BABA OLVAS - Wass Albert : Ember az országút szélén

Saját értékelés:

Aki ismer tudja, hogy egy komplett dráma tagozat lakik a lelkemben, így azt hiszem aki nem csak ismer, de olvasta is a könyvet, az tisztában van vele, hogy ezen a könyvön bizony én úgy zokogtam, ahogy egy anya zokog gyermeke elvesztésén.
Mit sirattam? Az emberiséget. Az első világháborút, a csonka Magyarországot, majd a második világháború előtti kibővült Magyarországot, aztán pedig a második világháborút, s az azutáni rendet, pontosabban rendetlen embertelen világot, a rossz döntéseket, a gonosz tetteket, amiket végrehajtanak egymáson az emberek. 
Igaza van Albert bácsinak, ezeknek a gaztetteknek semmi értelme. A politikának sincs semmi értelme, marakodásnak, rombolásnak. Miért? Mert a sors keze mindegyikünket van, hogy a mennyek felé emel, majd váratlanul, vagy tán kissé megjósolhatóan, de hatalmas lendülettel földre csap. Aztán megint fel, s így megy ez míg bírja szívünk, míg van dolgunk a világban. Minek ez a nagy napra forgás, az eszmék követése, miközben egyetlen dolgot vetkezik le az emberiség, a legfontosabbat, amiért itt vagyunk : egymást segítsük, szeressük, ki-ki legjobb tudása szerint.
Albert bácsi majd' minden regényében arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy soha nem az ember származása dönti el, milyen is valójában, hanem a lelkének jósága, vagy épp romlottsága. Minden írása útravaló nekünk, az utána jövőknek, hogy ne feledjük, hogy vannak értékek és ezekkel az értékekkel élni kell. Ezek nem az arany, nem a különböző osztogatott rangok, nem is a föld, bár az utóbbi nagy érték, de csak akkor, ha megvan a kellő alázat is hozzá. Hanem a becsület, jóság,tisztesség, hűség, megértés, igazságszeretet, emberszeretet, amennyiben ezek a szívünkben laknak, akkor nagy baj ugyan történhet velünk, de az biztos, hogy értékes emberek leszünk. Minden más esetben csak kétes, rövid életű ragyogásban lehet részünk az életben.

A nagy dolog ebben a kötetében talán az, mikor épp ő maga írja le, hogy sajnos hiába is papol erről bárki, hiába hajtogatja az igaz ember az igazát, ha valakiben ez nincs, mert csíráját is kiölte annak, amivel útra engedte őt a Jóisten, akkor ezek a szavak, tanítások nem maradnak meg bennük. Ezt nem lehet tanítani, csak csiszolni.
Hát Albert bácsi művei ilyen csiszoló papírok, s ellenzői mondjanak bármit, az ő megmaradt írásai bizony hogy nem húznak se jobbra, se balra, csak nyíl egyenesen középre, szív tájékra.