WEÖRES
SÁNDOR
A
KÉT NEM
A
nő: tetőtől talpig élet.
A
férfi: nagyképű kisértet.
A
nőé: mind, mely élő és halott,
úgy,
amint két-kézzel megfoghatod;
a
férfié: minderről egy csomó
kétes
bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A
férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a
világot dolgokká széthabarja
s
míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék
közt jár, mint egy patikában.
Hiába
száll be földet és eget,
mindég
a semmiségen át üget,
mert
hol egység van, részeket teremt,
és
névvel illeti a végtelent.
Lehet
kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot
s rombol, de igazán nem él
s
csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha
nők szeméből rá élet sugárzik.
A
nő: mindennel pajtás, eleven,
csak
az aprózó észnek idegen.
A
tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj
és mozgasd s már királya vagy:
ő
lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly
férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja,
bőre hívást énekel,
minden
hajlása életet lehel,
mint
menny a záport, bőven osztogatva;
de
hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg
s a legény vérig-sértve
letottyan
címkéinek bűvkörébe.
Valóság,
eszme, álom és mese
úgy
fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent,
mit párja bölcsességbe ránt,
ő
úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A
világot, mely észnek idegenség,
bármeddig
hántod: mind őnéki fátyla;
és
végső, királynői díszruhája
a
meztelenség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése