Keresés ebben a blogban

2014. május 20., kedd

BABA OLVAS - E.L. Doctorow : Ragtime

RagtimeRagtime by E.L. Doctorow
My rating: 5 of 5 stars

Doctorow és Göncz Árpád lenyűgöző párost alkot.
A regény témáját, ritmusát Doctorow adja, ízét pedig Göncz Árpád fordítása. Imádni való olvasmány.
Én nem igen rajongok az amerikai kultúráért, történelemért, de azt hiszem sokkal jobban megkedveltem volna ezt a témát, ha a töri könyveket Doctorow írta volna. Legalábbis amikor az amerikaiakról volt szó.
A kötetben 1900-tól indulunk és az első világháborúig figyelhetjük ezt a korszakot, mely úgy pereg végig a könyvön, mintha egy fekete-fehér filmet néznénk, melynek aláfestő zenéjét a híres Scott Joplin, a ragtime királya kölcsönözte volna. A filmben láthatunk egy arisztokrata családot, ahogy elegánsan,de számunkra már inkább bohókásnak tűnő fürdőruháikban pancsolnak a tengerparton, Parryt, ahogy meghódítja az északi sarkot, nem tudván, hogy később, pontosabb mérések segítségével, lekörözik, Edisont amint tervei fölé görnyed , Fordot, ahogy kiötli a gépsoron való gyártás előnyeit, Houdinit, ahogy halált megvető bátorsággal szabadul a leglehetetlenebb helyzetből is, Emma Goldmannt, ahogy anarchista nézeteit kürtöli a nagyvilágba, küzd a női egyenjogúságért és a munkásosztályért, Booker T. Washingtont, aki megalapította a Tuskegee Egyetemet, Evelyn Nesbitet, aki a kor szépségideálja, férjét, a durva Harry Kendall Thawt, és még pár mondat erejéig számos művészembert, akik a XX. század eleji Amerikát színessé tették.
Legkedvesebb szereplőm azonban Coalhouse, a zongorista, aki a legvégsőkig képes elmenni a saját igazáért. Sorsa nagyon megrendítő, és borzalmas elképzelni is, hogy ez valójában megtörténhet. Pedig megtörténhet bármikor, hiszen hiába telt el 200 év, az emberek a mai napig jogot formálnak mások kipécézésére, nem gondolva annak következményeire. Nem szeretem elmondani mi történik egy-egy történetben, kivéve ha közismert témáról van szó, ezért nem írok bővebben erről itt sem. Tessék elolvasni a könyvet, aztán mindenki megtudja mire is gondolhattam pontosan.
A kötet anekdotákból építkezik, de olyan ügyesen köti össze a meséket Doctorow, hogy az olvasó egy percig sem unatkozik a történetek során,csak annyira akasztja meg a szereplők közti váltás a mesét, amennyire a ragtime igényli azt. A legjobb az egészben pedig az a finom „sors keze” vonal, ami végül minden szereplőt összehoz egy csokorba.
Én először Forrest Gump történetében találkoztam azzal a technikával, hogy fiktív szereplő mutatja be az adott korszak valós eseményeit, és valóban hatásos ez az elbeszélői stílus, hiszen így sokkal könnyebben beleéli magát a hallgató, vagy olvasó az adott történetbe.
Ezt a kötetet nem olvastam volna el magamtól, ha nem szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listán, úgyhogy nagyon köszönöm, azoknak az embereknek, akik ezt a listát összeállították, mert valóban kihagyhatatlan kötet a Ragtime.

View all my reviews

2014. május 7., szerda

BABA OLVAS - Hermann Hesse : Sziddhárta

SziddhártaSziddhárta by Hermann Hesse
My rating: 5 of 5 stars

Ez az egyik leggyönyörűbb könyv, amit eddig olvastam, márpedig sok fantasztikus írással volt dolgom.
Hesse annyira őszintén ír a lelki változásokról, fejlődésekről, hogy az ember észre se veszi, hogy mennyi mindent tanul tőle, miközben olvas.
Én is, mint sokan mások, azt hittem, hogy ez Sziddhárta, azaz Buddha története regényesítve, aztán már rögtön az elején rájön az ember, hogy ez valójában Hesse isten- és igazság keresésének története. Nagyon szépen beleépíti a buddhista tanok fontosabb gondolatait a mesébe, mégis eltér tőlük, emberivé, „használhatóvá” fogalmazza át.
Tetszik, ahogy Sziddhárta elfordul a tanítóktól annak érdekében, hogy ne váljon szűklátóvá, hogy saját maga tapasztalja meg a saját életét, és ezekből merítkezve alakítsa ki világszemléletét, saját bölcsességére ébredve.
Fantasztikusan jó könyv, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki szereti a mesét és a szépirodalmat, érdekli a buddhizmus, és a lélekvándorlás, szereti, vagy épp gyűlöli az embereket, természetet, a világot.
A könyv olvasása közben az ember légzése lelassul, egy másik, nyugodtabb világba csöppen, és ez a világ nem más, mint az olvasó saját lelkivilága. Azt hiszem erre a nyugalomra nagyon nagy szüksége van a mai embernek, ahogy az önismeretre is, amit bizony, ahogy Sziddhárta történetéből is megtudhatunk, csak sok, sok tapasztalás útján nyerünk. Csak a hibák elkövetése után tudjuk valóban átérezni mit jelent a bűn, tudni róla nem elég, és csak a bűnök elkövetése után vagyunk képesek igazán jól cselekedni. A karma értelme valójában ez, és ezt Hesse nagyon szépen megírta ebben a kötetben.
Ezzel az olvasmányélménnyel gazdagabbá válik az ember.

View all my reviews

2014. március 17., hétfő

BABA OLVAS - David Taylor : Hogyan lettem állatkerti orvos

Hogyan lettem állatkerti orvosHogyan lettem állatkerti orvos by David Taylor
My rating: 5 of 5 stars

Nagyszerű olvasmány kitartásról, akaratról, elhivatottságról és sok sok állatról. Nekem nem is kell más egy könyvtől, mint ami ebben van : sok humor, érdekes információk az állatvilágról, állatkertről, a korai állatorvoslásról, erkölcsi tanítás, sok kaland, helyenként még krimi is!
Igaz, hogy régi könyv, és sokan nem szeretnek megsárgult lapú könyveket forgatni, én mégis azt javaslom, hogy az ilyen, és ehhez hasonló könyveket ne feledjük el végleg, mert igenis szórakoztató, és tanulságos olvasmányok.
Amit Dr. David Taylor megvalósított, az csak mérhetetlen tiszteletre ad okot, a mai állatorvosira járóknak például kötelező olvasmányként mindenképpen ajánlanám, ha másért nem, hát hogy kikapcsolódjanak két tétel magolása közben. De mindenképpen hasznukra válhat, ha a könyv hatására megfertőzi őket Taylor elkötelezett állatszeretete, munkájával szembeni alázata.
Olvasás közben kicsit kutakodtam a sokat emlegetett Belle Vue -ról, és sajnálattal vettem tudomásul, hogy az állatkertet 1977 szeptemberében bezárták. Persze a területen működött még sportpálya, és mindenféle szórakozásra való egység, de 1987-ben ennek is vége lett. Pedig csodaszépek a korabeli képeslapok Belle Vue-ről, igazán megnyithatná újra valaki.
Sajnos Dr. Taylor tavaly januárban meghalt, de azt hiszem nagyon hasznos tagja volt földünk élővilágának, és remélem példáján okulva még sokan követik őt, hogy tudásukkal segítsék a vadvilág fennmaradását.

Dear David,
Just want to thank you sacrifice your work that you wrote this book, and you have helped so many animals in your life.
Sincerely, a reading and be sure to join my opinion you've revered wild animals.
See you soon

View all my reviews

Kedvenc idézeteim a könyvből:

"– Manchester United – mondta minden látható ok nélkül Husszein. Bárhol dolgozom, Grönlandtól Indonéziáig, legalább egy olyan emberrel találkozom, akinek angol tudása néhány focikifejezés, többnyire a „Manchester United”, a leghíresebb futballcsapat az állattani világban. Az az ember, aki elfogja az első jetit, és elhozza hozzám vizsgálatra, ha mást nem is, de azt fogja mondani, hogy „Manchester United”. "

"Pályafutásom alatt nem is egyszer kifizetődött az az elv, hogy el kell fogadnom a kínálkozó lehetőségeket, elvégre a későbbiek során szinte minden esetben van idő visszakozni, ha az elkerülhetetlen. Jobb biztosnak lenni abban, hogy „benn” van az ember, mint gyávaságból , határozatlanságból kockáztatni, hogy „kinn” maradjon. Felpezsdül tőle a vér, a vártnál sokkal kevesebb katasztrófával jár, és mindenkinek tiszta szívből javasolható – kivéve fiatal hölgyeket és – úgy mondják – a fegyveres testület tagjait. A gyors, pozitív döntés olyan, akár a nyögve nyelős étel után a jéghideg pezsgő – felfrissíti az embert."

2014. március 12., szerda

BABA OLVAS - Hugo van Lawick – Jane Goodall: Ártatlan gyilkosok

Ártatlan gyilkosokÁrtatlan gyilkosok by Hugo Van Lawick
My rating: 5 of 5 stars

Fantasztikus ismeretterjesztő könyv. Bár nem szeretem a kutyaféléket, macskás ember lévén, kimondottan megkedveltem olvasás közben a vadkutyákat. A hiénákat sajnálom, de még így se sikerült szívembe zárnom, viszont arra mindenképp rádöbbentem, hogy mennyire igaz az, hogy az ember csak azt képes megkedvelni, amit ismer. Minél jobban ismerünk valamit, annál jobban fogjuk szeretni és tisztelni.
Épp ezért felbecsülhetetlen Jane Goodall és a többi természetkutató munkája. Lebilincselő élmény beleélni magunkat abba, hogy az a munkánk, hogy figyeljünk élőlényeket. Ez nem munka, ez maga a szabadság. Legkedvesebb részeim azok, amikor azt is beleszövi, hogy velük volt kicsi fiúk, Grublin is. A könyvben fellelhető képek közül is azt szeretem legjobban, amin Jane épp a terepjáró mellett egy kannából fürdeti a körülbelül 2-3 éves kisfiút. Vagány anyuka, akit nem a steril körülmények izgatják, hanem az, hogy gyermekét hozzá hasonlóan a legfontosabb szülőszoba, Föld Anya tiszteletére és szeretetére nevelje.
Bevallom irigylem ezt az életmódot, és lehet városi puhány vagyok egyenlőre, de minden szívbaj nélkül lecserélném az okos telefonomat, magassarkúmat, kényelmes szobámat arra, hogy a természetben élhessek. És ha jön egy éhes vadkutya falka, vagy épp a csúf hiénák kívánnák meg porhanyós húsomat, hát istenem … nekik is enni kell valamit! Kimondottan tetszik, amikor azt ecseteli, hogy igazából egy városban sokkal több veszély leselkedik egy gyerekre, mint a vadonban, ahol a kiismerhető állatok „ellen” képes az ember védekezni, ha odafigyel.
Vannak azért sírós részei is a dolognak, például nem túl jó dolog, hogy a vadvédelmi törvények miatt egy éhes állatnak nem lehet enni adni a vadrezervátum területén, vagy épp nem lehet egy egyértelműen haldokló állat szenvedését lerövidíteni, hanem ott kell hagyni, had végezze a természet a maga dolgát. Kemény lelkierő kell ahhoz, hogy az ember csak figyeljen. Hisz épp azzal kezdtem, hogy amit ismerünk, azt megszeretjük. Ha figyelünk, akkor megszeretünk, ha megszerettük, nehéz magára hagyni szeretetünk tárgyát. Nem vagyok benne biztos, hogy én kibírnám, mondjuk Jane se állta meg mindig száraz szemmel… de azért a kölyök állatok születése, játéka kárpótolja az embert ezekért a pillanatokért is.
Minden esetre ez egy nagyon jó könyv, és Jane Goodall, valamint férje, és több munkatársa is nagyon jó emberek! Több ilyen jó ember kéne, tán ha többen olvasnák munkáik gyümölcsét több lehetne …

View all my reviews

2014. február 18., kedd

BABA OLVAS - Jókai Mór : Sárga rózsa

Sarga Rozsa: Pusztai Regeny a Krao (1898)Sarga Rozsa: Pusztai Regeny a Krao by Mór Jókai
My rating: 5 of 5 stars

Jókait olvasni a legszebb dolog a világon. Romantikus tájleírásai egész egyszerűen fantasztikusak, az a hazaszeretet, ami benne él, utánozhatatlan.
Nem írt másként a Sárga rózsában sem. A Hortobágyot úgy mutatja be ebben a kisregényben, mintha a világ közepe lenne, és valljuk, be az is! A magyar puszta szabadsága, szépsége és vadsága üt át ennek a rövidke, szerelmi háromszögről szóló kötet lapjain.
Lám a régi világban is meggyűlt a baja a nőnek a férfival, és viszont. Nem is akárhogy. Igazságot tenni sem akkor, sem most nem lehet, s ez a kis lektűr pont ettől kedves. Minden szereplő szívének igazsága ugyanannyi, és mint láthatjuk, a szerelemben majdnem mindent szabad. Majdnem. Mert azért mérget tán mégse kéne tenni a kedves borába, akkor sem, ha ezzel magunkba szeretnénk a szép szemű legényt bolondítani. Okos boszorkány sosem tesz olyat, amit a másik ember nem maga kér! Szegény Sárga Rózsa nem volt okos boszorkány…
A történet körülbelül itt ki is merül, nem egy eseménydús regény ez, nem is hiszem, hogy ezt kellene benne keresni. A leírások, a Hortobágy, és a pusztai élet bemutatása az, ami miatt ez a rövidke írás lebilincselő.
Jókai fanyarul fejezi be a történetet, ritka, hogy egy szerelmi viszony ilyen furcsán záródjon, de azt hiszem épp ezzel mutatja be a legtisztábban azt, hogy a szív bizony nem játékszer. Én nem is keresek több dolgot egy regényben, szép szavakat, számomra érdekes embereket és tanulságot. Ebben meg volt, így nagyon jó volt olvasni, és mindenkinek ajánlom, aki nem ragaszkodik a modern irodalomhoz, hanem élvezi a szép, ízes szavak nyugodt báját, és az egyszerűségben is meglátja a lenyűgözőt.

View all my reviews


2014. február 17., hétfő

BABA OLVAS - Csányi Vilmos : Jeromos, a barátom

Jeromos, a barátomJeromos, a barátom by Vilmos Csányi
My rating: 4 of 5 stars

Azt hiszem rossz a címe a kötetnek.
Ha a címből indulunk ki, azt hihetjük, hogy egy kutya sztorival van dolgunk. Pedig nem. Egy professzor elmélkedésével van dolgunk etimológiáról állatpszichológiáról és néha saját magunk viselkedéséről, tanulási mechanizmusunkról. Mindebbe Jeromos mint egy kísérleti alany jön a képbe, az ő példáján mutatja be fejtegetéseit Csányi.
Nagyon jó olvasni ezt a könyvecskét, okos, intelligens írás. Annak ellenére, hogy nem kedvelem a kutyákat, Jerke nagyon szimpatikus kis ebbé avanzsálódott a szememben. Na jó, ez így ebben a formában nem igaz, hogy nem kedvelem a kutyákat, inkább csak úgy, hogy nem tartanék már többet kutyát. Mert volt kutyám, a világ legszebb, legokosabb kutyája. Életem egyetlen kutyája.
A könyv sajnos elég rövid, de mindenkinek ajánlom, aki úgy sejti, hogy az emberhez szoktatott állatoknak ( kutya, macska ) nem csak bundája, négy lába, hanem Tudata, Lelke van.

View all my reviews

2014. február 15., szombat

BABA OLVAS - Bihari Viktória : Tékasztorik

TékasztorikTékasztorik by Bihari Viktória
My rating: 1 of 5 stars

Nem igazán tudom hova tenni ezt a könyvet. Vannak jó pillanatai, de összességében erőltetett, valaki elhitette Vikuval, hogy jó a humora, de kb annyira, amennyire a Comedy Centrálos kínosan viccesnek látszó, amúgy inkább szánalmas hatást keltő női parodistáknak. Röhögni azon, hogy valaki mennyire kövér és szerencsétlen max baráti társaságban lehet, ahol az embert szeretik, amúgy egy idegen csak felhúzza a szemöldökét, hogy vihogás helyett mi lenne, ha letenné a kezéből a sült malacot, és futna pár kört a ház körül?! Az sem vicces, ha egy nő azzal poénkodik, hogy a bagzó hím macska se állna vele szóba, esetleg csak akkor, ha lefizetik pár tonna alutasakossal. Tudom nem divat manapság Nőnek lenni, és „vicces” ha ezt gúnyolódással kezeli valaki, hogy annyi benne a nőiesség, mint Terry Blackbe, de épp ezért nem kéne ezeknek a sztoriknak napvilágot látniuk, hogy ezt a hullámot ne erősítsük, mert rossz nyomvonal. A könyv nem szókimondó, hanem primitíven trágár. Persze néhol jól jön ki, de amúgy tökéletesen hasztalan vulgaritás az egész.
Ha valóban ilyen ez a Viktória, amilyennek leírja magát, nem szívesen ismerném meg! Minden esetre remélem több könyvet nem ír, ha mégis, akkor viszont tisztességes kiadóval egyezik meg, aki nem csak kinyomtatja, hanem kulturáltan megszerkeszti a köteteit.
De inkább ne írjon többet könyvet, a blog bőven elég!
Mégis tudom hova tenni a könyvet …

View all my reviews