Karmakiller igaz történet by Valéria BalázsMy rating: 5 of 5 stars
Lehet, hogy megbánom, amiért 5 csillagot adok ennek a kötetnek. De ritkán bánok meg bármit is, most se hinném, hogy így teszek majd.
Már mondogatom úgy 15-20 éve, hogy a könyvek, filmek, zenék, információk, történések nem azért kerülnek előtérbe, mert mi akarjuk, hanem mert ők akarnak minket. Hát erre a könyvre megint igaz, hogy Ő választott engem, nem én Őt. ( tartalmát tekintve lehetséges, hogy én jelenleg az „Áldozat” létformában leledzem, és azért gondolom így, van rá sansz ;) )
Ennek az olvasmányélménynek van némi előélete. Múlt héten barátaimhoz szerettem volna átmenni, gondokat megbeszélni. Közben viszont az egyik hőn imádott macskám lebetegedett. Mondanom se kell, hogy a találkozót lefújtam, és valljuk be, fél hülyére aggódtam magam édes drága kismacskám egyre romló állapota miatt. Másnap a délutáni orvos látogatás után felnyaláboltam az összes könyvtári könyvemet, hogy én ezeket ha kiolvastam, ha nem, visszaviszem, mert Panni ( macska becsületes neve) nélkül úgyse élet az élet, akkor meg minek olvassak. Könyvtáros néni munkahelye akkor biztosított, ha az emberek igénybe is veszik, így munkaköri kötelességének eleget téve odaterelt az új könyvek polca elé, nem baj ha nem kell semmi, csak nézzem meg. Nem volt erőm vitatkozni, pedig szoktam, kimondottan utálom, ha a legcsekélyebb módon is megpróbál valaki rám erőszakolni valamit. Akkor is, ha az nekem történetesen jó lenne.
Nézegettem, csupa számomra érdektelen kötet, és hopp, egy érdekes színű, vékony könyvgerincen akadt meg a szemem. Levettem a polcról, és a borítóról rám pompázó 7 csakra színe egy pillanatra úgy megnyugtatott, hogy csak bámultam azt a kedves arcot, ami a csakrák mögé van helyezve. Nekem ez a könyv kell. Mi a címe? Karmakiller … te jó ég, az előző napi elmaradt találkozó témája. Hörcsög moly volnék, így nagy illetődöttségemben még választottam pár kötetet, biztos mi biztos alapon, és húztam haza.
Otthon Pannám ordítva dorombolva várt. Nem volt jól, kidorombolta magát és elbújt. Még éjjel beleolvastam a könyvbe, nekem döcögősnek tűnt, így csak odébb raktam, és bámultam elalvásig kismacskámat, aki a világ minden kincséért sem akart elaludni, és csak depisen bámult rám. Másnap Szilveszter volt, idegkimerítő petárda zaj és tűzijáték halom közepette azért igyekeztem bele-bele olvasni a könyvbe, Panni pedig igyekezett nem szívrohamot kapni. Egyikünknek sem ment valami jól a magára vállalt feladat, de csak megúsztuk a napot.
Ma ültem jobban oda a kötetnek, miközben azt tapasztaltam, hogy Panni újra eszik, iszik, kimegy a kis alomtálcájára ( ezt csak az érti, mekkora öröm tud lenni, aki már gondoskodott valaha akár emberről, akár háziállatról. Van az a szint mikor boldogok leszünk némi kakitól) .
Most épp alszik. A könyvet kiolvastam, Panni pedig lepihent, épp alszik.
Aki akarja, érti, aki nem, annak nem magyarázom el.
Ez a könyv is olyan, aki akarja, az megérti, senki másnak nem ajánlom, ezt nem szabad csak azért elolvasni, mert valaki kíváncsi. Nem, ehhez fel kell nőni, aktuálisnak kell lennie, különben nem nyújt semmit, maximum pár izgalmas, megrendítő, de nagyon rövid, és visszafogott írói stílusban írt történetet.
A kötet önmagában nem old meg semmit, nem ad semmire magyarázatot, nem sufni ezoTeri képző. Aki így áll hozzá, annak csalódás.
Én megdöbbenve olvastam a történeteket, vagy nagyon színes fantáziája van Anaménak, vagy nagyon puritán őszinteséggel rendelkezik.Ha valaki ott tart, hogy el tudja fogadni ami ebben van, annak nagy megnyugvást, és elég sok jövőbeli szellemi munkát jelent a könyv, valamint olyan izgalmas tapasztalást, ami kissé zavarba ejtő, hisz az olvasás egy látszólag inaktív, és egyirányú kommunikáción alapuló tevékenység.
Sajnálom, ennél tényszerűbb értékelést nem tudok erről megfogalmazni, de ha nyitott szellemmel elolvasod majd te is, rájössz, hogy miért nem lehet erről úgy nyilatkozni, mint egy átlag könyvről.
View all my reviews
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése