BABA MŰVELŐDIK - Csoki, csoki, csoki ... avagy az Olvasás Éjszakája

Csoki, csoki, csoki … avagy az Olvasás Éjszakája.

Tegnap részt vettem az idén először megszervezett Olvasás Éjszakáján. Nagyon jó kis programnak ígérkezett, bár voltak kétségeim a szervezés gördülékenysége miatt, amit az első 1 óra alá is támasztott. De oda se neki, jövőre jobb lesz, így volt ez anno a Színházak Éjszakájával is 

Az esemény egyéb aggályokat is felvetett bennem, hiszen ha figyelitek miket olvasok, nem nagyon vagyok képben a kortárs írókkal, én amolyan molytoszaurusz vagyok, és sajnos, vagy szerencsére én is olyan vagyok, mint egy amerikai katona, csak én nem a vietkongra értem, ha azt mondom: halott író a jó író. Persze ezt nem csak hogy tárgyát képezve gondolom más értelemben, hanem azt is, hogy szegény író nem attól jó, mert meghalt, hanem a könyv nyelvezete számomra attól élvezetes, hogy nem igen szerepelnek benne modern szlengek, úgyhogy a kortársak közül is azokat szeretem, akik szépirodalmat írnak, a szó legteljesebb értelmében.

Nos, ezek után nem nehéz kitalálni mily borzalom ült az arcomra a sok félmeztelen férfi fotójával ellátott vámpír történetet magában rejtő kötetek láttán, illetve sok esetben nem értettem miért az a nagy izgalom egy-egy egyszerű, földi halandó körül, aztán mindig súgott valaki egy nevet, amire továbbra is csak a szemöldököm szaladt a hajkoronámig, hogy jó, jó, értem én, de ő ki… "Hát tudóóóód"…nem, nem tudom, de ez nem akadályoz meg abban, hogy bűbájos mosollyal üdvözöljem, maximum kerülöm a beszélgetést, nehogy kiderüljön mily műveletlen alak vagyok, hogy nem tudom ki az, és azt se, hogy mi az amit írt. Azért én hálás vagyok mindenkinek, aki valaha írt valamit, még akkor is, ha soha nem szándékozom elolvasni. Mégis csak jobb, mintha PC játékokat tervezne agyhalottaknak.. (bocs)

Nos, ezeken az akadályokon is tovalendülve, nagyon hálás vagyok G.nek, hogy felvilágosított elmémben néhány homályos foltot, kísért engem jobbról balra, majd balról jobbra, hogy cinkosom volt a csoki begyűjtő hadjáratban ( igen, gyűjtöttünk egy kisebb ipari mennyiséget, végül is egy könyvmolynak nem kell karcsúnak lennie, mert a könyv olyan élőlény, aki úgy szeret, ahogy vagy, ez van), hogy bátorított annak ellenére, hogy nőstény könyvmoly létemre csak én hurcolom hűségesen magammal a sörös korsóm, hogy vigyorgott velem néhány valóban szánalmas könyvborító felett, hogy támogatott különféle rajongásaimban (igen,a látszat ellenére tudok, és szeretek is rajongani) és, ami a legfontosabb, köszönöm a doboz csokit, amivel meglepett 

Mivel G. úgy látszik mindenkit ismer, kénytelen voltam én is téblábolni különböző emberek közt, míg ő kedélyesen beszélgetett velük, amivel nem is nagyon lett volna problémám, csak éppen lányos zavarban voltam kb. egész este. Ezért fordulhatott elő, hogy kénytelen-kelletlen és tokától bokáig elvörösödve belenyöghettem 2 szót az ekultura.hu mikrofonjába és kamerájába, amit viszont nagyon nem köszönök G.-nek, mert az orromat se púderezhettem be előtte, és erre sose került volna sor, ha ő nem olyan közvetlen, mint amilyen. De őt így szeretjük, úgyhogy ha soha nem látom viszont a felvételt, fátylat rá. UPDATE Nem csak én, de Ti is megnézhetitek, én vagyok a szemforgató szőke, G. pedig előttem beszél.

Az ekultura.hu -ra térjünk picit vissza, mert bár introvertált állapotomban nem örültem a villámkérdésnek, azért ez a kis csapat nagyon szimpatikus volt számomra, okos, kedves emberek, és örülök, hogy találkozhattam velük Önképző jelleget öltő találkozásunk rádöbbentett, hogy valóban milyen kellemetlen lehet titokzatos félmosollyal és iróniával felvértezett emberrel beszélgetni, úgyhogy ezúton szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akit valaha zavarba, vagy kellemetlen helyzetbe hoztam, de hát ez van, néha akasszák a hóhért, s ilyenkor ráeszmélünk, de ettől még minden megy a maga útján 

Ja, hogy nem esett szó még arról, hol is volt az az ott? Hát a Lírában kérlek alássan. Hogy miért nem a Libriben, arra nagyon egyszerű a válasz, csak mert ott valahogy úgy éreztük nem annyira örülnek a jelenlétünknek. Nem tudom kinek mi a tapasztalata, de egyetlen ősz hajú dolgozót és egy hosszú, barna hajú információnál lévő hölgyet ( ő nagyon nagy arc volt, sikerült a kapros csokinkat elcserélni vele ginszengesre, ezúton is puszilom őt) leszámítva a Libri valahogy nyűgként élte meg az érdeklődést. Hát van ilyen is…ha felvétel is van, akkor itt szeretném jelezni, hogy kedves, mosolygós, emberközpontú alkalmazottat találnának személyemben.

Na de a Líra…hát a Líra…nagyon barátságos légkört biztosítottak, kedvesek, vendégszeretők voltak, és bár maga az esemény szervezése elsőként nem volt fényes, ez itt is kiütközött, de ők tényleg beleadtak apait, anyait, hogy mindenki jól érezze magát náluk. Jól is éreztük magunkat, köszönjük szépen!

Muszáj vagyok megemlíteni még Kovács Noémit. Tündérpofa! Tessék megvenni a Lélekölő című krimijét, mert megérdemli, hogy Agatha Christie magasságba emelkedhessék, humora, kedvessége ugyanis csak gyors észjárásánál nagyobb Neki is nagyon köszönjük a nyomozós játékot, bár személy szerint kicsit neheztelek rá, amiért a legegyszerűbb megoldás volt a helyes, mert így szegény G. velem együtt idő előtt esett ki a játékból (bocs, de sose hallgass szőke nőre :P) de ez semmit nem von le a játék élvezetességéből.

/ Mikor a krimi szerzője viszi be a zsarut /

Tényleg jó este volt a tegnapi, mindenkinek köszönöm, akit megemlítettem, találkozunk jövőre ugyanitt :)

/ Varró Dani pókerezik és közben dedikál /

Ui.: Gyerekek, ennyi repi csokit … Ja, és bibibííí, elbitoroltam két gyönyörű Breakfast at Tiffany's szalvétát is …juhúúúú