BABA OLVAS - Furdy Mária (szerk.) : Hofi - Pusszantás mindenkinek

Tartalom: Több a téma: lopás, hazugság, csalás, okádnivaló. Több a célpont, hát többet találok el. S akit találat ér, az nem örül. Mondták is már, hogy engem le kell söpörni a színpadról. De igazából gyöngék ahhoz, hogy visszalőjenek. Meg aztán mással vannak elfoglalva. Hogy kaszáljanak, hogy megszedjék magukat. Csomagolnak, meg ilyesmi. Aktuális maradt utolsó pillanatig. Nem várta meg a két durva hetet. Pusszantott, és elment. …a műsor sokáig úgy indult, hogy az omladozó kémény téglái közül előbújik Hofi, és azt mondja „Heil, Csurka! Meddig lesz így?” A próbák idején még nemigen tudtuk, hogy mit kezdjek az ágytállal, ami ott hevert az ágyam alatt. Aztán egy előadáson véletlenül a lábam elé került, és én beleléptem. Attól kezdve az ágytál a cipőm lett. Egy másik alkalommal a nyelére léptem rá, amitől a kedves kis alkalmatosság a levegőbe repült. Elhatároztam, ha még egyszer felugrik, elkapom a nyakát. Elkaptam. Így lett belőle nyeles fésülködő tükör. Aztán meg fehér egér. Meg palacsintasütő. Nem vagyok én se klasszikus, se mai magyar, se mai külföldi. De pótszéken is ülnek meg állnak. Meg is kérdem: Ennyi ember ide bejött? Most bátrak vagytok, vagy munkanélküliek? Akarom, hogy szeressenek is. Akarom… Egyszerűen azért, mert elfáradtam a konfliktusokban. És most játszani szeretnék.

Saját értékelés:

Te, figyelj haver! Képzeld el …. ez egy jó könyv, na nem a cizelláltsága okán, na nem mert olyan pontosan, zökkenőmentesen van szerkesztve. Nem! Hanem mert HOFI. A humorista, a férj, a barát, a vadásztárs, az Ember. Villanások az életéből, munkásságából, és annak hatásairól. Érzésekről, melyeket az őt körülvevők éreznek, éreztek. 
Hofi a családunkban fogalom. Ha bárhol lejátszák, megáll a kezünkben a villa, kiesik a fejünkből a gondolat, hang fennakad, lehellet megszegik , tv képernyőről, rádióból ősz bárd emelkedik. Igazat szólt mindig, gúnyosan, keserűn, fájón, s mi röhögtük. Kiröhögtük a nyomorunkat, az igazságtalanságot ami ért bennünket, bólogattunk, hogy „na ugye, Hofi is megmondta” Mi is megmondtuk, megmondjuk most is. 
Hofi attól lehetett egy korszak hatalmas humoristája, hogy poénjai életszagúak, mégsem primitívek, nem ágyéktáji viccei voltak, nem az anyagcsere problémákon kellett nevetni, na jó, azért a nagymellű ápolónő beette magát agyunk egyik zugába, ami miatt a mai napig Hofi jut eszembe ha nagymellű nőt látok, és szinte várom, hogy az illető bekanyarodjon. Tény, hogy megtudtuk tőle lehet-e a kecskével….vannak akiknek lehet, hisz közöttük osztály különbség nincs. De ezt tudtuk addig is. A lényeg, nem triviális és közönséges a humora, hanem gondolkodásra serkent, pedig egyszerű, melós nyelven beszél. Igen, beszél. A mai napig. Mert politikusaink szégyene, hogy Hofi aktuális, pedig már 10 éve halott. De hát, megénekelte: 
„Az igazságból elveszett az ' I ' ! " 
Nem lesz több hozzá hasonló jelenség, egyéniség. Poénok jöhetnek, humoristák is, de ezt a miliőt, amit maximalista hozzáállással kialakított utolérni nem fogja senki. 
Emlékszem, hogy ha a tv-ben kezdődött a műsora Apám bejött a konyhából a szobába, ahol olvasott, vagy épp egy focimeccset hallgatott a rádión, leült foteljába, és visszafogottan, magában röhögött, hogy ne maradjunk le a zajongás miatt egyetlen új poénról sem. Anyu, ha épp lakkozta a körmeit, belátta, hogy így nem lehet, hisz rövid időn belül a feltörő kacagás miatt több lakk került a bőrére, mint a körmeire. Így a műsor végéig úgy, félkészen kacarászott Hofi poénjain a kanapén gubbasztva. Nagyim, aki folyton a konyhában sürgölődött bejött a szobába, köpenyébe törölte mosogatóvizes kezeit, leült egy székre, és ha Hofi cikizett egy neki kedves politikust, akkor sértődötten visszament a dolgára, majd újra visszacsalta az elfojtott kacagásunk.Papám néha bemorgott, hogy : " Nem értem, mit mondott?! Úgy hadar, maradjatok már csöndben! "
Szóval én Hofin nevelkedtem. És nagyon hiányzik…de főleg ezek a családi Hofivanatévébengyertek programok. Sajnos ha Hofi megy manapság a tv-ben már hiányos létszámmal nézzük csak, de minden egyes poén után újra hallom szeretteim nevetését, látom mosolyaikat, és ettől még keserédesebbek Hofi viccei, grimaszai, jelenléte. 
„Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.” 
Emlékszem Géza bácsi, emlékszem!

/ My way Hofi módra /

/ A híres macskaduett /

/ Tiszta őrültek háza !/

BABA OLVAS - Alice Walker : Kedves Jóisten

Tartalom: A fehér déli irodalom kulcsalakja az elpusztíthatatlan és önpusztító, metszően józan és rögeszmés, istenváró és istenkáromló, könyörületes és kegyetlen ember – gondoljunk Flannery O'Connor egyszerű georgiai hőseire, akik szenvedélyes vággyal keresik a lelki kapaszkodót, vagy Carson McCullert, Kathrine Anne Porter és Eudora Welty magányosaira, a szeretet-szerelmet szomjúhozókra, az önámítókra és a magukat kifejezni nem tudókra. nem véletlenül ők a színes bőrű Alice Walker fehér példaképei. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a feketeközösség világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye, amelyből Steven Spielberg készített nagy sikerű filmet.

/Whoopi, mint Celie /

Saját értékelés:

Nagyon jó könyv, az elején zavaró a sok helyesírási hiba, de meg lehet szokni, és szerintem így jobban meg is lehet érteni főhősünket. A sok helyre betűzdelt humoros gondolatok miatt kellemes arányban sokkolja az embert, az a téma amit boncolgat. 
Nem vagyok feminista, én inkább soviniszta hozzáállással vagyok az átlagos lusta, igénytelen, elkényeztetett férfitömeghez, és érdekes, hogy bár nálunk (Magyarország) nem szokás a nevelt lányainkat felcsinálni, vagy eltiltani attól, hogy tanulhassanak, ránézhessenek a férfira,azért az alapvető jellemvonások, mégis stimmelnek : lustaság, nők lenézése, beképzeltség. 
A könyvet olvasva sokszor szerettem volna pofán verni a benne szereplő férfiak bármelyikét, Samuelt és Jacket kivéve, de szegények nagyon keveset szerepeltek benne. 
Enyhe homofóbiám ellenére nem tudom azt mondani, hogy a könyvben felhozott leszbikus vonal túl sok, valószínűleg én is szívesen bárkihez hozzábújnék a főhősünk helyében, aki kivételesen nem üt, ver, erőszakol meg 2 naponta. 
Nagyon tetszik benne az a valláshoz való hozzáállás, amit Shug képvisel, és adja át később Celienek, valahogy egy kicsit wass albertes vonás, amit azért szerettem meg, mert amikor elolvastam a Te és az Isten című írását, megnyugodtam, hogy nem csak én gondolom így. Az ember szereti, ha másokkal osztozhat a gondolatain, hisz ez összeköt minket a többi emberrel, és ahogy Shug is mondja a könyvben, minden összefügg mindennel. 
A könyv 3/4 részénél jöttem rá, hogy ezt már láttam régen filmen, de mivel tényleg rég volt, nem emlékeztem már rá, csak arra, hogy ha minden igaz, Whooppi Goldberg játszotta a főszerepet, és a címe Bíborszín volt, ami szintén nagyon stimmel a történethez. Ebből is látszik, hogy a könyvekről a legtöbb esetben semmit sem tudok, nem engedem, hogy bármi befolyásoljon a saját kíváncsiságomat leszámítva.
Nem szoktam ekkorákat spoilerezni, bocsánat, de erről a sztoriról nem lehet úgy beszélni, hogy nem fogalmazza meg az ember a könyvben felhozott igenis fontos témákat. 
A végkövetkeztetés számomra nem az, hogy minden nő lázadjon fel, ossza ki a palikat ahogy csak bírja, hanem az, hogy elkeserítő, hogy az emberiség ennyi Földön töltött idő alatt sem volt képes TISZTELNI a körülötte élőt, legyen az férfi, nő, fekete, fehér, zsidó, cigány, magyar, idős, vagy fiatal. Pedig sokat tanulhatnánk egymástól és akár tudomásul vesszük, akár nem, mindegyikünknek szüksége van arra, hogy szeressenek minket. 
„Minden aszt akarja, hogy szeressék. Mink énekelünk és táncolunk, képeket vágunk, virágcsokrokat osztogatunk csak azért, hogy szeressenek. Észrevetted valaha is, hogy a fák megtesznek mindent, hogy ugyanúgy felhívják a figyelmet mint mink, épp csak nem járnak?”

/ Miss Celie's Blues /

/ Igen, igen, Alice Walkernek is van macskája :) /