BABA OLVAS - William Paul Young : A viskó

A viskó by William Paul Young
My rating: 1 of 5 stars

Rafinált egy könyv, annyi szent!
Pozitívumai :
Minden gondolatot, eszmét kedvelek, amiben megfogalmazódik az, hogy az ember kitalált korlátok között vergődik, aminek semmi értelme, ellenben eléggé elcsúfítja gyönyörű világunkat. Biztató, ha valaki arra akarja nevelni embertársait, hogy minden emberi kapcsolatunkat alapozzuk őszinteségre, elfogadásra, nyitottságra. Kedvelem továbbá mikor valaki ki meri mondani, hogy az intézményesített vallás kutyafülét sem ér. Ez a könyv nem a mindenkori pápa, és egyéb vallási vezető bestsellere, az teljesen biztos. De a vasárnapi misére tipegő álszenteknek is meggyűlhet vele a bajuk, bár ők a Bibliából is csak azt mazsolázzák ki, ami a szájuk íze szerint van, valószínűleg ebből a könyvből is tökéletesen kiesik nekik ez a mondandó.
Szépen próbálja megértetni azt, hogy az ember ugyanolyan teremtő erővel, ha nem nagyobbal bír, mint Isten. Isten nagyban játszik, az ember kicsiben, sokan nem tudják, hogy a kicsi az építőeleme a nagynak, pedig ez logikus, nyilvánvaló, de tényleg, ahogy a könyvben egy helyütt le is van írva, akármekkora egója is van valakinek, az ember szereti magát jelentéktelennek hinni. Az mondjuk nincs kimondva, hogy ezt hívjuk felelősséghárításnak. Pedig bizony mondom néktek, nagy igazságérzetem ellenére sokszor én is hárítom magamról a felelősséget.
Épp ezért érintett meg igazán egyetlen rész. Mikor Macknek kellett ítélnie. Fájt míg olvastam, rosszul voltam, és kiakadtam rajta. Minden nap ítélünk, folyamatosan, jól, rosszul, dicsérünk, vagy marasztalunk, de erről nem tudunk leszokni. Kemény feladat. De neki kell futni azért ennek a feladatnak, mert sokkal jobb, ha nem azzal vagyunk elfoglalva miről mit gondolunk, hanem azzal, hogy élvezzük azt, amit épp nyújt a világ. Hoppá, itt is kell figyelni a helyes arányt, az élvezetek túlzott hajszolása kiégéshez vezet, na meg embertársaink bántásához.
Ítélkezésnél tartottam. Most is azt teszem. Ítélkezek a könyv felett. Hogy jövök én ehhez?
Megszokásból … mert elvárás, hogy legyen véleményünk arról, ami ér minket, na meg itt a molyon szoktuk értékelni a könyveket, ezzel segítve elő mások könyv választását.
Zavarosan fogalmazok, a semmiről beszélek, túl tág, túl általános dolgokat mondok ugye? Hát igen, a könyv is ilyen.
Negatív:
Az előző mondatom kanyarított ide. Átcsaptam a savazós részbe. Sok rossz könyvet olvastam életemben, ez az egyik. A lektor nem tudom hol füvezett akkor, mikor ezt átnézte, de mikor átnézte, mert valamikor átnézte, akkor az átnézés közben nem tűnt fel neki, hogy az átnézendő szövegben iszonyatosan sok a már átnézett és benne hagyott: szóismétlés. A fordító is nyilván pitét sütött rizzsel, és így lekötötte agyának azt a felét, melyben a ha az író logikai defekteket is produkál, legalább ő leplezze ezt frappáns megoldásokkal. A helyesírást inkább hagyuk, mertt az se megy. Ez nem is lenne baj, hisz a könyv tartalmát tekintve, mikor letettük kezünkből a kötetet, megtanultuk, hogy nem ítélkezünk, és megbocsátunk mindenkinek, mert egyek vagyunk mindennel, és mindenkivel ebben a teremtett világban. Igen ám, de valahogy nem bírom feldolgozni a mátrix életérzést, mikor is kiderül az Atyáról, hogy ő épp egy dagadt néger nő. Keanu Reeves lehetne a főszereplője ennek a filmnek is, ő már úgyis gyakorlott az orákulummal való társalgásban, csak az a ciki, hogy ő legalább jó kérdéseket tesz fel neki. Mack, főhősünk csak sír, ámul, és eszi a pitét rizzsel (igen, nagy hatással volt rám, ha Jézus nem dobja el a tálat a kínai mártással, azt is emlegetném így együtt, de szerencsére eldobta, így nem emlegetem, de hogy sokk hatásként érte Macket a tény, hogy ezért a malőrért a dagadt orákulum, akarom mondani Papa – totális képzavar – nem verte nyakon, csak jókat nevettek, az bennem felvetette azt, hogy te jó ég, 5 gyerek apjaként ez vajon hogy élhet? ) . Nagyokat hümmög, néha, érthetetlen logika mentén felkapja a vizet, de közben nagyon szereti a Szentlelket, Papát, Jézust meg főleg. De miért? Meg hogyan? Arról nem szól a fáma.
Egy hétvégét tölt emberünk a szentháromsággal, és semmi konkrét kérdése nincs, azt leszámítva miért halt meg a kislánya. Persze ezt sem tudjuk meg, mert az orákulum csak süt, főz, danol, meg vigyorog, és időnként kioktat, hogy jó oka volt erre. Barátunk ilyenkor visszaül, mint jó gyerek az iskolapadba, akinek a tanító néni csak annyit mondott: „Mert csak!” Nyilván téríteni akar a könyv, épp ezért nem megy bele a teremtés sztori logikai defektjeibe, amibe egyébként minden gondolkodó ember belemenne, de főhősünk az egyik legbutácskább amerikai teremtménye a Papa névre hallgató kövér hölgynek.
Ezek nem lennének bajok, de tényleg, én személy szerint nem is várok ennél többet egy kereszténységgel foglalkozó könyvtől. De az utolsó lapok legalább ne azzal lennének tele, hogy vegyek ebből 7 db-ot és akkor kedvezményt kapok, hogy terjesszem ahol tudom, ajándékozzam, és szórjam az Igét. Ezt az LSD-s rémálomhoz hasonló igét, ebben a formában nem ajánlom senkinek, nem hogy terjesszem önként, és dalolva. Meg pitét sütve …

Nem vagyok rosszindulatú, sok szép gondolat veszett el ebben a nagyon rosszul megírt könyvben. Én sajnálom, mert a mondanivalója igenis nagyon fontos, de ami ilyen butaságba van becsomagolva, az nem éri el azt az eredményt, amire eredetileg hivatott lenne.
Madách sokkal szebben megfogalmazta anno, érzékletesebben mutatta be az ember sorsát, és igazából ugyanerről szól. „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”

View all my reviews