
Tartalom: TE MEDDIG MENNÉL EL, HOGY MEGVÉDD A CSALÁDOD? HOGY MEGVÉDD A GYERMEKED? HÁNY HAZUGSÁGOT MONDANÁL? LENNE MERSZED BEISMERNI A LEGSÖTÉTEBB TITKOKAT – LEGALÁBB MAGAD ELŐTT?
Jeanne Cross hétköznapi kertvárosi feleség és anya, aki látszólag tökéletes életet él, amikor feltűnik a színen Ali Mather, egy hegedűtanárnő, aki felrúg minden szabályt s bár jócskán elmúlt negyven, sorra töri a férfiszíveket. Jeanne-t szinte akarata ellenére mágnesként vonzza ez a rendkívüli asszony, s az igézet hamarosan megfertőzi Jeanne férjét és tinédzser fiukat is. Bár a két nő barátsága szokatlannak, sőt veszélyesnek tűnik közös ismerőseik szemében, Alit és Jeanne-t összekötik a mélyen rejlő érzésekből fakadó szükségleteik, sebezhetőségük és a titkok, amelyeket Ali naplóba zár.
A napló egy fenyegetőtitok kulcsát rejti. Bár bizonyítani nem tudja, Ali szentül hiszi, hogy valaki bejár a házába, amikor ő nincs otthon – és szándéka nem sok jót ígér. A betörő nem kevesebbet akar, mint egy darabot Ali lelkéből. Az Egy hazug nő naplója zavart elmék hátborzongatóan gyönyörködtető története. Pszichológiai thriller, melyben maguk a szereplők a legnagyobb rejtély. Érzékeny krimi azoknak, akik szerint az emberi szív a legsötétebb misztérium.
A kukkolás édes izgalmát nyújtja azoknak, akik nem tudnak ellenállni valaki más naplójának, egy zárt ajtónak, vagy lelakatolt szívnek. Letehetetlen olvasmány mindazoknak, akik valaha beleolvastak egy naplóba, s megtudtak valamit, amit soha nem akartak. Azoknak szól, akiket jobban érdekel: miért történt, mint az, ki tette.
Saját értékelés:
Nagyon jó kis könyv!
Cselekménye pörgős, karakterei szeretni valóak, esendőek, emberiek. Számomra mondjuk a családanya annyira nem volt kedvelt az elején, túl házias, túl odaadó volt, kis mértékben sem lehetett felfedezni benne, hogy több lenne egy egyszerű, lélektelen konyhai robotgépnél. Ám új barátnője, a hegedűtanárnő szerencsére kihámozza belőle a végére a Nőt. Úgyhogy összességében valóban minden szereplőben akad olyan jellemvonás, ami által az ember igenis odafigyel rá, megkedveli. Még a kutya is jó fej.
Cselekménye pörgős, karakterei szeretni valóak, esendőek, emberiek. Számomra mondjuk a családanya annyira nem volt kedvelt az elején, túl házias, túl odaadó volt, kis mértékben sem lehetett felfedezni benne, hogy több lenne egy egyszerű, lélektelen konyhai robotgépnél. Ám új barátnője, a hegedűtanárnő szerencsére kihámozza belőle a végére a Nőt. Úgyhogy összességében valóban minden szereplőben akad olyan jellemvonás, ami által az ember igenis odafigyel rá, megkedveli. Még a kutya is jó fej.
A háromszáz valahány oldal egyetlen lapja sem unalmas, pedig szépen lassan épül fel a történet, mégis minden szakasza megfelelő hangulatú. Nagyon tetszett, hogy csak a végén állt össze a kép, ami nem túl szép kép, de legalább logikailag megalapozza az előtte lévő történéseket. Sokaknak talán ez kuszaságot jelenthet, de úgy gondolom, hogy szándékosan nem fejtegeti a jelenidőt az írónő, csak miután minden szereplő tisztába jön minden dologgal. Nem szeretem túlzottan a nőknek szóló ponyvákat, de ez a kötet nagyon fontos dolgot feszeget. Legalábbis ha az olvasó elgondolkodik a történet mélyebb tartalmán is. A hazugságról szól ez a kötet, persze nem az egyértelmű hazugságról, hanem a mérgező, romboló, csendes, sőt néma hazugságokról. Elég jellemző a legtöbb emberre, hogy nem vesz tudomást a neki nem tetsző dolgokról, sőt azokat sem viseli el maga mellett, akik ezeket a dolgokat kimondják, megmutatják, szembesítik a valósággal. Ez a könyv pont az ilyen elleplezett rossz dolgokról szól, amiket nem vagyunk néha hajlandók tudomásul venni, és ezért akad, aki inkább egy komplett hazug életet álmodik magának, csak hogy a rossz dolgokat, hibákat, vétkeket ne kelljen lajstromba venni.
Bár minden ember ámítja magát, ki ezzel, ki azzal, van az önámításnak egy határa, ami után roppant veszélyessé válik az az álomvilág, amiben az ember él. A kötet ezt a határt mutatja be. Miután az ember leteszi a könyvet, jobban teszi, ha elgondolkodik a saját életén, családján, az őt körülvevő embereken. Vajon csak a regényben létezik ilyen élethelyzet? Vagy netalán a saját otthonunkban is?
Ez nem egy buta női ponyva valami amerikai kertvárosról, hanem egy nagyon jó kis thriller, abszolult reális alapokra építve, amitől már - már társadalomkritika is lehetne.
Bár minden ember ámítja magát, ki ezzel, ki azzal, van az önámításnak egy határa, ami után roppant veszélyessé válik az az álomvilág, amiben az ember él. A kötet ezt a határt mutatja be. Miután az ember leteszi a könyvet, jobban teszi, ha elgondolkodik a saját életén, családján, az őt körülvevő embereken. Vajon csak a regényben létezik ilyen élethelyzet? Vagy netalán a saját otthonunkban is?
Ez nem egy buta női ponyva valami amerikai kertvárosról, hanem egy nagyon jó kis thriller, abszolult reális alapokra építve, amitől már - már társadalomkritika is lehetne.
Én úgy gondolom nem csak azoknak lehet érdekes ez a könyv, akik nem bírnak ellenállni egy naplóba való bepillantásba, hanem azoknak is, akik akár könnyedebb thrillerre vágynak, akár érdekli őket az, hogy kit mi motivál.

Idézet a könyvből:
"Meglehet,hogy ő volt az, aki kést szegezett a torkomra ma éjjel. De nem ő az, aki veszélyes. Itt Gavin jelenti a veszélyt. És te is! Istenem, Jeanne, az olyanok mint te – mint az anyám! –, ti vagytok a föld legveszélyesebb emberei. Ti vagytok a jó asszonyok. Az önfeláldozó asszonyok. Azok, akik fészket raknak a gonosznak, aztán csendben megtesznek mindent, amit csak tudnak, hogy megvédjék azt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése