Tartalom: A fehér déli irodalom kulcsalakja az elpusztíthatatlan és önpusztító, metszően józan és rögeszmés, istenváró és istenkáromló, könyörületes és kegyetlen ember – gondoljunk Flannery O'Connor egyszerű georgiai hőseire, akik szenvedélyes vággyal keresik a lelki kapaszkodót, vagy Carson McCullert, Kathrine Anne Porter és Eudora Welty magányosaira, a szeretet-szerelmet szomjúhozókra, az önámítókra és a magukat kifejezni nem tudókra. nem véletlenül ők a színes bőrű Alice Walker fehér példaképei. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a feketeközösség világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye, amelyből Steven Spielberg készített nagy sikerű filmet.
/Whoopi, mint Celie /
Saját értékelés:
Nagyon jó könyv, az elején zavaró a sok helyesírási hiba, de meg lehet szokni, és szerintem így jobban meg is lehet érteni főhősünket. A sok helyre betűzdelt humoros gondolatok miatt kellemes arányban sokkolja az embert, az a téma amit boncolgat.
Nem vagyok feminista, én inkább soviniszta hozzáállással vagyok az átlagos lusta, igénytelen, elkényeztetett férfitömeghez, és érdekes, hogy bár nálunk (Magyarország) nem szokás a nevelt lányainkat felcsinálni, vagy eltiltani attól, hogy tanulhassanak, ránézhessenek a férfira,azért az alapvető jellemvonások, mégis stimmelnek : lustaság, nők lenézése, beképzeltség.
A könyvet olvasva sokszor szerettem volna pofán verni a benne szereplő férfiak bármelyikét, Samuelt és Jacket kivéve, de szegények nagyon keveset szerepeltek benne.
Enyhe homofóbiám ellenére nem tudom azt mondani, hogy a könyvben felhozott leszbikus vonal túl sok, valószínűleg én is szívesen bárkihez hozzábújnék a főhősünk helyében, aki kivételesen nem üt, ver, erőszakol meg 2 naponta.
Nagyon tetszik benne az a valláshoz való hozzáállás, amit Shug képvisel, és adja át később Celienek, valahogy egy kicsit wass albertes vonás, amit azért szerettem meg, mert amikor elolvastam a Te és az Isten című írását, megnyugodtam, hogy nem csak én gondolom így. Az ember szereti, ha másokkal osztozhat a gondolatain, hisz ez összeköt minket a többi emberrel, és ahogy Shug is mondja a könyvben, minden összefügg mindennel.
A könyv 3/4 részénél jöttem rá, hogy ezt már láttam régen filmen, de mivel tényleg rég volt, nem emlékeztem már rá, csak arra, hogy ha minden igaz, Whooppi Goldberg játszotta a főszerepet, és a címe Bíborszín volt, ami szintén nagyon stimmel a történethez. Ebből is látszik, hogy a könyvekről a legtöbb esetben semmit sem tudok, nem engedem, hogy bármi befolyásoljon a saját kíváncsiságomat leszámítva.
Nem szoktam ekkorákat spoilerezni, bocsánat, de erről a sztoriról nem lehet úgy beszélni, hogy nem fogalmazza meg az ember a könyvben felhozott igenis fontos témákat.
A végkövetkeztetés számomra nem az, hogy minden nő lázadjon fel, ossza ki a palikat ahogy csak bírja, hanem az, hogy elkeserítő, hogy az emberiség ennyi Földön töltött idő alatt sem volt képes TISZTELNI a körülötte élőt, legyen az férfi, nő, fekete, fehér, zsidó, cigány, magyar, idős, vagy fiatal. Pedig sokat tanulhatnánk egymástól és akár tudomásul vesszük, akár nem, mindegyikünknek szüksége van arra, hogy szeressenek minket.
„Minden aszt akarja, hogy szeressék. Mink énekelünk és táncolunk, képeket vágunk, virágcsokrokat osztogatunk csak azért, hogy szeressenek. Észrevetted valaha is, hogy a fák megtesznek mindent, hogy ugyanúgy felhívják a figyelmet mint mink, épp csak nem járnak?”
Nem vagyok feminista, én inkább soviniszta hozzáállással vagyok az átlagos lusta, igénytelen, elkényeztetett férfitömeghez, és érdekes, hogy bár nálunk (Magyarország) nem szokás a nevelt lányainkat felcsinálni, vagy eltiltani attól, hogy tanulhassanak, ránézhessenek a férfira,azért az alapvető jellemvonások, mégis stimmelnek : lustaság, nők lenézése, beképzeltség.
A könyvet olvasva sokszor szerettem volna pofán verni a benne szereplő férfiak bármelyikét, Samuelt és Jacket kivéve, de szegények nagyon keveset szerepeltek benne.
Enyhe homofóbiám ellenére nem tudom azt mondani, hogy a könyvben felhozott leszbikus vonal túl sok, valószínűleg én is szívesen bárkihez hozzábújnék a főhősünk helyében, aki kivételesen nem üt, ver, erőszakol meg 2 naponta.
Nagyon tetszik benne az a valláshoz való hozzáállás, amit Shug képvisel, és adja át később Celienek, valahogy egy kicsit wass albertes vonás, amit azért szerettem meg, mert amikor elolvastam a Te és az Isten című írását, megnyugodtam, hogy nem csak én gondolom így. Az ember szereti, ha másokkal osztozhat a gondolatain, hisz ez összeköt minket a többi emberrel, és ahogy Shug is mondja a könyvben, minden összefügg mindennel.
A könyv 3/4 részénél jöttem rá, hogy ezt már láttam régen filmen, de mivel tényleg rég volt, nem emlékeztem már rá, csak arra, hogy ha minden igaz, Whooppi Goldberg játszotta a főszerepet, és a címe Bíborszín volt, ami szintén nagyon stimmel a történethez. Ebből is látszik, hogy a könyvekről a legtöbb esetben semmit sem tudok, nem engedem, hogy bármi befolyásoljon a saját kíváncsiságomat leszámítva.
Nem szoktam ekkorákat spoilerezni, bocsánat, de erről a sztoriról nem lehet úgy beszélni, hogy nem fogalmazza meg az ember a könyvben felhozott igenis fontos témákat.
A végkövetkeztetés számomra nem az, hogy minden nő lázadjon fel, ossza ki a palikat ahogy csak bírja, hanem az, hogy elkeserítő, hogy az emberiség ennyi Földön töltött idő alatt sem volt képes TISZTELNI a körülötte élőt, legyen az férfi, nő, fekete, fehér, zsidó, cigány, magyar, idős, vagy fiatal. Pedig sokat tanulhatnánk egymástól és akár tudomásul vesszük, akár nem, mindegyikünknek szüksége van arra, hogy szeressenek minket.
„Minden aszt akarja, hogy szeressék. Mink énekelünk és táncolunk, képeket vágunk, virágcsokrokat osztogatunk csak azért, hogy szeressenek. Észrevetted valaha is, hogy a fák megtesznek mindent, hogy ugyanúgy felhívják a figyelmet mint mink, épp csak nem járnak?”
/ Miss Celie's Blues /
/ Igen, igen, Alice Walkernek is van macskája :) /
