Ragtime by E.L. DoctorowMy rating: 5 of 5 stars
Doctorow és Göncz Árpád lenyűgöző párost alkot.
A regény témáját, ritmusát Doctorow adja, ízét pedig Göncz Árpád fordítása. Imádni való olvasmány.
Én nem igen rajongok az amerikai kultúráért, történelemért, de azt hiszem sokkal jobban megkedveltem volna ezt a témát, ha a töri könyveket Doctorow írta volna. Legalábbis amikor az amerikaiakról volt szó.
A kötetben 1900-tól indulunk és az első világháborúig figyelhetjük ezt a korszakot, mely úgy pereg végig a könyvön, mintha egy fekete-fehér filmet néznénk, melynek aláfestő zenéjét a híres Scott Joplin, a ragtime királya kölcsönözte volna. A filmben láthatunk egy arisztokrata családot, ahogy elegánsan,de számunkra már inkább bohókásnak tűnő fürdőruháikban pancsolnak a tengerparton, Parryt, ahogy meghódítja az északi sarkot, nem tudván, hogy később, pontosabb mérések segítségével, lekörözik, Edisont amint tervei fölé görnyed , Fordot, ahogy kiötli a gépsoron való gyártás előnyeit, Houdinit, ahogy halált megvető bátorsággal szabadul a leglehetetlenebb helyzetből is, Emma Goldmannt, ahogy anarchista nézeteit kürtöli a nagyvilágba, küzd a női egyenjogúságért és a munkásosztályért, Booker T. Washingtont, aki megalapította a Tuskegee Egyetemet, Evelyn Nesbitet, aki a kor szépségideálja, férjét, a durva Harry Kendall Thawt, és még pár mondat erejéig számos művészembert, akik a XX. század eleji Amerikát színessé tették.
Legkedvesebb szereplőm azonban Coalhouse, a zongorista, aki a legvégsőkig képes elmenni a saját igazáért. Sorsa nagyon megrendítő, és borzalmas elképzelni is, hogy ez valójában megtörténhet. Pedig megtörténhet bármikor, hiszen hiába telt el 200 év, az emberek a mai napig jogot formálnak mások kipécézésére, nem gondolva annak következményeire. Nem szeretem elmondani mi történik egy-egy történetben, kivéve ha közismert témáról van szó, ezért nem írok bővebben erről itt sem. Tessék elolvasni a könyvet, aztán mindenki megtudja mire is gondolhattam pontosan.
A kötet anekdotákból építkezik, de olyan ügyesen köti össze a meséket Doctorow, hogy az olvasó egy percig sem unatkozik a történetek során,csak annyira akasztja meg a szereplők közti váltás a mesét, amennyire a ragtime igényli azt. A legjobb az egészben pedig az a finom „sors keze” vonal, ami végül minden szereplőt összehoz egy csokorba.
Én először Forrest Gump történetében találkoztam azzal a technikával, hogy fiktív szereplő mutatja be az adott korszak valós eseményeit, és valóban hatásos ez az elbeszélői stílus, hiszen így sokkal könnyebben beleéli magát a hallgató, vagy olvasó az adott történetbe.
Ezt a kötetet nem olvastam volna el magamtól, ha nem szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listán, úgyhogy nagyon köszönöm, azoknak az embereknek, akik ezt a listát összeállították, mert valóban kihagyhatatlan kötet a Ragtime.
View all my reviews





