BABA OLVAS - E.L. Doctorow : Ragtime

Ragtime by E.L. Doctorow
My rating: 5 of 5 stars

Doctorow és Göncz Árpád lenyűgöző párost alkot.
A regény témáját, ritmusát Doctorow adja, ízét pedig Göncz Árpád fordítása. Imádni való olvasmány.
Én nem igen rajongok az amerikai kultúráért, történelemért, de azt hiszem sokkal jobban megkedveltem volna ezt a témát, ha a töri könyveket Doctorow írta volna. Legalábbis amikor az amerikaiakról volt szó.
A kötetben 1900-tól indulunk és az első világháborúig figyelhetjük ezt a korszakot, mely úgy pereg végig a könyvön, mintha egy fekete-fehér filmet néznénk, melynek aláfestő zenéjét a híres Scott Joplin, a ragtime királya kölcsönözte volna. A filmben láthatunk egy arisztokrata családot, ahogy elegánsan,de számunkra már inkább bohókásnak tűnő fürdőruháikban pancsolnak a tengerparton, Parryt, ahogy meghódítja az északi sarkot, nem tudván, hogy később, pontosabb mérések segítségével, lekörözik, Edisont amint tervei fölé görnyed , Fordot, ahogy kiötli a gépsoron való gyártás előnyeit, Houdinit, ahogy halált megvető bátorsággal szabadul a leglehetetlenebb helyzetből is, Emma Goldmannt, ahogy anarchista nézeteit kürtöli a nagyvilágba, küzd a női egyenjogúságért és a munkásosztályért, Booker T. Washingtont, aki megalapította a Tuskegee Egyetemet, Evelyn Nesbitet, aki a kor szépségideálja, férjét, a durva Harry Kendall Thawt, és még pár mondat erejéig számos művészembert, akik a XX. század eleji Amerikát színessé tették.
Legkedvesebb szereplőm azonban Coalhouse, a zongorista, aki a legvégsőkig képes elmenni a saját igazáért. Sorsa nagyon megrendítő, és borzalmas elképzelni is, hogy ez valójában megtörténhet. Pedig megtörténhet bármikor, hiszen hiába telt el 200 év, az emberek a mai napig jogot formálnak mások kipécézésére, nem gondolva annak következményeire. Nem szeretem elmondani mi történik egy-egy történetben, kivéve ha közismert témáról van szó, ezért nem írok bővebben erről itt sem. Tessék elolvasni a könyvet, aztán mindenki megtudja mire is gondolhattam pontosan.
A kötet anekdotákból építkezik, de olyan ügyesen köti össze a meséket Doctorow, hogy az olvasó egy percig sem unatkozik a történetek során,csak annyira akasztja meg a szereplők közti váltás a mesét, amennyire a ragtime igényli azt. A legjobb az egészben pedig az a finom „sors keze” vonal, ami végül minden szereplőt összehoz egy csokorba.
Én először Forrest Gump történetében találkoztam azzal a technikával, hogy fiktív szereplő mutatja be az adott korszak valós eseményeit, és valóban hatásos ez az elbeszélői stílus, hiszen így sokkal könnyebben beleéli magát a hallgató, vagy olvasó az adott történetbe.
Ezt a kötetet nem olvastam volna el magamtól, ha nem szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listán, úgyhogy nagyon köszönöm, azoknak az embereknek, akik ezt a listát összeállították, mert valóban kihagyhatatlan kötet a Ragtime.

View all my reviews

BABA OLVAS - Hermann Hesse : Sziddhárta

Sziddhárta by Hermann Hesse
My rating: 5 of 5 stars

Ez az egyik leggyönyörűbb könyv, amit eddig olvastam, márpedig sok fantasztikus írással volt dolgom.
Hesse annyira őszintén ír a lelki változásokról, fejlődésekről, hogy az ember észre se veszi, hogy mennyi mindent tanul tőle, miközben olvas.
Én is, mint sokan mások, azt hittem, hogy ez Sziddhárta, azaz Buddha története regényesítve, aztán már rögtön az elején rájön az ember, hogy ez valójában Hesse isten- és igazság keresésének története. Nagyon szépen beleépíti a buddhista tanok fontosabb gondolatait a mesébe, mégis eltér tőlük, emberivé, „használhatóvá” fogalmazza át.
Tetszik, ahogy Sziddhárta elfordul a tanítóktól annak érdekében, hogy ne váljon szűklátóvá, hogy saját maga tapasztalja meg a saját életét, és ezekből merítkezve alakítsa ki világszemléletét, saját bölcsességére ébredve.
Fantasztikusan jó könyv, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki szereti a mesét és a szépirodalmat, érdekli a buddhizmus, és a lélekvándorlás, szereti, vagy épp gyűlöli az embereket, természetet, a világot.
A könyv olvasása közben az ember légzése lelassul, egy másik, nyugodtabb világba csöppen, és ez a világ nem más, mint az olvasó saját lelkivilága. Azt hiszem erre a nyugalomra nagyon nagy szüksége van a mai embernek, ahogy az önismeretre is, amit bizony, ahogy Sziddhárta történetéből is megtudhatunk, csak sok, sok tapasztalás útján nyerünk. Csak a hibák elkövetése után tudjuk valóban átérezni mit jelent a bűn, tudni róla nem elég, és csak a bűnök elkövetése után vagyunk képesek igazán jól cselekedni. A karma értelme valójában ez, és ezt Hesse nagyon szépen megírta ebben a kötetben.
Ezzel az olvasmányélménnyel gazdagabbá válik az ember.

View all my reviews