BABA KOMOLY - Nekik nincs több álmuk

Dear Mr. Obama, 
Kereken 50 éve mondta egy színesbőrű testvére... nem viccelt, és csak mert régen mondta, nem jelenti azt, hogy érvénytelenek a szavai, és most, hogy újra mások dolgába ütik büszke amcsi orrukat, talán nem ártana jobban emlékezni a saját történelmükre.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon ez a nemzet fölemeli a fejét, és megéli hitvallása szavainak igazi értelmét: Számunkra magától értetődő, hogy minden ember egyenlő. 

Mr. Obama, tudja ki mondta ezt? Az a Martin Luther King, aki nélkül maga most nem lehetne amerikai elnök! Fegyverrel a kézben még senki nem hozott békét, pláne nem idegen nemzetek földjére nem, s ha egyenlő minden ember, akkor a szíriai is, és az izraeli is, meg egyenlő volt a vietnámi is, és az összes indián törzs. Nem csak a néger egyenlő a fehérrel! De nyilván sok ember van, aki ezt nem gondolja komolyan, sőt erősen ellenzi. Ám úgy gondolom, minden anya könnye egyformán hullik a halott gyermekei után ... ha valamiben, hát ebben teljesen biztos, hogy egyenlők vagyunk MIND!

EzEz csak azért kívánkozott ki, mert látom, hogy az aktuálpolitikával foglalkozó ismerőseim közt - akiket nagyon szeretek ezért, mert ők legalább ébren vannak, és nem cukiságokkal és hülyeségekkel tömik az agyukat - felütötte fejét a "melyik oldalnak szurkoljak, higgyek" jelenség.

Maradjunk annyiban, hogy fotelből látni bármilyen háborút és arról véleményt nyilvánítani annyit ér, mint bögrével visszaméricskélni a tengervizet a süllyedő hajóról. Emberek halnak meg méltatlan körülmények közt, halom fölösleges szenvedés, borzalmas fizikai fájdalom, és rettegés ... és senki ne dédelgessen hiú ábrándokat, ez csak rosszabb lesz. Úgyhogy míg nem megy oda valaki, és kötözi le a kezüket, hogy ne bántsák egymást az emberek, addig bármely oldalnak is adunk igazat, az igazság ott van, hogy eleve nem szabadna engedni, hogy bármely hatalom nőket, gyerekeket, fiúkat és apákat küldjön a halálba pusztán emberi ego, és hatalomvágy miatt.

Bocs, hogy semmi cuki állatkát, vagy reményteljes mantrát nem mellékeltem... de Baba néha komoly.

BABA OLVAS - Vaszary Gábor : Csak Te!

Saját értékelés:

Kesernyés, édeskés, könnyű és egyben kegyetlen. Ezek a szavak jutottak eszembe, amikor becsuktam a könyvet. 
Alapvetően nem szeretem a romantikus regényeket, viszont ez annak ellenére, hogy az, mégse az. Ez valami igazi történet, igazi alakokkal, butaságokkal, tévedésekkel, hittel, reménnyel, csüggedéssel, folyamatos igazság kereséssel. Pont mint az élet. A történet finom eleganciába burkolt nyersesége engem mindenképp meggyőzött arról, hogy több Vaszary kötetet kell olvasnom. 
Nem akarom lelőni a poént, mert ehhez a könyvhöz hangulat kell, s ha meg van a hangulat, a vége olyan kiábrándító, kijózanító, hogy legszívesebben a Dunába dobtam volna a könyvet. De a végén csak egy mondat dübörgött bennem végig, és mire tizedjére hangzott el a fejemben, teljesen más hangsúlya lett: 
„A világ legszebb lánya a "Kék Duna” teraszán ült…" Hm, a vége miatt mondható el erről a mondatról, hogy ez az igazi szerelem. Elfogult, bohó, és vak…nagyon vak! 
Aki a szirupos történeteket kedveli, az biztosan csalódik ebben a regényben, ám aki képes lassú ütemben hömpölyögni a történettel, és bele tudja magát érezni mások élethelyzetébe, annak nagyszerű kikapcsolódás ez a könyv. 
A karakterek eredetiek, kedvesek, tökéletlenek, esendők, egyszerűek és mégis olyan sokat mondóak. Pudovákné például alig szerepel benne, mégis látjuk magunk előtt, ahogy mint egy múltbéli kísértet vonul át a helyszíneken. Hősünk egy tipikus férfi, sármosnak is találhatnánk, ha a vége nem olyan, amilyen, barátja, Milánkovics Milán majd' minden magyar ember háza táján előforduló kissé unalmas, de jó barát, Babyka az örök szerető, könnyes, édes, nedves, kedves. Évike a túlfűtött örök Nő, a zene bolondja, aki épp annyira fantasztikus, mint amilyen rémes. Kedves alakok, jó bepillantani a világukba, és megnyugtató is egyben, hogy valójában nincsenek egyedi esetek. 
Nem egy világirodalmi remekmű, de forró nyári napon, jéghideg rozé fröccs mellett sok mosolyt és egy két huncut könnyet előcsaló olvasmány.

Tartalom:

Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek. Vajon túlélheti-e a két rendkívül különböző ember házassága a korkülönbség mellett a női és férfi szerepértelmezésekből is fakadó vitákat, egy régi szerelem nyomasztó emlékét, a környezet rosszallását, intrikáit, a férfiakat mágnesként vonzó fiatalasszony körül legyeskedőket? Vaszary Gábor finom humorral átszőtt keserédese érdekes választ ad minderre.

BABA OLVAS - William Golding : A legyek ura

Saját értékelés:

Ezt az ifjúsági regényt nyilván nem az én korosztályomnak kéne olvasnia, de mivel anno kimaradt, úgy gondoltam bepótolom. Kissé tévesen újfent hallgattam a kritikákra, és borzalmasan izgalmas történetet vártam. 
Vártam…mert nem jött. 
Jó, nyilván nem egy humoros írás, egy laza kis ponyva, de az a visszhang, ami övezi a kötetet, nem igazán illik rá. 
De lehet csak én vagyok „öreg” és sokat látott ehhez. 
Valahol teljesen normális és elengedhetetlen dolog az, hogy ha zárt helyen vészhelyzetbe kerül egy csoport ember, ott az agresszió előbb utóbb felüti fejét. Még békeidőben sem tud az ember az egojától szabadulni, mit várunk akkor egy csapat gyerektől, akik a tűzőnapon, pusztán gyümölcsön, meg időnként némi húson tengődnek, egyedül, a felnőttek megnyugtató jelenléte nélkül? Persze egy kattantabb felnőttel rosszabbul jártak volna szerintem. 
Nem mondom, hogy nincs benne tragédia, de közel sem olyan borzalmas, mint ahogy hüledezik ezen a könyvön a legtöbb ember. Ilyenkor szoktam azon gondolkodni, hogy az ellustult, kényelmes, álszent nyugati ember mennyire nem ismeri , vagy épp nem akarja ismerni saját belső világát és az alapvető emberi természetet. 
Minél többet gondolkodom, annál inkább rájövök, nem is a regény az, ami elgondolkodtat, hanem az a sok vélemény, amit hallottam róla. 
Ha ettől eltekintek, akkor ez egy laza, de érdekes olvasmány, tetszettek benne a főszereplő srácok, különösen a szöszi Ralph, jó volt olvasni hogy válik egy gyerek felnőtt férfivá, mert ő azzá vált, míg a többi simán csak hagyta, hogy az alap ösztönei irányítsák. Röfi is nagy karakter, de ő tipikusan az az alak, aki a mindennapokban is magával hordozza a saját tragédiáját, valahogy ez már csak így szokott lenni, hogy aki túl nagy teret ad az intelligenciájának és a kis lelkének, az ha testileg satnya, mindenképpen csak elbukni képes. Nincs jól, de így szokott lenni. 

Talán a történet leírásával lehetett némi gubancom, nem tudom, mert tényleg nagyon szerethető kis karakterek ezek a srácok, a tájleírás is szép, de valahogy nekem valami nem stimmelt. De csak egész kicsit nem stimmelt!
Összességében jó könyv, de a kritikái miatt durvábbra számítottam.

MINDENNAPOK - Fáklyás menet :)

Mikor ég az állólámpa, avagy sose pakolj könyvet felforrósodó tárgyra!

Szőkeségem ma átpakolta a könyvespolcát, melynek fölső két tagját csak az ágy karfájára lépve ér el. Ennek fényében mikor így pakolászok, rá szoktam tenni az állólámpám tetejére azon köteteket, melyeknek épp keresem a helyét. Hát most is így tettem, hogy ne kelljen fel- le ugrálnom. De most otthagytam a lámpán eme sehova se illő kötetet, melyet amúgy is fel akartam tenni a Rukkolára.

Bújtam volna ágyba, mikor úgy döntöttem egy pohár víz jól esne. Jól is esett, ám ahogy térek vissza a szobámba, mondhatni megcsapott az otthon melege. Na mondom, mert már egy ideje kupleráj bordó a falam, amit én megnyugtató színnek vélek, s időnként újra és újra belém hasít az elégedettség, hogy ó be cép, ma este is pompás a falam....No de mitől ugrálnak a falon az árnyékok? S mitől van ily büdös? És főleg, mióta lett fáklya a lámpám???? Nem visítunk, mozsmicsinájjakegyatyaúrizsten... Anyu felébred és itt döglünk meg, mert oltás helyett agyonvág! Kussolás van, osonás, fel az ágyra, karfára, ó ez meleg... nini a könyv ég... én, mint könyvmoly könyvet égetek... botrány! Amilyen kicsi felületen égett, olyan nagy lángja volt, úgyhogy kezemben a lángoló tudós életrajzával tipegtem ki a konyhai csaphoz. Vizet neki... bírja.

Koch azért bosszút állt, mert erősen marta a füst a tüdőmet, gyorsan le is szídtam, hogy a TBC nem füstmérgezés, hagyjon nekem békét. Állólámpámnak igencsak megtetszett a fáklya funkció, így az immár elázott Kochot a csapban hagyván arra tértem vissza a szobába, hogy még mindig lehetne szeánszot tartani. De nem akarok! Legalábbis ma este nem. És itt jön be mennyi eszem van, mégha ez nem is látszik, gondoltam nem tesz jót ha leöntök egy égő elektromos készüléket némi rozéval ( hát ez volt kéznél ) helyette lekapcsoltam, majd porrongyot ragadtam és kinyírtam az utolsó lángocskát is.

Jelenleg szellőzik a szoba, Robert Koch szelleme duzzog égési sérülésekkel a szoba egyik sarkában, én próbálok nem túl hangosan röhögni, alkalmi fáklyám pedig békésen szendereg. Mind készülünk a mai napra, vajon mi jön még....

/ tüzes menyecskének még a lángok is szív alakban falják fel a könyvét /

BABA KOMOLY - Budapest, Budapest, lestrapált ...

Volt egy megbeszélt találkozóm egy kedves ismerősömmel, és azért, hogy időben odaérjek túl korán értem be a belvárosba . Én ugyanis notórius késő vagyok, ha erre vigyázni akarok, akkor viszont legalább fél órával előbb érkezem. Most egy órával sikerült hamarabb a tett helyszínére érkeznem. Amíg várakozom, gondoltam sétálok egy kicsit itt a belvárosban, úgyis kellemes az idő. 

Ami rögtön felkeltette a figyelmemet, az a sok turista volt. Pihennek, nyaralnak, fellendítik a gyatra gazdaságunk, nincs is ezzel baj. Turkálnak az I  Budapest feliratú pólók, sapkák, dugóhúzók és egyéb kacatok közt. Szembejönnek az emberrel, időnként ha valaki nem óvatos, simán fellökik, ez már nagyobb gond, de legalább ők odalökik, hogy ekszkjúzmi. Ám minden egyes turistára jut egy magyar is. És ők is túrnak. Csak ők a kukákban. Ha nem ott, hát sántítva, remegő kézzel tartják hol a kalapjukat, hol szappant rég nem látott, görcsös markukat. Ez sem meglepő, tudjuk hol és hogy élünk. Csak nyugtalanító... ki tudja mikor jön el az idő, hogy felezzük a napi zsákmányt?! Ami furcsa, hogy mindezt angol nyelven teszik. 

Aztán jönnek a jómódú kéregetők, a szolizott, műkörmös, festéktől terhes arcú, kamu magyar pártát viselő rég nem lánykák, akik szintén angol nyelven, ijesztő széles mosollyal kínálgatják eredeti magyar gulyásukat, kávéjukat end szám drink....Hiába mondod nem kérsz, ezt így, magyarul, a válasz: ok, hevönájsz déj. Beléd is anyukám.... Ahogy kicsit tovább sétáltam, kikötöttem a Fővám téren. Itt már leplezetlenül és derékig lógnak az emberek a kukákban, levendula illat szál a hirtelen barna árusok táskáiból, s a külföldiek gyorsan szedik lábukat a téren át. Folytatom utam, mert már megint késve érek a dolgomra. Budapest, én így nem szeretlek.

Bocs, hogy semmi cuki állatkát, vagy reményteljes mantrát nem mellékeltem... de Baba néha komoly.

BABA OLVAS - Bárdy Zoltán : Eltemettük a részeges nagymamát

Saját értékelés:

A kötet két rövidke elbeszélést tartalmaz. 
Az első a címadó történet, valóban nem történik más, mint hogy eltemetik a részeges nagymamát. Na de milyen az a nagymama? Ibolyka néni egy igazi, jó humorú öreglány, és roppant bölcs is. Már csak azért is, mert tisztában van azzal, hogy a 80 évesen érkezett bölcsességgel sajnos már nem sokra jut az ember. Mottója élete utolsó éveiben csupán annyi, hogy érezd jól magad . Ibolyka néni ugyanis férjhez ment akkor, amikor azt illő volt, szült amikor azt illő volt, dolgozott, mert kellett, de nem azt tette soha amit igazán szeretett volna tenni.Ismerős történet, hisz sok ember esik a társadalmi elvárások csapdájába. Nos, Ibolyka néni ahogy megözvegyült tett róla, hogy többé ez elő ne fordulhasson, igaz nem jó módszert választott, de hát ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk, azért a piálásnak is meg vannak a maga szépségei, pláne ha a szóban forgó idős hölgynek az unokája azért küld az embernek whiskey-t, mert egy könyvben olvasta, s még soha nem ivott olyat, csak likőröket, amit hajdani ura megengedett neki, hisz egy társadalmilag elfogadott asszony nem pálinkázhat a délelőtt kellős közepén … (dehogynem!) Kicsit későn ugyan, és furcsa módon jött rá Ibolyka néni arra is, hogy a testi szerelem nem csak arról szólhat, hogy a dunyha alatt résnyire felhúzzák a hálóingét, beszélgetéssel együtt 5 percre… mindezt hogy? Hát pornó újságokból, amiket eladva egy télre való tüzelőt vett magának. Több funkciósak ezek a pornó lapok, ahogy látjuk. Ahogy Ibolyka néni ezt előadja unokájának, az valami fantasztikus, hisz azt hiszem már több felnőtt is rájöhetett arra, hogy ebben a nők sokkal kreatívabbak, és aktívabbak is, hiszen mi nem beszélünk róla, hanem tesszük, ellentétben a nagyot mondó, de keveset bíró férfiakkal. A legjobb, mikor Ibolyka néni anyagias lánya mindezt a temetésen megtudja édesanyjáról és saját fiáról, hogy piával, pornóval üzleteltek az ő tudta nélkül. Merthogy a kötetben Ibolyka néni a jó példa arra, hogy szívből kell élni, azt tenni, amit az ember szeretne, de mindig figyelni arra, hogy ezzel másnak ne okozzunk bajt. Ám lánya a mindig csak szerezni vágyó, anyagias ember mintapéldánya, aki úgy hiszi, hogy az ajándék, a pénz, a tárgyak kiválthatják az emberi törődést, szeretetet, odafigyelést és a megszerzett javak presztizst adnak. Őt se ítéljük el, sok ilyen ember él közöttünk… Az elbeszélés többi alakja is már-már tipikus, éppen ettől válik a darab emberivé, szerethetővé. 

A kötet második elbeszélése viszont ennél rövidebb, de jóval mélyebb írás. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kapott el a hányinger párszor, míg olvastam, de ettől eltekintve nagyon jó írás az is. Konkrétan egy újságírói csapat esetét dolgozza fel egy kurvával, a történet mindössze egyetlen délutánt mutat be. De milyen délután az!? Szakadó esőben kóborló kurvás, kocsmából kocsmába utazgatós, szerelembe esős, tragikus délután. Kati, merthogy örömlányunkat így hívják, és János, mert ő meg a fotós becsületes neve, szerelme páratlan, mégis mindennapos, persze nem feltétlenül kell ezt ebben a szélsőséges példában szó szerint venni. Két szerencsétlen ember egymásra találása önmagában tragédiát hordoz, de ahogy Bárdy kerekíti ki a történetet, arra bevallom sokat olvasott agyam sem tippelt volna még, míg Kati szuvas fogait és szájszagát próbáltam nem elképzelni az érzékletes sorok között. 
Sok ilyen Kati és János szaladgál a világban, és a történet próbára teszi a toleránsabb énünket, valószínűleg az írás eredeti célja éppen ez volt. Hogy emelkedjünk felül az előítéleteinken.Pontosan ettől tartom ezt remek írásnak. 
A kötetet csak az tudja értékelni, aki a realitás szépségét is képes meglátni, és nem dől be annak, hogy az a szép, ami csillog. Nem, az egyszerű ember szarkalábaiban megbúvó élettörténet sokkal szebb, mint egy kifent – kikent tündér mese. Azon egyszerű oknál fogva, hogy minden emberben sokkal több van, mint amit mutat, még abban is, aki magáról sem hiszi ezt el, nemhogy képes lenne másban meglátni az értékeket, őket ugyan sajnálom, de bennük is mindig több van a látszatnál. 
Míg olvastam a könyvet egy dal, és egy vers jutott az eszembe, egymást váltva. A dal az Ismerős Arcoké, A dolog, melyben van egy sor, ami Bárdyra illik: „Az író dolga, hogy meséljen, de igazat írni soha ne féljen”. A vers pedig Adyé. Az én menyasszonyom. Mert akárki akármit mond, ez a világ legszebb szerelmes verse, s valóban, amit Bárdy leír a második elbeszélésben, az „A világ legszebb szerelme”.

LÉLEKBALZSAM - Tükör által homályosan

Ha úgy érzed mindenki Téged bánt, csak ellenségek vannak körülötted, és nem hallasz őszinte szót. Nincs az a fény számodra, mely szívedig érne, nincs az a melegség, mely csontjaid velejét megmelegítené, akkor tudd, hogy eljutottál egy olyan kereszteződéshez, ahol egyetlen egész alakos tükör áll. 
Valójában magad belső poklát látod, egy önmagadról alkotott kép köszön vissza csupán. A hibáidat látod, melyeket a nagy boldogság keresésben vétettél. Nem vetted észre a segítő kezet, csak azt, amelyik ártott. Nem láttad a fényt, csak a mellette lévő árnyékot, nem a tűz mellé ültél, csak messziről vágytad melegét. Nem tettél meg mindent, csak mindenbe belekezdtél. De ha felfedezed, hogy a valódi ellenség nem más, mint önmagad rossz változata, akkor légy erős.
Törd be ezt a tükröt, és esküszöm, mögötte vár az Élet. Hinned kell ebben, erősen hinned, hogy képes vagy betörni a tükröt, hogy meglásd mögötte igazi arcod, ami mindig a fénybe néz, tudnod kell, hogy van ki szeret, és ez a szeretet átmelegít, fel fogod ismerni ezután a kinyújtott kezet.
Ha nem töröd be, örökre a kereszteződésben fogsz maradni, nem találod az út folytatását, és nincs olyan segítő kéz, mely végig veled maradna, én se teszem.
Megmutattam Neked, tovább lépni már a Te feladatod.