BABA OLVAS - Szőcs Géza : Limpopo

Tartalom:

Mit keresnek a struccok Kelet-Európában egy struccfarm jól fűtött ketreceiben? És miért van az, hogy éjszakánként mintha egy más haza, egy másik lét, egy másik földrész szólítaná őket a szabadság ígéretével? Megtanulhat-e repülni egy strucc? És megszökhet-e, s vajon hová?

A strucckisasszony naplójából, amelyet Szőcs Géza tesz közzé, minderre fény derül, mint ahogy azt is megtudhatjuk, hogy a struccok rendkívül érzékenyek a társadalmi elnyomásra és igazságtalanságokra, valamint a metafízikai kérdésekre, a humoruk pedig egyenesen fergeteges.

Saját értékelés:

Kimondottan szórakoztató stílusú könyv, persze adja magát a szórakozás, ha az ember egy strucc feljegyzéseit olvassa. 
De Szőcs humora akkor is nagyon jó. Kedves, mégis mély tartalommal bíró kötet, a látszólag bugyuta alaphelyzet ellenére. 
Nagyon sok utalás szerepel a könyvben Orwell művére, az Állatfarmra, ami akár lehetne zavaró is, hisz más tollával ékeskedni nem szép dolog, de ha jobban belegondolunk ez kézenfekvő, hisz a könyvet az a gondolatmenet ihlette, hogy minek strucc telep egy olyan vidékre, ahol a struccoknak semmi keresnivalója. Strucc szemszögből ugyanolyan jó kérdés ez, tovább csavarva azzal, hogy miért haszonállat, miért nem hagyja őket az ember békén? 
A szabadságot kereső Limpopo tündéri kis jellem, akarata, hogy repülhessen, hogy szabad lehessen megható, elismerésre méltó. A strucc csapat többi tagjának jellemzése igazi családias hangulatot áraszt, olvasás közben az ember szinte látja ezeket a csúnya nagy madarakat, ahogy idétlen, esetlen mozgásukkal császkálnak a kifutójukban, miközben mindegyikük egy egyedülálló személyiség, sajátos bolondériával. Akárcsak mi emberek. 
A könyv néhol eléggé zavaros ugyan, de csak akkor, ha ezt mindenképpen összefüggő írásnak akarjuk tekinteni. Ha a fejezeteket önmagukban nézzük, tökéletes logikát találunk benne, apró történeteket, amik egy széplelkű, irodalmat kedvelő, bezárt struccról szól. 
A könyv erősen boncolgatja a szabadságot, vallást, szerelmet, a konfliktusok lélektanát. 
Struccokról szól nekünk, Embereknek. Egy fura, vicces tükör.

Idézet a könyvből:

" A szótörlési órákat Döhöm tartja a törzsnek. (…) Legutóbb például a szeretet szót töröltük. (…) Döhöm elmondta, hogy a legtöbb bajt, azok a szavak okozzák, amelyek nem hallható, nem látható, nem szagolható és meg sem fogható dolgokra vonatkoznak. Ezeket a szavakat mindenki úgy értelmezi, ahogy éppen eszébe jut és így is használja – nem úgy, mint olyan kifejezések esetében például, mint őr, vagy macska, meg tojás, vagy víz – s mivel mindenki összevissza mást ért rajtuk, ezért csak agybaj, homály, csetepaté, zűrzavar és káosz származik a dologból. 
A szeretet ilyen nem valódi szó. (…) Gondolom, jövő héten a hit, aztán meg a remény következik – morfondíroztam Maxikónak. – S vajon milyen lesz szeretet nélkül élni? 
Micsoda nélkül? – álmélkodott. Milyen furcsa szavakat használsz… Hogy mondtad? Szeresze… Tereresz…? "

 "Piki szólított meg, bizalmas, töprengő hangon, elgondolkodó tekintettel: 

– Tudod mit szeretnék? 

– Nem tudom. Mit szeretnél? 

Erre azonnal lecsap, mint egy teniszező, kajánul, kuncogva, fals hangon elnyújtva: 

– Szeretném a homokórát megállítaniii… 

És hülyén vihog."

BABA OLVAS - Patry Francis : Egy hazug nő naplója

Tartalom: TE MEDDIG MENNÉL EL, HOGY MEGVÉDD A CSALÁDOD? HOGY MEGVÉDD A GYERMEKED? HÁNY HAZUGSÁGOT MONDANÁL? LENNE MERSZED BEISMERNI A LEGSÖTÉTEBB TITKOKAT – LEGALÁBB MAGAD ELŐTT?

Jeanne Cross hétköznapi kertvárosi feleség és anya, aki látszólag tökéletes életet él, amikor feltűnik a színen Ali Mather, egy hegedűtanárnő, aki felrúg minden szabályt s bár jócskán elmúlt negyven, sorra töri a férfiszíveket. Jeanne-t szinte akarata ellenére mágnesként vonzza ez a rendkívüli asszony, s az igézet hamarosan megfertőzi Jeanne férjét és tinédzser fiukat is. Bár a két nő barátsága szokatlannak, sőt veszélyesnek tűnik közös ismerőseik szemében, Alit és Jeanne-t összekötik a mélyen rejlő érzésekből fakadó szükségleteik, sebezhetőségük és a titkok, amelyeket Ali naplóba zár.

A napló egy fenyegetőtitok kulcsát rejti. Bár bizonyítani nem tudja, Ali szentül hiszi, hogy valaki bejár a házába, amikor ő nincs otthon – és szándéka nem sok jót ígér. A betörő nem kevesebbet akar, mint egy darabot Ali lelkéből. Az Egy hazug nő naplója zavart elmék hátborzongatóan gyönyörködtető története. Pszichológiai thriller, melyben maguk a szereplők a legnagyobb rejtély. Érzékeny krimi azoknak, akik szerint az emberi szív a legsötétebb misztérium.

A kukkolás édes izgalmát nyújtja azoknak, akik nem tudnak ellenállni valaki más naplójának, egy zárt ajtónak, vagy lelakatolt szívnek. Letehetetlen olvasmány mindazoknak, akik valaha beleolvastak egy naplóba, s megtudtak valamit, amit soha nem akartak. Azoknak szól, akiket jobban érdekel: miért történt, mint az, ki tette.

Saját értékelés:

Nagyon jó kis könyv! 
Cselekménye pörgős, karakterei szeretni valóak, esendőek, emberiek. Számomra mondjuk a családanya annyira nem volt kedvelt az elején, túl házias, túl odaadó volt, kis mértékben sem lehetett felfedezni benne, hogy több lenne egy egyszerű, lélektelen konyhai robotgépnél. Ám új barátnője, a hegedűtanárnő szerencsére kihámozza belőle a végére a Nőt. Úgyhogy összességében valóban minden szereplőben akad olyan jellemvonás, ami által az ember igenis odafigyel rá, megkedveli. Még a kutya is jó fej. 

A háromszáz valahány oldal egyetlen lapja sem unalmas, pedig szépen lassan épül fel a történet, mégis minden szakasza megfelelő hangulatú. Nagyon tetszett, hogy csak a végén állt össze a kép, ami nem túl szép kép, de legalább logikailag megalapozza az előtte lévő történéseket. Sokaknak talán ez kuszaságot jelenthet, de úgy gondolom, hogy szándékosan nem fejtegeti a jelenidőt az írónő, csak miután minden szereplő tisztába jön minden dologgal. Nem szeretem túlzottan a nőknek szóló ponyvákat, de ez a kötet nagyon fontos dolgot feszeget. Legalábbis ha az olvasó elgondolkodik a történet mélyebb tartalmán is. A hazugságról szól ez a kötet, persze nem az egyértelmű hazugságról, hanem a mérgező, romboló, csendes, sőt néma hazugságokról. Elég jellemző a legtöbb emberre, hogy nem vesz tudomást a neki nem tetsző dolgokról, sőt azokat sem viseli el maga mellett, akik ezeket a dolgokat kimondják, megmutatják, szembesítik a valósággal. Ez a könyv pont az ilyen elleplezett rossz dolgokról szól, amiket nem vagyunk néha hajlandók tudomásul venni, és ezért akad, aki inkább egy komplett hazug életet álmodik magának, csak hogy a rossz dolgokat, hibákat, vétkeket ne kelljen lajstromba venni.
Bár minden ember ámítja magát, ki ezzel, ki azzal, van az önámításnak egy határa, ami után roppant veszélyessé válik az az álomvilág, amiben az ember él. A kötet ezt a határt mutatja be. Miután az ember leteszi a könyvet, jobban teszi, ha elgondolkodik a saját életén, családján, az őt körülvevő embereken. Vajon csak a regényben létezik ilyen élethelyzet? Vagy netalán a saját otthonunkban is? 
Ez nem egy buta női ponyva valami amerikai kertvárosról, hanem egy nagyon jó kis thriller, abszolult reális alapokra építve, amitől már - már társadalomkritika is lehetne.

Én úgy gondolom nem csak azoknak lehet érdekes ez a könyv, akik nem bírnak ellenállni egy naplóba való bepillantásba, hanem azoknak is, akik akár könnyedebb thrillerre vágynak, akár érdekli őket az, hogy kit mi  motivál.

Idézet a könyvből:

"Meglehet,hogy ő volt az, aki kést szegezett a torkomra ma éjjel. De nem ő az, aki veszélyes. Itt Gavin jelenti a veszélyt. És te is! Istenem, Jeanne, az olyanok mint te – mint az anyám! –, ti vagytok a föld legveszélyesebb emberei. Ti vagytok a jó asszonyok. Az önfeláldozó asszonyok. Azok, akik fészket raknak a gonosznak, aztán csendben megtesznek mindent, amit csak tudnak, hogy megvédjék azt."

BABA OLVAS - Patricia M. St. John : Nyomok a hóban

Tartalom:
A szerző főként gyermek- és ifjúsági regényeiről híres. Minden munkája magán viseli az emberi lélek rezdüléseinek ismeretét. Szívünk gyermekkori vágyakozásai, életünk megrázó próbái, önmagunkkal, Istennel, és felebarátainkkal vívott harcaink, mind-mind visszaköszönnek írásaiban. Jelen könyve a svájci hegyek között játszódik a századforduló éveiben. A történet Karácsonyest éjszakáján kezdődik, amint egy kislány a szomszédasszony és fia kíséretében bandukol haza a falusi templomból, fel a hegyek közé, gondolataiba mélyedve. Otthon váratlan esemény fogadja: édesanyja haldoklik. Ám utolsó szavaival rábízza karácsonyi ajándékát, újszülött kisöccsét. Az édesanyát vesztett család, és a szomszédok jó viszonya egy tragikus baleset következtében megromlik. A kislány és a szomszéd fiú sok fájdalmas és izgalmas eseményen keresztül, saját bőrén tanulja meg a Biblia igazságát: Jézus irántunk való szeretetét.

Saját értékelés: 

Úgy látszik újabban csak jó könyveket olvasok. 

Gyönyörű történet, kedves szereplőkkel, akiket úgy ábrázol az írónő, hogy teljesen megértjük mit miért tesznek, vannak ugyan hibáik, de ezzel együtt szeretni valóak. Legszívesebben köztük élne az olvasó, megnyugtató, meghitt kis világukba, ami ugyan nem mellőzi a drámákat sem, de összességét tekintve kimondottan kellemes. 

Legkedvesebb szereplőm Laci, aki olvasta már, most biztos mosolyog, aki még nem, az olvassa el. Az ő kis lelkének bemutatása annyira esendő, mindennapi, őszintén emberi, hogy bármit tesz, egyszerűen nem lehet rá haragudni. Másik kedvencem természetesen a hófehér kismacska, tünemény az a kis szőrmók. Érkezése, és jelenléte is felér egy csodával. Megnyugtató dolog tudni, hogy csodák márpedig léteznek!

Az egyértelmű térítő hatás sem rontja el a könyvet, nem tukmálja a vallást, de áthatja a történetet az Isten és a világ iránti alázat és szeretet. Ha eltekintünk a vallástól – már aki el akar tekinteni tőle – akkor is nagyon tanulságos és szép történet emberi érzelmekkel, küzdéssel, megbékéléssel. Bár a kötet az igazi evangéliumot hirdeti, azt hiszem minden emberre ráfér ez a történet, különösen a mai világban, hiszen Lukács evangéliuma kapja a főszerepet kimondatlanul: "Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, ezt mondva: Megbántam - Bocsáss meg neki." Azt hiszem a történet kis szereplői ezt ha nehezen is, de elismerésre méltóan képesek megvalósítani, így tőlük csak tanulni lehet.

Úgy gondolom ez a kis könyv mindenkinek ajánlható - bár leginkább az ifjúságnak szól, de ugye akit az istenek szeretnek, azt megtartják gyereknek-, mert kedves, emberi története az olvasást kedvelőkre ugyanúgy hat, mint aki a keresztény tanok legalapvetőbb tanítását keresi a könyvekben. Szeressük egymást, mint a galambok, azok is csak állatok. ...

A kötetből egyébként filmet is készítettek.

BABA OLVAS - Spitzer Gyöngyi ( Soma Mamagésa ) : Ébresztő! - Soma Mamagésa levelei

Tartalom: A könyv kiadója a Nők Lapja Café weboldalán megjelent, Somához írt leveleket és a válaszokat válogatta egy kötetbe. 

„Kedves Soma! Rendszeres olvasója vagyok írásaidnak, és nagyon fontosnak tartom azt a munkát, szerepet, amit felvállaltál, bár lehet, hogy nem is ezek a legmegfelelőbb szavak arra, amit csinálsz. (Munka, szerep, hivatás?) Szeretnék tőled tanácsot kapni – sok barátom van ugyan, de te biztos az igaz véleményeddel fogsz megtisztelni.” 
„Szia Soma! Ezúton köszönöm, hogy vagy – úgy, ahogy vagy! Leírod, elmondod és folyamatosan bombázod a köztudatot a lényeddel, a gondolataiddal, az "életeddel”, hogy lássák: így is lehet! Nagyon tetszenek a válaszaid, mert kiváló érzéked van a pszichológiához."

Saját értékelés: 

A könyvből árad a SZERETET. Soma szeretete az élet, és az emberek felé. Üdítő, feltöltő erejű ez a levéláradat. 

Mindig azt hisszük, hogy a mi problémánk a legnagyobb ezen a világon, legyen az lelki, testi vagy anyagi eredetű. Az ilyen könyveket, témákat úgy gondolom, hogy mindenkinek át kéne olvasgatnia időről időre, mert automatikusan, anélkül, hogy valaki figyelmeztetne erre, rájövünk, hogy ez a „csőlátás” nem helyes. Nincs olyan nagy problémánk valójában, vagy ha van is, sajnos nem egyedi, s lám, ha más még mindig bírja, és valaki tud erre „okosat” mondani, akkor biztosan megoldható is. 

Érdekes kontrasztban vannak a „panasz” levelek a válaszokkal, ez persze nyilvánvaló, így is kell lennie, de egy kötetben összezsúfolva óriási energiája van Soma válaszainak, olyan hatást kelt összességében, mintha ő egy erős szikla lenne, aminek nem, vagy csak kis mértékben ártanak a hullámok. 

Két hibája van a könyvnek, ami egyik sem hiba igazán, csak épp ettől nem válik „bibliává” a kötet. Engem a válaszai néhány esetben megdöbbentettek és nem jó értelemben. Alapvető, hogy a levélben hozzáfordulók zöme, ahogy társadalmunk zöme is örül annak, ha anyagilag kihúzza egyik hónapról a másikra. Pontos foglalkozást nem sokan írtak neki, de tudjuk mindannyian, hogy diplomával rendelkezve sem biztos, hogy felhőtlen az élet. Nos, ír egy ilyen ember valamilyen lelki problémáról, és a tanács az, hogy költözzön el. Járjon sportolni, és olyan tanfolyamokra, amikről mindenki tudja, hogy költséges, illetve nekem ne mondja senki, hogy egyik napról a másikra mindenki megengedheti magának, hogy csak azért mert duzzog és meditálna, megteheti, hogy lakhelyén kívül még egy lakást béreljen. Azért az élet nem ennyire egyszerű. Ehhez a részhez kapcsolatosan hozzátenném azt is, hogy az erre vonatkozó véleményét túl egyetemesen jelenti ki, és túlzottan lesúlytóan vélekedik arról a többségről, akik szerint egy házasságot nem feltétlen két külön álló lakással, és az autonómia hirdetésével kell megélni. A mai világba, amikor amúgy is visítófrászt kap a legtöbb ember a felelősségektől azt tanácsolni, hogy libbenjen be anyuka a nappaliba, és sikkesen, határozottan közölje háza népével: „ Pá aranyaim, kaja a hűtőben, ruhák kimosva, Anyucinak most transzlélegezni kell, úgyhogy majd két nap múlva jövök. Csóóók” …kicsit furcsa nekem. Én úgy gondolom, hogy az önismeretet szingliként kell megszerezni, és akkor házasságot kötni, gyereket vállalni, ha rendben vagyunk magunkkal. Jah, hogy hibát követtünk el, és ezt ilyen, olyan okból hamarabb, meggondolatlanul tettük? Akkor van olyan, hogy bezárkózom egy szobába egy órára, és igyekszem megnyugodni. De Soma így gondolja, én meg másképp, nincs ezzel gond. 

Viszont az összes ilyen könyvvel az a „bajom”, hogy érdekelne az utóélet. Hogy a tanácsot mennyiben fogadta meg az illető, illetve annak milyen hatása lett. 

Valószínűleg soha nem kérnék tanácsot ilyen módon, mert ez egyirányú közlés csupán, nem tudok reflektálni a válaszra, néha Soma is a homályos levélből csak tippelt mit akarhat annak írója.

Összességében jó kis kötet, Soma nagyon gondosan válaszol mindenkinek, annak ellenére, hogy az utolsó leveleknél már dejavu érzés van, ezt már válaszolta…persze, hisz személyesen senkit nem ismer, meglátásai csak némi egyediséget tudnak így képviselni, egyébként általános gondolatsorok ezek. 

De Soma megismerhető a válaszokból, és egy nagyon szerethető, okos, kedves nőnek látszik .

BABA OLVAS - Furdy Mária (szerk.) : Hofi - Pusszantás mindenkinek

Tartalom: Több a téma: lopás, hazugság, csalás, okádnivaló. Több a célpont, hát többet találok el. S akit találat ér, az nem örül. Mondták is már, hogy engem le kell söpörni a színpadról. De igazából gyöngék ahhoz, hogy visszalőjenek. Meg aztán mással vannak elfoglalva. Hogy kaszáljanak, hogy megszedjék magukat. Csomagolnak, meg ilyesmi. Aktuális maradt utolsó pillanatig. Nem várta meg a két durva hetet. Pusszantott, és elment. …a műsor sokáig úgy indult, hogy az omladozó kémény téglái közül előbújik Hofi, és azt mondja „Heil, Csurka! Meddig lesz így?” A próbák idején még nemigen tudtuk, hogy mit kezdjek az ágytállal, ami ott hevert az ágyam alatt. Aztán egy előadáson véletlenül a lábam elé került, és én beleléptem. Attól kezdve az ágytál a cipőm lett. Egy másik alkalommal a nyelére léptem rá, amitől a kedves kis alkalmatosság a levegőbe repült. Elhatároztam, ha még egyszer felugrik, elkapom a nyakát. Elkaptam. Így lett belőle nyeles fésülködő tükör. Aztán meg fehér egér. Meg palacsintasütő. Nem vagyok én se klasszikus, se mai magyar, se mai külföldi. De pótszéken is ülnek meg állnak. Meg is kérdem: Ennyi ember ide bejött? Most bátrak vagytok, vagy munkanélküliek? Akarom, hogy szeressenek is. Akarom… Egyszerűen azért, mert elfáradtam a konfliktusokban. És most játszani szeretnék.

Saját értékelés:

Te, figyelj haver! Képzeld el …. ez egy jó könyv, na nem a cizelláltsága okán, na nem mert olyan pontosan, zökkenőmentesen van szerkesztve. Nem! Hanem mert HOFI. A humorista, a férj, a barát, a vadásztárs, az Ember. Villanások az életéből, munkásságából, és annak hatásairól. Érzésekről, melyeket az őt körülvevők éreznek, éreztek. 
Hofi a családunkban fogalom. Ha bárhol lejátszák, megáll a kezünkben a villa, kiesik a fejünkből a gondolat, hang fennakad, lehellet megszegik , tv képernyőről, rádióból ősz bárd emelkedik. Igazat szólt mindig, gúnyosan, keserűn, fájón, s mi röhögtük. Kiröhögtük a nyomorunkat, az igazságtalanságot ami ért bennünket, bólogattunk, hogy „na ugye, Hofi is megmondta” Mi is megmondtuk, megmondjuk most is. 
Hofi attól lehetett egy korszak hatalmas humoristája, hogy poénjai életszagúak, mégsem primitívek, nem ágyéktáji viccei voltak, nem az anyagcsere problémákon kellett nevetni, na jó, azért a nagymellű ápolónő beette magát agyunk egyik zugába, ami miatt a mai napig Hofi jut eszembe ha nagymellű nőt látok, és szinte várom, hogy az illető bekanyarodjon. Tény, hogy megtudtuk tőle lehet-e a kecskével….vannak akiknek lehet, hisz közöttük osztály különbség nincs. De ezt tudtuk addig is. A lényeg, nem triviális és közönséges a humora, hanem gondolkodásra serkent, pedig egyszerű, melós nyelven beszél. Igen, beszél. A mai napig. Mert politikusaink szégyene, hogy Hofi aktuális, pedig már 10 éve halott. De hát, megénekelte: 
„Az igazságból elveszett az ' I ' ! " 
Nem lesz több hozzá hasonló jelenség, egyéniség. Poénok jöhetnek, humoristák is, de ezt a miliőt, amit maximalista hozzáállással kialakított utolérni nem fogja senki. 
Emlékszem, hogy ha a tv-ben kezdődött a műsora Apám bejött a konyhából a szobába, ahol olvasott, vagy épp egy focimeccset hallgatott a rádión, leült foteljába, és visszafogottan, magában röhögött, hogy ne maradjunk le a zajongás miatt egyetlen új poénról sem. Anyu, ha épp lakkozta a körmeit, belátta, hogy így nem lehet, hisz rövid időn belül a feltörő kacagás miatt több lakk került a bőrére, mint a körmeire. Így a műsor végéig úgy, félkészen kacarászott Hofi poénjain a kanapén gubbasztva. Nagyim, aki folyton a konyhában sürgölődött bejött a szobába, köpenyébe törölte mosogatóvizes kezeit, leült egy székre, és ha Hofi cikizett egy neki kedves politikust, akkor sértődötten visszament a dolgára, majd újra visszacsalta az elfojtott kacagásunk.Papám néha bemorgott, hogy : " Nem értem, mit mondott?! Úgy hadar, maradjatok már csöndben! "
Szóval én Hofin nevelkedtem. És nagyon hiányzik…de főleg ezek a családi Hofivanatévébengyertek programok. Sajnos ha Hofi megy manapság a tv-ben már hiányos létszámmal nézzük csak, de minden egyes poén után újra hallom szeretteim nevetését, látom mosolyaikat, és ettől még keserédesebbek Hofi viccei, grimaszai, jelenléte. 
„Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.” 
Emlékszem Géza bácsi, emlékszem!

/ My way Hofi módra /

/ A híres macskaduett /

/ Tiszta őrültek háza !/

BABA OLVAS - Alice Walker : Kedves Jóisten

Tartalom: A fehér déli irodalom kulcsalakja az elpusztíthatatlan és önpusztító, metszően józan és rögeszmés, istenváró és istenkáromló, könyörületes és kegyetlen ember – gondoljunk Flannery O'Connor egyszerű georgiai hőseire, akik szenvedélyes vággyal keresik a lelki kapaszkodót, vagy Carson McCullert, Kathrine Anne Porter és Eudora Welty magányosaira, a szeretet-szerelmet szomjúhozókra, az önámítókra és a magukat kifejezni nem tudókra. nem véletlenül ők a színes bőrű Alice Walker fehér példaképei. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a feketeközösség világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye, amelyből Steven Spielberg készített nagy sikerű filmet.

/Whoopi, mint Celie /

Saját értékelés:

Nagyon jó könyv, az elején zavaró a sok helyesírási hiba, de meg lehet szokni, és szerintem így jobban meg is lehet érteni főhősünket. A sok helyre betűzdelt humoros gondolatok miatt kellemes arányban sokkolja az embert, az a téma amit boncolgat. 
Nem vagyok feminista, én inkább soviniszta hozzáállással vagyok az átlagos lusta, igénytelen, elkényeztetett férfitömeghez, és érdekes, hogy bár nálunk (Magyarország) nem szokás a nevelt lányainkat felcsinálni, vagy eltiltani attól, hogy tanulhassanak, ránézhessenek a férfira,azért az alapvető jellemvonások, mégis stimmelnek : lustaság, nők lenézése, beképzeltség. 
A könyvet olvasva sokszor szerettem volna pofán verni a benne szereplő férfiak bármelyikét, Samuelt és Jacket kivéve, de szegények nagyon keveset szerepeltek benne. 
Enyhe homofóbiám ellenére nem tudom azt mondani, hogy a könyvben felhozott leszbikus vonal túl sok, valószínűleg én is szívesen bárkihez hozzábújnék a főhősünk helyében, aki kivételesen nem üt, ver, erőszakol meg 2 naponta. 
Nagyon tetszik benne az a valláshoz való hozzáállás, amit Shug képvisel, és adja át később Celienek, valahogy egy kicsit wass albertes vonás, amit azért szerettem meg, mert amikor elolvastam a Te és az Isten című írását, megnyugodtam, hogy nem csak én gondolom így. Az ember szereti, ha másokkal osztozhat a gondolatain, hisz ez összeköt minket a többi emberrel, és ahogy Shug is mondja a könyvben, minden összefügg mindennel. 
A könyv 3/4 részénél jöttem rá, hogy ezt már láttam régen filmen, de mivel tényleg rég volt, nem emlékeztem már rá, csak arra, hogy ha minden igaz, Whooppi Goldberg játszotta a főszerepet, és a címe Bíborszín volt, ami szintén nagyon stimmel a történethez. Ebből is látszik, hogy a könyvekről a legtöbb esetben semmit sem tudok, nem engedem, hogy bármi befolyásoljon a saját kíváncsiságomat leszámítva.
Nem szoktam ekkorákat spoilerezni, bocsánat, de erről a sztoriról nem lehet úgy beszélni, hogy nem fogalmazza meg az ember a könyvben felhozott igenis fontos témákat. 
A végkövetkeztetés számomra nem az, hogy minden nő lázadjon fel, ossza ki a palikat ahogy csak bírja, hanem az, hogy elkeserítő, hogy az emberiség ennyi Földön töltött idő alatt sem volt képes TISZTELNI a körülötte élőt, legyen az férfi, nő, fekete, fehér, zsidó, cigány, magyar, idős, vagy fiatal. Pedig sokat tanulhatnánk egymástól és akár tudomásul vesszük, akár nem, mindegyikünknek szüksége van arra, hogy szeressenek minket. 
„Minden aszt akarja, hogy szeressék. Mink énekelünk és táncolunk, képeket vágunk, virágcsokrokat osztogatunk csak azért, hogy szeressenek. Észrevetted valaha is, hogy a fák megtesznek mindent, hogy ugyanúgy felhívják a figyelmet mint mink, épp csak nem járnak?”

/ Miss Celie's Blues /

/ Igen, igen, Alice Walkernek is van macskája :) /