1998-ban a The Guardian szerint az év legjobb regénye volt, s bekerült a Booker Prize döntőjébe is. A költőként, irodalomtudósként ismert és elismert szerzőnek ez az első regénye, amely egyszerre rapszodikus és szívet tépő. Egy kisfiú az 1940-50-es években a politikai erőszakkal terhes Észak-Írországban, London-derryben nevelkedik és szerez tapasztalatokat a besúgók, a rendőrök, az utcai bandák kegyetlenségéről, a papok hatalmaskodásáról, miközben körülötte mindent meghatároz családjának szomorúsággal teli múltja és jelene – a szerelem és az árulás története –, amely az északír történelem nemzedékről nemzedékre átöröklődő tragédiájának metafórája.
Saját értékelés:
Nagyszerű könyv. Őszintén szólva a könyv háromnegyede dög unalom. Pontosabban olyan feszes, rideg mondatok halmaza, amiből nehéz bármilyen hangulatot kivenni. Nekem legalábbis nehéz volt. De van valami vonzereje, ami nem engedi becsukni a könyvet, olvasni kell tovább.
A regényben szereplő titok nem akkora titok az olvasó számára, hiszen apró utalásokból elég hamar ki lehet találni, hogy mi történt a múltban a szereplőkkel.
A végén azonban kiderül, hogy nem is igazán a titokról szól a könyv. Inkább a titkok őrzőiről. És arról a keserű igazságról, hogy az emberek hibáznak. Sokszor. Nagyokat is.
De a legrosszabb, ha mindenki csak egyszer hibázik, és erről nem beszél. Mert nem tud, vagy mert nem mer.Így a titok, mint egy lassan ható méreg szétfolyik abban az emberben is, aki őrzi, és azokban is akik körül veszik a titkolózót.
Ez a könyv arról az egyszerű dologról szól, amiért az ember egyáltalán kinyit egy könyvet: az emberről. Meg még egy dologról. Az ember lelkéről, ami nagyon sok terhet bír cipelni. Többet, mint azt a képzelet le tudná festeni.
Nincs szereplője a könyvnek, akit ne szerettem volna megölelni,miután becsuktam a kötetet. Csak annyit mondani, hogy nincs semmi baj, vagy bármi vigasztalót. Ilyet persze nem lehet egy kitalált történet szereplőivel megtenni, de lélekben megtehetem a világ összes olyan emberével, akik súlyos titok terhét őrzik. Lélekben elmondhatom nekik, hogy senki nem tud mindig jól dönteni, de talán a szeretteink körében le kell tenni a keresztet, hagyni kell, hogy az igazság megkönnyítsen, mert egy életen át nem lehet hurcolni mázsás súlyokat.
Nagyon szép történet, szomorú, de szép, mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, és nehogy feladja bárki a felénél, csak mert kicsit döcögős a mese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése