Ártatlan gyilkosok by Hugo Van LawickMy rating: 5 of 5 stars
Fantasztikus ismeretterjesztő könyv. Bár nem szeretem a kutyaféléket, macskás ember lévén, kimondottan megkedveltem olvasás közben a vadkutyákat. A hiénákat sajnálom, de még így se sikerült szívembe zárnom, viszont arra mindenképp rádöbbentem, hogy mennyire igaz az, hogy az ember csak azt képes megkedvelni, amit ismer. Minél jobban ismerünk valamit, annál jobban fogjuk szeretni és tisztelni.
Épp ezért felbecsülhetetlen Jane Goodall és a többi természetkutató munkája. Lebilincselő élmény beleélni magunkat abba, hogy az a munkánk, hogy figyeljünk élőlényeket. Ez nem munka, ez maga a szabadság. Legkedvesebb részeim azok, amikor azt is beleszövi, hogy velük volt kicsi fiúk, Grublin is. A könyvben fellelhető képek közül is azt szeretem legjobban, amin Jane épp a terepjáró mellett egy kannából fürdeti a körülbelül 2-3 éves kisfiút. Vagány anyuka, akit nem a steril körülmények izgatják, hanem az, hogy gyermekét hozzá hasonlóan a legfontosabb szülőszoba, Föld Anya tiszteletére és szeretetére nevelje.
Bevallom irigylem ezt az életmódot, és lehet városi puhány vagyok egyenlőre, de minden szívbaj nélkül lecserélném az okos telefonomat, magassarkúmat, kényelmes szobámat arra, hogy a természetben élhessek. És ha jön egy éhes vadkutya falka, vagy épp a csúf hiénák kívánnák meg porhanyós húsomat, hát istenem … nekik is enni kell valamit! Kimondottan tetszik, amikor azt ecseteli, hogy igazából egy városban sokkal több veszély leselkedik egy gyerekre, mint a vadonban, ahol a kiismerhető állatok „ellen” képes az ember védekezni, ha odafigyel.
Vannak azért sírós részei is a dolognak, például nem túl jó dolog, hogy a vadvédelmi törvények miatt egy éhes állatnak nem lehet enni adni a vadrezervátum területén, vagy épp nem lehet egy egyértelműen haldokló állat szenvedését lerövidíteni, hanem ott kell hagyni, had végezze a természet a maga dolgát. Kemény lelkierő kell ahhoz, hogy az ember csak figyeljen. Hisz épp azzal kezdtem, hogy amit ismerünk, azt megszeretjük. Ha figyelünk, akkor megszeretünk, ha megszerettük, nehéz magára hagyni szeretetünk tárgyát. Nem vagyok benne biztos, hogy én kibírnám, mondjuk Jane se állta meg mindig száraz szemmel… de azért a kölyök állatok születése, játéka kárpótolja az embert ezekért a pillanatokért is.
Minden esetre ez egy nagyon jó könyv, és Jane Goodall, valamint férje, és több munkatársa is nagyon jó emberek! Több ilyen jó ember kéne, tán ha többen olvasnák munkáik gyümölcsét több lehetne …
View all my reviews
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése