BABA KOMOLY - Nekik nincs több álmuk

Dear Mr. Obama, 
Kereken 50 éve mondta egy színesbőrű testvére... nem viccelt, és csak mert régen mondta, nem jelenti azt, hogy érvénytelenek a szavai, és most, hogy újra mások dolgába ütik büszke amcsi orrukat, talán nem ártana jobban emlékezni a saját történelmükre.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon ez a nemzet fölemeli a fejét, és megéli hitvallása szavainak igazi értelmét: Számunkra magától értetődő, hogy minden ember egyenlő. 

Mr. Obama, tudja ki mondta ezt? Az a Martin Luther King, aki nélkül maga most nem lehetne amerikai elnök! Fegyverrel a kézben még senki nem hozott békét, pláne nem idegen nemzetek földjére nem, s ha egyenlő minden ember, akkor a szíriai is, és az izraeli is, meg egyenlő volt a vietnámi is, és az összes indián törzs. Nem csak a néger egyenlő a fehérrel! De nyilván sok ember van, aki ezt nem gondolja komolyan, sőt erősen ellenzi. Ám úgy gondolom, minden anya könnye egyformán hullik a halott gyermekei után ... ha valamiben, hát ebben teljesen biztos, hogy egyenlők vagyunk MIND!

EzEz csak azért kívánkozott ki, mert látom, hogy az aktuálpolitikával foglalkozó ismerőseim közt - akiket nagyon szeretek ezért, mert ők legalább ébren vannak, és nem cukiságokkal és hülyeségekkel tömik az agyukat - felütötte fejét a "melyik oldalnak szurkoljak, higgyek" jelenség.

Maradjunk annyiban, hogy fotelből látni bármilyen háborút és arról véleményt nyilvánítani annyit ér, mint bögrével visszaméricskélni a tengervizet a süllyedő hajóról. Emberek halnak meg méltatlan körülmények közt, halom fölösleges szenvedés, borzalmas fizikai fájdalom, és rettegés ... és senki ne dédelgessen hiú ábrándokat, ez csak rosszabb lesz. Úgyhogy míg nem megy oda valaki, és kötözi le a kezüket, hogy ne bántsák egymást az emberek, addig bármely oldalnak is adunk igazat, az igazság ott van, hogy eleve nem szabadna engedni, hogy bármely hatalom nőket, gyerekeket, fiúkat és apákat küldjön a halálba pusztán emberi ego, és hatalomvágy miatt.

Bocs, hogy semmi cuki állatkát, vagy reményteljes mantrát nem mellékeltem... de Baba néha komoly.

BABA KOMOLY - Budapest, Budapest, lestrapált ...

Volt egy megbeszélt találkozóm egy kedves ismerősömmel, és azért, hogy időben odaérjek túl korán értem be a belvárosba . Én ugyanis notórius késő vagyok, ha erre vigyázni akarok, akkor viszont legalább fél órával előbb érkezem. Most egy órával sikerült hamarabb a tett helyszínére érkeznem. Amíg várakozom, gondoltam sétálok egy kicsit itt a belvárosban, úgyis kellemes az idő. 

Ami rögtön felkeltette a figyelmemet, az a sok turista volt. Pihennek, nyaralnak, fellendítik a gyatra gazdaságunk, nincs is ezzel baj. Turkálnak az I  Budapest feliratú pólók, sapkák, dugóhúzók és egyéb kacatok közt. Szembejönnek az emberrel, időnként ha valaki nem óvatos, simán fellökik, ez már nagyobb gond, de legalább ők odalökik, hogy ekszkjúzmi. Ám minden egyes turistára jut egy magyar is. És ők is túrnak. Csak ők a kukákban. Ha nem ott, hát sántítva, remegő kézzel tartják hol a kalapjukat, hol szappant rég nem látott, görcsös markukat. Ez sem meglepő, tudjuk hol és hogy élünk. Csak nyugtalanító... ki tudja mikor jön el az idő, hogy felezzük a napi zsákmányt?! Ami furcsa, hogy mindezt angol nyelven teszik. 

Aztán jönnek a jómódú kéregetők, a szolizott, műkörmös, festéktől terhes arcú, kamu magyar pártát viselő rég nem lánykák, akik szintén angol nyelven, ijesztő széles mosollyal kínálgatják eredeti magyar gulyásukat, kávéjukat end szám drink....Hiába mondod nem kérsz, ezt így, magyarul, a válasz: ok, hevönájsz déj. Beléd is anyukám.... Ahogy kicsit tovább sétáltam, kikötöttem a Fővám téren. Itt már leplezetlenül és derékig lógnak az emberek a kukákban, levendula illat szál a hirtelen barna árusok táskáiból, s a külföldiek gyorsan szedik lábukat a téren át. Folytatom utam, mert már megint késve érek a dolgomra. Budapest, én így nem szeretlek.

Bocs, hogy semmi cuki állatkát, vagy reményteljes mantrát nem mellékeltem... de Baba néha komoly.