BABA OLVAS - Furdy Mária (szerk.) : Hofi - Pusszantás mindenkinek

Tartalom: Több a téma: lopás, hazugság, csalás, okádnivaló. Több a célpont, hát többet találok el. S akit találat ér, az nem örül. Mondták is már, hogy engem le kell söpörni a színpadról. De igazából gyöngék ahhoz, hogy visszalőjenek. Meg aztán mással vannak elfoglalva. Hogy kaszáljanak, hogy megszedjék magukat. Csomagolnak, meg ilyesmi. Aktuális maradt utolsó pillanatig. Nem várta meg a két durva hetet. Pusszantott, és elment. …a műsor sokáig úgy indult, hogy az omladozó kémény téglái közül előbújik Hofi, és azt mondja „Heil, Csurka! Meddig lesz így?” A próbák idején még nemigen tudtuk, hogy mit kezdjek az ágytállal, ami ott hevert az ágyam alatt. Aztán egy előadáson véletlenül a lábam elé került, és én beleléptem. Attól kezdve az ágytál a cipőm lett. Egy másik alkalommal a nyelére léptem rá, amitől a kedves kis alkalmatosság a levegőbe repült. Elhatároztam, ha még egyszer felugrik, elkapom a nyakát. Elkaptam. Így lett belőle nyeles fésülködő tükör. Aztán meg fehér egér. Meg palacsintasütő. Nem vagyok én se klasszikus, se mai magyar, se mai külföldi. De pótszéken is ülnek meg állnak. Meg is kérdem: Ennyi ember ide bejött? Most bátrak vagytok, vagy munkanélküliek? Akarom, hogy szeressenek is. Akarom… Egyszerűen azért, mert elfáradtam a konfliktusokban. És most játszani szeretnék.

Saját értékelés:

Te, figyelj haver! Képzeld el …. ez egy jó könyv, na nem a cizelláltsága okán, na nem mert olyan pontosan, zökkenőmentesen van szerkesztve. Nem! Hanem mert HOFI. A humorista, a férj, a barát, a vadásztárs, az Ember. Villanások az életéből, munkásságából, és annak hatásairól. Érzésekről, melyeket az őt körülvevők éreznek, éreztek. 
Hofi a családunkban fogalom. Ha bárhol lejátszák, megáll a kezünkben a villa, kiesik a fejünkből a gondolat, hang fennakad, lehellet megszegik , tv képernyőről, rádióból ősz bárd emelkedik. Igazat szólt mindig, gúnyosan, keserűn, fájón, s mi röhögtük. Kiröhögtük a nyomorunkat, az igazságtalanságot ami ért bennünket, bólogattunk, hogy „na ugye, Hofi is megmondta” Mi is megmondtuk, megmondjuk most is. 
Hofi attól lehetett egy korszak hatalmas humoristája, hogy poénjai életszagúak, mégsem primitívek, nem ágyéktáji viccei voltak, nem az anyagcsere problémákon kellett nevetni, na jó, azért a nagymellű ápolónő beette magát agyunk egyik zugába, ami miatt a mai napig Hofi jut eszembe ha nagymellű nőt látok, és szinte várom, hogy az illető bekanyarodjon. Tény, hogy megtudtuk tőle lehet-e a kecskével….vannak akiknek lehet, hisz közöttük osztály különbség nincs. De ezt tudtuk addig is. A lényeg, nem triviális és közönséges a humora, hanem gondolkodásra serkent, pedig egyszerű, melós nyelven beszél. Igen, beszél. A mai napig. Mert politikusaink szégyene, hogy Hofi aktuális, pedig már 10 éve halott. De hát, megénekelte: 
„Az igazságból elveszett az ' I ' ! " 
Nem lesz több hozzá hasonló jelenség, egyéniség. Poénok jöhetnek, humoristák is, de ezt a miliőt, amit maximalista hozzáállással kialakított utolérni nem fogja senki. 
Emlékszem, hogy ha a tv-ben kezdődött a műsora Apám bejött a konyhából a szobába, ahol olvasott, vagy épp egy focimeccset hallgatott a rádión, leült foteljába, és visszafogottan, magában röhögött, hogy ne maradjunk le a zajongás miatt egyetlen új poénról sem. Anyu, ha épp lakkozta a körmeit, belátta, hogy így nem lehet, hisz rövid időn belül a feltörő kacagás miatt több lakk került a bőrére, mint a körmeire. Így a műsor végéig úgy, félkészen kacarászott Hofi poénjain a kanapén gubbasztva. Nagyim, aki folyton a konyhában sürgölődött bejött a szobába, köpenyébe törölte mosogatóvizes kezeit, leült egy székre, és ha Hofi cikizett egy neki kedves politikust, akkor sértődötten visszament a dolgára, majd újra visszacsalta az elfojtott kacagásunk.Papám néha bemorgott, hogy : " Nem értem, mit mondott?! Úgy hadar, maradjatok már csöndben! "
Szóval én Hofin nevelkedtem. És nagyon hiányzik…de főleg ezek a családi Hofivanatévébengyertek programok. Sajnos ha Hofi megy manapság a tv-ben már hiányos létszámmal nézzük csak, de minden egyes poén után újra hallom szeretteim nevetését, látom mosolyaikat, és ettől még keserédesebbek Hofi viccei, grimaszai, jelenléte. 
„Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.” 
Emlékszem Géza bácsi, emlékszem!

/ My way Hofi módra /

/ A híres macskaduett /

/ Tiszta őrültek háza !/