc telep egy olyan vidékre, ahol a struccoknak semmi keresnivalója. Strucc szemszögből ugyanolyan jó kérdés ez, tovább csavarva azzal, hogy miért haszonállat, miért nem hagyja őket az ember békén? 
A szabadságot kereső Limpopo tündéri kis jellem, akarata, hogy repülhessen, hogy szabad lehessen megható, elismerésre méltó. A strucc csapat többi tagjának jellemzése igazi családias hangulatot áraszt, olvasás közben az ember szinte látja ezeket a csúnya nagy madarakat, ahogy idétlen, esetlen mozgásukkal császkálnak a kifutójukban, miközben mindegyikük egy egyedülálló személyiség, sajátos bolondériával. Akárcsak mi emberek. 
A könyv néhol eléggé zavaros ugyan, de csak akkor, ha ezt mindenképpen összefüggő írásnak akarjuk tekinteni. Ha a fejezeteket önmagukban nézzük, tökéletes logikát találunk benne, apró történeteket, amik egy széplelkű, irodalmat kedvelő, bezárt struccról szól. 
A könyv erősen boncolgatja a szabadságot, vallást, szerelmet, a konfliktusok lélektanát. 
Struccokról szól nekünk, Embereknek. Egy fura, vicces tükör.

Idézet a könyvből:

" A szótörlési órákat Döhöm tartja a törzsnek. (…) Legutóbb például a szeretet szót töröltük. (…) Döhöm elmondta, hogy a legtöbb bajt, azok a szavak okozzák, amelyek nem hallható, nem látható, nem szagolható és meg sem fogható dolgokra vonatkoznak. Ezeket a szavakat mindenki úgy értelmezi, ahogy éppen eszébe jut és így is használja – nem úgy, mint olyan kifejezések esetében például, mint őr, vagy macska, meg tojás, vagy víz – s mivel mindenki összevissza mást ért rajtuk, ezért csak agybaj, homály, csetepaté, zűrzavar és káosz származik a dologból. 
A szeretet ilyen nem valódi szó. (…) Gondolom, jövő héten a hit, aztán meg a remény következik – morfondíroztam Maxikónak. – S vajon milyen lesz szeretet nélkül élni? 
Micsoda nélkül? – álmélkodott. Milyen furcsa szavakat használsz… Hogy mondtad? Szeresze… Tereresz…? "

 "Piki szólított meg, bizalmas, töprengő hangon, elgondolkodó tekintettel: 

– Tudod mit szeretnék? 

– Nem tudom. Mit szeretnél? 

Erre azonnal lecsap, mint egy teniszező, kajánul, kuncogva, fals hangon elnyújtva: 

– Szeretném a homokórát megállítaniii… 

És hülyén vihog."