Szent Márton 316-ban született a mai Szombathely területén. Mikor a római császár katonájaként egy hideg éjjelen egy koldusnak adta köpenyét, hogy az ne fázzon, álmában megjelent neki Jézus, koldus alakban.
Ez akkora hatással volt Mártonra, hogy azon nyomban felhagyott a katonáskodással, és attól a naptól kezdve Istent szolgálta csupán, na meg a rossz sorsú embereket.
Megkeresztelkedett, és misszionáriusként élete végéig a szegényeken igyekezett segíteni.
Szelíd egy ember volt, ráadásul szégyenlős is, hiszen mikor megtudta, hogy püspökké szeretné kinevezni az egyház, akkor az érte küldött követség elől zavarában elbújt a liba ólban. Azonban gágogó madaraink nem hagyták elkallódni ezt a tehetséget, szárny-csapkodva, rikoltozva felhívták Mártonra a figyelmet, így végül mégis csak sikerült a püspöki kinevezést ráerőszakolni., s mivel az első trükkje nem jött be, Márton alázatosan el is fogadta a kinevezést.
Életének hátralévő részében Tours-ban tevékenykedett, segítette a szegényeket, és 398-ban csatlakozott égi kollégáihoz.
Nevéhez kötődik a pannonhalmi bencés apátság is, melyet annak tiszteletére építettek, hogy ott látta meg a napvilágot, pedig most már tudósaink megdönthetetlenül bebizonyították, hogy Szombathely az a terület, ahol ő született.
Szűz Mária után Magyarország második védőszentje lett Szent Márton, hiszen álmában megjelent neki egy kép, miszerint a király és az ország élére állva Márton védi ezt a gyönyörű hazát.
Hát ilyen volt ez a Szent Márton. És ilyen volt az akkori kor, csak álmodni kellett, s lám milyen nagy dolgok származtak az álmokból. De azért, ezen a napon illő adakoznunk a nálunk szegényebbeknek, s Márton tiszteletére eszünk libát, s iszunk hozzá bort.
Egyébiránt a keresztényektől jól megszokott logikai defekt ezen a napon is jelen van, hiszen Szent Márton tiszteletére éppen hogy nem lenne illő mulatozni, hiszen aszkéta életmódot élt, mindent megvont magától ... de hát ez már csak egy ilyen vallás.
De nem csak ezért eszik November 11-én a magyar libát!
A turáni átok, mely a magyarok örökös viszálykodását hozta el, csak akkor törik meg a legenda szerint, hogy ha ezen a napon békességben fogyasszuk el eme szárnyas húsát, és iszunk mellé finom bort.
Azt hiszem ha ismerjük a történelmet, és nyitott szemmel járunk manapság, könnyen rájöhetünk, hogy akárcsak a szilveszteri lencse evés, ez a liba dolog se nagyon jött még be a magyaroknak, úgyhogy tessék idén kétszer szedni abból a ludaskásából, vagy sült combból, esetleg mindkettőből, és a bortól sem kell visszariadni!
Az átok eredete azonban kissé kétséges, egyesek szerint utánajárhatatlanul ősi eredetű. Mások szerint Nimród királyunk két iker fia, Tur és Ir az emberi dualitást képviselték, így harcoltak egymással folyamatosan. Az ő harcuk beleivódott minden leszármazottjuk vérébe, ezért van az, hogy a magyar soha nem él békében egymással, nem tart össze, hatalmas ereje sosem egyesülhet, így a világban ezt a különleges képességet sosem tudja tartósan megörökíteni.Megint mások szerint, táltosaink hozták ránk a bajt, kiket Szent István üldözött a buzgó keresztény hit erőltetése közepette, nem tisztelve ezzel saját őseit, származását, és különös képen nem tisztelve táltosaink szellemi erejét. Így nem árt ezen a napon előkapni a dekorációs elemként funkcionáló sámándobunkat, és eljátszani valami dallamot rajta őseinknek, míg arra kérjük őket ne haragudjanak már annyira ránk, hisz Zeuszt is lecserélték a görögök ... igaz rosszabbul is élnek azóta ...de ettől most tekintsünk kicsit el.
A római kultúra sem szenved hiányt Márton - napi hagyományból, hiszen ennek az ünnepségnek ( ahogy legtöbb ünnepünknek) a valós eredete tőlük származik.
November elején a jó földművelő emberek nagy ünnepséget tartottak, akkor még az orvoslás istenének (Aesculapius) szánva a mulatást, de minden esetre ezekben az időkben zárták a földművelési évet, így megkóstolták az új bort, mely ezekben az időkben készül el, s mivel az új termény is kitart a télre, ünneppel zárták az év ezen szakaszát, megköszönve ami van, és kérve a további bő termést.
Hogy jött ide a lúd? Hát nagyon könnyen, Mars, a hadisten madara ez a jómadár, s az erő jelképeként ezen szárnyasokat fogyasztották a mulatságok idején. Mars madara is a gágogás miatt lett, hiszen a rómaiakat a gágogás mentette meg egyszer a galloktól, kik az éj leple alatt szerették volna leölni a római katonákat. De hős madár ez a liba, jó házőrző, hát lebuktatta az ellent.
A liba római neve avis Martis, kis szójátékkal Márton madara, így a római kultúrából lopkodó keresztényeknek nem kellett lecserélni ezen az ünnepen a libát, hisz adott, hogy Márton napkor liba a menü. Ezt a protestánsok később még Luther Mártonnal is megtámogathatták, így lehetséges, hogy az ősi szokás modern köntösben, észrevehetetlenül beolvadt a maga helyére.
Egy a lényeg, Márton nap van, így Boldog Névnapot a Marciknak, mi meg együnk libát, igyunk bort, és legyen minden házban béke és szeretet! Úgy legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése