BABA OLVAS - David Taylor : Hogyan lettem állatkerti orvos

Hogyan lettem állatkerti orvos by David Taylor
My rating: 5 of 5 stars

Nagyszerű olvasmány kitartásról, akaratról, elhivatottságról és sok sok állatról. Nekem nem is kell más egy könyvtől, mint ami ebben van : sok humor, érdekes információk az állatvilágról, állatkertről, a korai állatorvoslásról, erkölcsi tanítás, sok kaland, helyenként még krimi is!
Igaz, hogy régi könyv, és sokan nem szeretnek megsárgult lapú könyveket forgatni, én mégis azt javaslom, hogy az ilyen, és ehhez hasonló könyveket ne feledjük el végleg, mert igenis szórakoztató, és tanulságos olvasmányok.
Amit Dr. David Taylor megvalósított, az csak mérhetetlen tiszteletre ad okot, a mai állatorvosira járóknak például kötelező olvasmányként mindenképpen ajánlanám, ha másért nem, hát hogy kikapcsolódjanak két tétel magolása közben. De mindenképpen hasznukra válhat, ha a könyv hatására megfertőzi őket Taylor elkötelezett állatszeretete, munkájával szembeni alázata.
Olvasás közben kicsit kutakodtam a sokat emlegetett Belle Vue -ról, és sajnálattal vettem tudomásul, hogy az állatkertet 1977 szeptemberében bezárták. Persze a területen működött még sportpálya, és mindenféle szórakozásra való egység, de 1987-ben ennek is vége lett. Pedig csodaszépek a korabeli képeslapok Belle Vue-ről, igazán megnyithatná újra valaki.
Sajnos Dr. Taylor tavaly januárban meghalt, de azt hiszem nagyon hasznos tagja volt földünk élővilágának, és remélem példáján okulva még sokan követik őt, hogy tudásukkal segítsék a vadvilág fennmaradását.

Dear David,
Just want to thank you sacrifice your work that you wrote this book, and you have helped so many animals in your life.
Sincerely, a reading and be sure to join my opinion you've revered wild animals.
See you soon

View all my reviews

Kedvenc idézeteim a könyvből:

"– Manchester United – mondta minden látható ok nélkül Husszein. Bárhol dolgozom, Grönlandtól Indonéziáig, legalább egy olyan emberrel találkozom, akinek angol tudása néhány focikifejezés, többnyire a „Manchester United”, a leghíresebb futballcsapat az állattani világban. Az az ember, aki elfogja az első jetit, és elhozza hozzám vizsgálatra, ha mást nem is, de azt fogja mondani, hogy „Manchester United”. "

"Pályafutásom alatt nem is egyszer kifizetődött az az elv, hogy el kell fogadnom a kínálkozó lehetőségeket, elvégre a későbbiek során szinte minden esetben van idő visszakozni, ha az elkerülhetetlen. Jobb biztosnak lenni abban, hogy „benn” van az ember, mint gyávaságból , határozatlanságból kockáztatni, hogy „kinn” maradjon. Felpezsdül tőle a vér, a vártnál sokkal kevesebb katasztrófával jár, és mindenkinek tiszta szívből javasolható – kivéve fiatal hölgyeket és – úgy mondják – a fegyveres testület tagjait. A gyors, pozitív döntés olyan, akár a nyögve nyelős étel után a jéghideg pezsgő – felfrissíti az embert."

BABA OLVAS - Hugo van Lawick – Jane Goodall: Ártatlan gyilkosok

Ártatlan gyilkosok by Hugo Van Lawick
My rating: 5 of 5 stars

Fantasztikus ismeretterjesztő könyv. Bár nem szeretem a kutyaféléket, macskás ember lévén, kimondottan megkedveltem olvasás közben a vadkutyákat. A hiénákat sajnálom, de még így se sikerült szívembe zárnom, viszont arra mindenképp rádöbbentem, hogy mennyire igaz az, hogy az ember csak azt képes megkedvelni, amit ismer. Minél jobban ismerünk valamit, annál jobban fogjuk szeretni és tisztelni.
Épp ezért felbecsülhetetlen Jane Goodall és a többi természetkutató munkája. Lebilincselő élmény beleélni magunkat abba, hogy az a munkánk, hogy figyeljünk élőlényeket. Ez nem munka, ez maga a szabadság. Legkedvesebb részeim azok, amikor azt is beleszövi, hogy velük volt kicsi fiúk, Grublin is. A könyvben fellelhető képek közül is azt szeretem legjobban, amin Jane épp a terepjáró mellett egy kannából fürdeti a körülbelül 2-3 éves kisfiút. Vagány anyuka, akit nem a steril körülmények izgatják, hanem az, hogy gyermekét hozzá hasonlóan a legfontosabb szülőszoba, Föld Anya tiszteletére és szeretetére nevelje.
Bevallom irigylem ezt az életmódot, és lehet városi puhány vagyok egyenlőre, de minden szívbaj nélkül lecserélném az okos telefonomat, magassarkúmat, kényelmes szobámat arra, hogy a természetben élhessek. És ha jön egy éhes vadkutya falka, vagy épp a csúf hiénák kívánnák meg porhanyós húsomat, hát istenem … nekik is enni kell valamit! Kimondottan tetszik, amikor azt ecseteli, hogy igazából egy városban sokkal több veszély leselkedik egy gyerekre, mint a vadonban, ahol a kiismerhető állatok „ellen” képes az ember védekezni, ha odafigyel.
Vannak azért sírós részei is a dolognak, például nem túl jó dolog, hogy a vadvédelmi törvények miatt egy éhes állatnak nem lehet enni adni a vadrezervátum területén, vagy épp nem lehet egy egyértelműen haldokló állat szenvedését lerövidíteni, hanem ott kell hagyni, had végezze a természet a maga dolgát. Kemény lelkierő kell ahhoz, hogy az ember csak figyeljen. Hisz épp azzal kezdtem, hogy amit ismerünk, azt megszeretjük. Ha figyelünk, akkor megszeretünk, ha megszerettük, nehéz magára hagyni szeretetünk tárgyát. Nem vagyok benne biztos, hogy én kibírnám, mondjuk Jane se állta meg mindig száraz szemmel… de azért a kölyök állatok születése, játéka kárpótolja az embert ezekért a pillanatokért is.
Minden esetre ez egy nagyon jó könyv, és Jane Goodall, valamint férje, és több munkatársa is nagyon jó emberek! Több ilyen jó ember kéne, tán ha többen olvasnák munkáik gyümölcsét több lehetne …

View all my reviews