Igaz nem vagyok humoros kedvemben manapság, de ettől eltekintve is bugyuta egy könyv ez.
Nem értettem sose, hogy kinek csak szimpátiából mosolyognak a humorán, az miért hiszi azt, hogy vicces?! Nem az!
Unalmas, és ostoba.
És rettentő káros is azt hiszem a farsangerika és hasonló nőnemű egyedek áldatlan munkája. Egy könyv, teletűzdelve azzal az életfilozófiával, hogy egy nő, ha sikerül valami szerencsétlent oltár elé cibálnia, akkor leszokik a gondolkodásról, rászokik azonban a zsebkendők vasalására, önállótlan gyerekeket nevel, de közben azért dohog, a főzésen kívül nincs más az agyában, indulatait a macskarúgja meg szinten bájosan, habosan, rózsaszínben adja elő, csak azért hord tűsarkút, hogy a vezérhím ezzel meg legyen elégedve, amúgy menni nem bír, de ez nem számít. Miért kell ezt? És ezért miért kell fákat kiirtani?
Szerencsére óriási betűkkel nyomtatták a könyvet és levegősre, nyilván, hisz sok értelme nem lenne a sűrű, apró betűknek, ennyi mondanivalója még a domestosról sincs ennek a libának, pedig igen folyékonyan képes a takarításról kommunikálni. Én csak remélni merem, hogy egyszer eljutunk arra a szintre, hogy attól, mert valaki férjhez megy, nem válik agyhalottá.Persze tudom, ez a jó taktika, mert nehogy már egy nő a befőzésen kívül is értsen valamihez, és az az érzésem, ez egy szint fölött már nem a férfiak elvárása, különben nem csalnák ezeket a patent anyukákat hús-vér igazi nőkkel. Ez a kényelmes agyi inaktivitás inkább a nők kapaszkodása a társadalmilag elfogadott létformához …
Bocsánat, ha sértek ezzel bárkit, de ezzel a részlettel alátámasztom akkor a fentebb mondottakat:
„Miért forog a Föld, miért esik lefelé az alma a fáról és nem fordítva, miért a globális felmelegedés és a többi. A Pasik algoritmusokat, téziseket és teóriákat gyártanak a golflabda röppályájának kiszámításához, a tőzsdeindex mozgásának lekövetéséhez. Is. Mármint az okos Pasik. Mert a kevésbé okosak csak golfoznak meg tőzsdéznek. És annyi. Minket, Nőket – azaz személy szerint engem – a fentebb említett problémák közül pusztán a globális felmelegedés érdekel. Az is csak a befőttek, fűtés és az évszakok változása miatt. Na, jó. Ennél mélyebben is. De azt nem kell Pasik orrára kötni.”
Hát igen anyukám, nehogy fény gyúljon az agyadba, vagy a Pasid rájöjjön, hogy nem is akkora szám, csak egy ilyen agyhalott mellett …
Rafinált egy könyv, annyi szent!
Pozitívumai :
Minden gondolatot, eszmét kedvelek, amiben megfogalmazódik az, hogy az ember kitalált korlátok között vergődik, aminek semmi értelme, ellenben eléggé elcsúfítja gyönyörű világunkat. Biztató, ha valaki arra akarja nevelni embertársait, hogy minden emberi kapcsolatunkat alapozzuk őszinteségre, elfogadásra, nyitottságra. Kedvelem továbbá mikor valaki ki meri mondani, hogy az intézményesített vallás kutyafülét sem ér. Ez a könyv nem a mindenkori pápa, és egyéb vallási vezető bestsellere, az teljesen biztos. De a vasárnapi misére tipegő álszenteknek is meggyűlhet vele a bajuk, bár ők a Bibliából is csak azt mazsolázzák ki, ami a szájuk íze szerint van, valószínűleg ebből a könyvből is tökéletesen kiesik nekik ez a mondandó.
Szépen próbálja megértetni azt, hogy az ember ugyanolyan teremtő erővel, ha nem nagyobbal bír, mint Isten. Isten nagyban játszik, az ember kicsiben, sokan nem tudják, hogy a kicsi az építőeleme a nagynak, pedig ez logikus, nyilvánvaló, de tényleg, ahogy a könyvben egy helyütt le is van írva, akármekkora egója is van valakinek, az ember szereti magát jelentéktelennek hinni. Az mondjuk nincs kimondva, hogy ezt hívjuk felelősséghárításnak. Pedig bizony mondom néktek, nagy igazságérzetem ellenére sokszor én is hárítom magamról a felelősséget.
Épp ezért érintett meg igazán egyetlen rész. Mikor Macknek kellett ítélnie. Fájt míg olvastam, rosszul voltam, és kiakadtam rajta. Minden nap ítélünk, folyamatosan, jól, rosszul, dicsérünk, vagy marasztalunk, de erről nem tudunk leszokni. Kemény feladat. De neki kell futni azért ennek a feladatnak, mert sokkal jobb, ha nem azzal vagyunk elfoglalva miről mit gondolunk, hanem azzal, hogy élvezzük azt, amit épp nyújt a világ. Hoppá, itt is kell figyelni a helyes arányt, az élvezetek túlzott hajszolása kiégéshez vezet, na meg embertársaink bántásához.
Ítélkezésnél tartottam. Most is azt teszem. Ítélkezek a könyv felett. Hogy jövök én ehhez?
Megszokásból … mert elvárás, hogy legyen véleményünk arról, ami ér minket, na meg itt a molyon szoktuk értékelni a könyveket, ezzel segítve elő mások könyv választását.
Zavarosan fogalmazok, a semmiről beszélek, túl tág, túl általános dolgokat mondok ugye? Hát igen, a könyv is ilyen.
Negatív:
Az előző mondatom kanyarított ide. Átcsaptam a savazós részbe. Sok rossz könyvet olvastam életemben, ez az egyik. A lektor nem tudom hol füvezett akkor, mikor ezt átnézte, de mikor átnézte, mert valamikor átnézte, akkor az átnézés közben nem tűnt fel neki, hogy az átnézendő szövegben iszonyatosan sok a már átnézett és benne hagyott: szóismétlés. A fordító is nyilván pitét sütött rizzsel, és így lekötötte agyának azt a felét, melyben a ha az író logikai defekteket is produkál, legalább ő leplezze ezt frappáns megoldásokkal. A helyesírást inkább hagyuk, mertt az se megy. Ez nem is lenne baj, hisz a könyv tartalmát tekintve, mikor letettük kezünkből a kötetet, megtanultuk, hogy nem ítélkezünk, és megbocsátunk mindenkinek, mert egyek vagyunk mindennel, és mindenkivel ebben a teremtett világban. Igen ám, de valahogy nem bírom feldolgozni a mátrix életérzést, mikor is kiderül az Atyáról, hogy ő épp egy dagadt néger nő. Keanu Reeves lehetne a főszereplője ennek a filmnek is, ő már úgyis gyakorlott az orákulummal való társalgásban, csak az a ciki, hogy ő legalább jó kérdéseket tesz fel neki. Mack, főhősünk csak sír, ámul, és eszi a pitét rizzsel (igen, nagy hatással volt rám, ha Jézus nem dobja el a tálat a kínai mártással, azt is emlegetném így együtt, de szerencsére eldobta, így nem emlegetem, de hogy sokk hatásként érte Macket a tény, hogy ezért a malőrért a dagadt orákulum, akarom mondani Papa – totális képzavar – nem verte nyakon, csak jókat nevettek, az bennem felvetette azt, hogy te jó ég, 5 gyerek apjaként ez vajon hogy élhet? ) . Nagyokat hümmög, néha, érthetetlen logika mentén felkapja a vizet, de közben nagyon szereti a Szentlelket, Papát, Jézust meg főleg. De miért? Meg hogyan? Arról nem szól a fáma.
Egy hétvégét tölt emberünk a szentháromsággal, és semmi konkrét kérdése nincs, azt leszámítva miért halt meg a kislánya. Persze ezt sem tudjuk meg, mert az orákulum csak süt, főz, danol, meg vigyorog, és időnként kioktat, hogy jó oka volt erre. Barátunk ilyenkor visszaül, mint jó gyerek az iskolapadba, akinek a tanító néni csak annyit mondott: „Mert csak!” Nyilván téríteni akar a könyv, épp ezért nem megy bele a teremtés sztori logikai defektjeibe, amibe egyébként minden gondolkodó ember belemenne, de főhősünk az egyik legbutácskább amerikai teremtménye a Papa névre hallgató kövér hölgynek.
Ezek nem lennének bajok, de tényleg, én személy szerint nem is várok ennél többet egy kereszténységgel foglalkozó könyvtől. De az utolsó lapok legalább ne azzal lennének tele, hogy vegyek ebből 7 db-ot és akkor kedvezményt kapok, hogy terjesszem ahol tudom, ajándékozzam, és szórjam az Igét. Ezt az LSD-s rémálomhoz hasonló igét, ebben a formában nem ajánlom senkinek, nem hogy terjesszem önként, és dalolva. Meg pitét sütve …
Nem vagyok rosszindulatú, sok szép gondolat veszett el ebben a nagyon rosszul megírt könyvben. Én sajnálom, mert a mondanivalója igenis nagyon fontos, de ami ilyen butaságba van becsomagolva, az nem éri el azt az eredményt, amire eredetileg hivatott lenne.
Madách sokkal szebben megfogalmazta anno, érzékletesebben mutatta be az ember sorsát, és igazából ugyanerről szól. „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”
Helló Evribádi, újra itt vagyok, jövök sokkolni, untatni, szórakoztatni!
Gondolom már mindenki felfalta a bejglit, mentálisan megsérült a százezredik csúnya kötött pulcsi láttán, kisírta , kiveszekedte magát vagy az ünnepi menün, vagy a félresikerült ajándékokon, kapott sok pofont a fára visszaakasztott üres szaloncukor papírok miatt, jól bezabált, haza tért a gyomormosásból, majd jól berúgott, megsüketült a tűzijátékok és petárdák idegőrlő zajától, vagy épp a keze szállt el miatta (ez utóbbit barátom meg is érdemled! ) , kijózanodott és borzasztóan örül mindenki annak, hogy 2014-et írunk már.
Én igen! Mármint örülök! Úgyhogy Boldog Új Évet Kívánok minden Kedves, és Kedvetlen blogolvasómnak, az ünnepi sztorikat itt alant ha nem vagytok szégyenlősek meg is oszthatjátok. had röhögjünk, vagy hatódjunk meg, egyik se jön rosszul, sose :)
Mi tagadás, nekem amilyen évem volt 2013, pontosan úgy ért véget is. Nem panaszkodom, de ritka ótvar karácsonyt prezentált nekem pont az az illető, akitől a legkevésbé se vártam volna, na de ez van, ennyi tellett épp abban a pillanatban. 2014 a megbocsájtás, és az egyensúly éve lesz, mer' én azt mondtam, na meg az asztrológusok is kecsegtető hírekkel szolgálnak ez ügyben. Úgyhogy fátylat rá, meg se történt! Az se ami előtte volt!
Kisebb világomlás után azonban 2013 rúgott még egyet rajtam ... meg a macskámon, ami azért felháborító, mert ha engem rugdos, az oké, de nehezen viselem, mikor szeretett lényeim bármelyikét kapja ki az Élet a sorból. December 28-án este összeesett Pannikám ( Picúr történetében ő Szürke) és hiába hurcoltam állatorvosok színe elé, nem igazán kezdtek vele semmit. De a macska ravasz jószág, kitol a világgal, és ha érthetetlen okokból lesz rosszul, ugyanolyan érthetetlen okokból is gyógyul, persze ebben segítségemre volt azért néhány jó barát komoly fizikai és szellemi segítsége is. Ez úton is millió KÖSZÖNET érte, és HÁLA!
Szilveszterünk úgy alakult a tervezett helyett, hogy beteg kismacskámat próbáltam óvni az elmebeteg petárdázóktól, és attól az ismeretlen kórságtól, ami elhatalmasodott rajta. Igen szórakoztató ám két rettegő macskára vigyázni, miközben a mi fejünk is szétmegy a háborús övezethez hasonló délutántól másnap hajnalig tartó zajban. De éjfélkor végre megmoccant a számlap, és eltűnt 2013. Minden nyamvadt nyűgjével, és gonoszságával együtt, végleg leszámoltunk a bestiával, úgyhogy új év, új élet kezdődött.
Fogadalmakat is tettem, ahogy azt ilyenkor tenni szokás, eddig még betartottam őket, igaz nem volt nehéz. Hiába no, jó fogadalmak kitalálásához is tehetség kell! Íme:
1. Minden tettem, gondolatom hűen tükrözni fog továbbra is, ahogy egész eddigi életemben. 2. Továbbra se vonok meg senkitől semmit, viszont most már odafigyelek, az egyensúlyra, így ha valaki, vagy valami nincs hasznomra akár fizikailag, akár lelkileg, attól tökéletesen elhatárolódom. Az áramoltatás lényege ugyanis az, hogy a kiadott energia visszaáramlik, nem pedig az, hogy én mint egy őrtorony világítok a sötétben, "mert hát ráérek világítgatni" alapon. 3. Továbbra se játszom meg magam, nem keresem senki kegyeit rám nem jellemző viselkedés mutatásával. 4. Továbbra se tagadom le érzelmeimet, ha sírnom kell sírok, ha nevetnem, nevetek, ha meg kell öleljek valakit megteszem, ha fel kell pofoznom, felpofozom, függetlenül attól, hogy ki mit vár el, kit hogy hoz ez zavarba. Mások problémája nem az enyém, és én nem teremtek magamnak csak azért problémát, hogy megfeleljek. 5. Ellentétben az eddigi 31 évvel, 2014-től nem hallgatom végig senki véleményét rólam. Az a vélemény felszínes, elítélő vagy elfogult, a legcsekélyebb mértékben sem reális, és leginkább a véleményezőt minősíti, nem engem. Nem hagyom, hogy bárki, akár rokoni kapcsolatra, akár baráti szeretetre hivatkozva beleszóljon az életembe, mert nekem kell ezt viselnem, kintről csipogni nagyon könnyű. 6. Az előbbiből következik, hogy óvakodni fogok a vélemény nyilvánítástól, mindenki csinál amit akar, én csak a magamban megformált véleményem szerint elfogadok, vagy elutasítok. 7. Töretlenül képzem magam lelkileg és szellemileg, akkor is, ha a világ épp azt várná, hogy idomuljak a lelketlenséghez, butasághoz. 8. Ha még egyszer megtudom, hogy valaki fél tőlem, vagy a velem való kapcsolattól, önmagában nem bízik, bizonytalan és tétova, azt az embert abban a pillanatban ignorálom. 31 évem ment el arra, hogy félős emberekbe öntsek lelket, önbizalmat, erőt. Fölösleges, és a terapeuták ezért komoly pénzeket kapnak, én viszont csak kudarc élményeket. Mindenki gyógyítsa magát ahogy tudja: nélkülem. 9. Többet fogom használni a "Köszönöm", "Hálás vagyok", "Szeretlek" szavakat. Kevés van belőlük a világban, had fejtsék ki hatásukat! 10. 2014-ben is Szeretni foglak Téged, olyannak, amilyen vagy, csak épp nem hagyom, hogy bánts
Nos, jelenleg itt tartunk. A mai nap folyamán, mivel macskám látszólag teljesen rendben van, bepótolom azt a kimaradt ereszdelahajamat tipusú szilveszteri bulit, és úgy döntöttem nem csak ma. Azért bízzunk benne, hogy nem ismétlődik meg a 2012-es asztalos balhé, aminek egy hét fekvőgipsz lett a vége, bár halkan megjegyzem a körülményei, és az utóhatásai is igen humorosak voltak. Legyalult Főnix madaram megunta az elnyomást, úgyhogy kiengedem volierjéből, had repkedjen szabadon, ahogyan azt kell.
Bukósisakokat elő, asztalba, ide-oda kapaszkodni, Baba újra száguld ;)
Béke és a blogom legyen Veletek 2014-ben ;)
Lehet, hogy megbánom, amiért 5 csillagot adok ennek a kötetnek. De ritkán bánok meg bármit is, most se hinném, hogy így teszek majd. Már mondogatom úgy 15-20 éve, hogy a könyvek, filmek, zenék, információk, történések nem azért kerülnek előtérbe, mert mi akarjuk, hanem mert ők akarnak minket. Hát erre a könyvre megint igaz, hogy Ő választott engem, nem én Őt. ( tartalmát tekintve lehetséges, hogy én jelenleg az „Áldozat” létformában leledzem, és azért gondolom így, van rá sansz ;) ) Ennek az olvasmányélménynek van némi előélete. Múlt héten barátaimhoz szerettem volna átmenni, gondokat megbeszélni. Közben viszont az egyik hőn imádott macskám lebetegedett. Mondanom se kell, hogy a találkozót lefújtam, és valljuk be, fél hülyére aggódtam magam édes drága kismacskám egyre romló állapota miatt. Másnap a délutáni orvos látogatás után felnyaláboltam az összes könyvtári könyvemet, hogy én ezeket ha kiolvastam, ha nem, visszaviszem, mert Panni ( macska becsületes neve) nélkül úgyse élet az élet, akkor meg minek olvassak. Könyvtáros néni munkahelye akkor biztosított, ha az emberek igénybe is veszik, így munkaköri kötelességének eleget téve odaterelt az új könyvek polca elé, nem baj ha nem kell semmi, csak nézzem meg. Nem volt erőm vitatkozni, pedig szoktam, kimondottan utálom, ha a legcsekélyebb módon is megpróbál valaki rám erőszakolni valamit. Akkor is, ha az nekem történetesen jó lenne. Nézegettem, csupa számomra érdektelen kötet, és hopp, egy érdekes színű, vékony könyvgerincen akadt meg a szemem. Levettem a polcról, és a borítóról rám pompázó 7 csakra színe egy pillanatra úgy megnyugtatott, hogy csak bámultam azt a kedves arcot, ami a csakrák mögé van helyezve. Nekem ez a könyv kell. Mi a címe? Karmakiller … te jó ég, az előző napi elmaradt találkozó témája. Hörcsög moly volnék, így nagy illetődöttségemben még választottam pár kötetet, biztos mi biztos alapon, és húztam haza. Otthon Pannám ordítva dorombolva várt. Nem volt jól, kidorombolta magát és elbújt. Még éjjel beleolvastam a könyvbe, nekem döcögősnek tűnt, így csak odébb raktam, és bámultam elalvásig kismacskámat, aki a világ minden kincséért sem akart elaludni, és csak depisen bámult rám. Másnap Szilveszter volt, idegkimerítő petárda zaj és tűzijáték halom közepette azért igyekeztem bele-bele olvasni a könyvbe, Panni pedig igyekezett nem szívrohamot kapni. Egyikünknek sem ment valami jól a magára vállalt feladat, de csak megúsztuk a napot. Ma ültem jobban oda a kötetnek, miközben azt tapasztaltam, hogy Panni újra eszik, iszik, kimegy a kis alomtálcájára ( ezt csak az érti, mekkora öröm tud lenni, aki már gondoskodott valaha akár emberről, akár háziállatról. Van az a szint mikor boldogok leszünk némi kakitól) . Most épp alszik. A könyvet kiolvastam, Panni pedig lepihent, épp alszik. Aki akarja, érti, aki nem, annak nem magyarázom el. Ez a könyv is olyan, aki akarja, az megérti, senki másnak nem ajánlom, ezt nem szabad csak azért elolvasni, mert valaki kíváncsi. Nem, ehhez fel kell nőni, aktuálisnak kell lennie, különben nem nyújt semmit, maximum pár izgalmas, megrendítő, de nagyon rövid, és visszafogott írói stílusban írt történetet. A kötet önmagában nem old meg semmit, nem ad semmire magyarázatot, nem sufni ezoTeri képző. Aki így áll hozzá, annak csalódás. Én megdöbbenve olvastam a történeteket, vagy nagyon színes fantáziája van Anaménak, vagy nagyon puritán őszinteséggel rendelkezik.Ha valaki ott tart, hogy el tudja fogadni ami ebben van, annak nagy megnyugvást, és elég sok jövőbeli szellemi munkát jelent a könyv, valamint olyan izgalmas tapasztalást, ami kissé zavarba ejtő, hisz az olvasás egy látszólag inaktív, és egyirányú kommunikáción alapuló tevékenység. Sajnálom, ennél tényszerűbb értékelést nem tudok erről megfogalmazni, de ha nyitott szellemmel elolvasod majd te is, rájössz, hogy miért nem lehet erről úgy nyilatkozni, mint egy átlag könyvről.
Minden Kedves Olvasómnak Békés, Áldott Ünnepeket Kívánok!
Szeretném megköszönni a figyelmeteket, és azt a sok kedves visszajelzést, amivel időről- időre megtiszteltek.
Valószínűleg a blogot már csak jövőre töltöm meg új tartalommal, nem mondom, hogy addig tétlenkedek, de félkész dologgal nem szívesen állok elő. Bízom benne, hogy a jövőben is sok vidám percet tudok majd Nektek okozni, de most Karácsony van, most álljunk meg ezzel egy cseppet, és töltődjünk fel a család, és barátok által kapott szeretetben.
Kívánom, hogy aki olvassa-e sorokat élje át a Csodát, amire csak a Szeretet képes, gazdagodjon az elkövetkező pár napban olyan felejthetetlen, kellemes élményekkel, amire nagy szükség lesz a rossz napok alatt. Mert jönnek majd olyanok is, de most csak örüljünk, pihenjünk, együnk finomakat, és vegyük körbe magunkat azokkal, akiket tiszta szívből szeretünk.
Legyen rajtatok áldás!
Szeretettel és Tisztelettel : Baba
/ "Amíg élnek a fák, amíg látom a hegyeket,
addig úgy gondolok Rád, ahogy kacagnak a gyerekek.
Tiszta szívvel, szeretettel, könnyes szemmel, őszintén,
mert mindenhez Szeretet kell, ami erősebb, mint én." /
Jó tanácsok az Ünnepekre, hogy ne árts más élőlényeknek, ha már a szeretet ünnepét tartjuk!
1. Ne végy élő állatot - gyermekedet nem így tanítod felelősségre, hiszen ő nem méri fel mivel jár egy cuki szőrgombóc, vagy vicces teki élethosszáig tartó gondoskodás, sok esetben felnőtt ember sem képes ezt belátni, kutyának sétálnia kell, hullik a szőre minden bundás állatnak, amit takarítani kell, a macska karmol, és mindegyik eszik. Minden nap. És az pénzbe kerül, ahogy a te ételed is, és az orvosi költség se két forint, így meggondolatlanul NE VÉGY ÉLŐ ÁLLATOT, NEM JÁTÉK! Ha mégis kell egy kiskutya, kiscica, fogadj örökbe egyet, ő nagyon hálás lesz neked, te a költségeidet némileg csökkentetted, és igazi ajándékká válhattok egymás számára, hiszen mekkora különbség van vásárlás, és befogadás között!
2. Ne petárdázz - Semmi vicces nincs abban, hogy az emeletről ledobsz egy robbanó hangot hallató izét. Ez ugyanis beleeshet egy járókelő nyakába, babakocsiba, épp arra sétáló kutya hátára, és a kocsik fényezésének sem tesz jót. Hangjától félnek az állatok, igen, a szomszéd idegesítő vakarcsa is retteg tőle, tudom, hogy téged ez nem érdekel, de a szomszédod szereti azt a vakarcsot, és ha még nem próbáltál megnyugtatni rettegő állatot, el se tudod képzelni mennyi aggodalmat, félelmet okozol ezzel nem csak az állatnak, de a gazdájának is. Ilyenkor némely állat képes kiugrani az ablakon, ha azt a menekülő útvonalat tartja éppen jónak ijedtében, ha ez bekövetkezik, valljuk be, gyilkossá válsz. De nem csak a kisállat fél ám ettől a hangtól, hanem a kisbabák, háborút megjárt idősek, és konkrétan minden jóérzésű ember gyűlöli a robbanás hangját. Ha te mégis szereted, akkor javaslom jelentkezz önkéntes katonának, menj Irakba, és ott hallgathatod fülednek kedves hanghatásodat. Persze lehet 2 perc múlva sírva fakadsz, de egy próbát megér. Ja, és attól, mert te nem petárdázol, de nem kobzod el attól, akinél van, nem vered ki a kezéből, ugyanúgy tehetsz erről a bosszantó, káros szokásról, mint aki csinálja. - NE PETÁRDÁZZ!
3. A karácsonyfa nagyon szép, csillognak a díszek rajta, az égősor vidáman pislog, és nagyon meghitté tudja tenni az ünnepeket. Ám két dolog is hibádzik vele: 1. gyúlékony! Ha nem akarsz kétszer sült lenni, és nem szeretnéd végig nézni, ahogy hamuvá ég minden, amiért addig keményen dolgoztál, vigyázz arra, hogy ne gyulladjon ki. Mitől tud kigyulladni? Csillagszórótól például, vagy attól, hogy gyertyát teszel rá égősor helyett, csak hogy klasszikusabb legyen a móka, vagy ha zárlatos az égősorod. Ha nem vagy a fa mellett, ne égjen rajta semmi! 2. élő növényt vágtak ki csak azért, hogy 1-2 hétig te gyönyörködhess benne. Az ára se volt semmi, de az Élet felbecsülhetetlen, így ez a része engem speciel nem érdekel, de az igen, hogy miután meguntad, elmúlt a nagy áhítat, kidobod a kukába. Abból a fából ceruza, bölcső, íróasztal is készült volna, az se jobb sors, mint a szelektív kuka mellett elrohadni, de lássuk be hasznosabb. Ha rendes akarsz lenni, vagy gyökeres fát vásárolsz, amit később el lehet ültetni, és el is ültetsz, vagy visszaszolgáltatod a kertészetnek, ahonnan hoztad, esetleg műfenyőt vásárolsz, ami egyszeri kiadást jelent, ám 10-20 évre ( minőségtől függően) megoldott a fenyőfa kérdésed. De ha az eldobálós fakivágás híve vagy, még mindig javíthatsz a dolgon azzal, hogy az ünnepek elmúltával odaadod olyannak, akinek nincs mivel fűtenie. Persze a gyanta végett nem túl jó tüzelő anyag a fenyő, hőtermelésében is alul marad, de hidd el, míg te a családod körében jól lakva keresgéled a puffadás elleni gyógyszered, van aki fagyoskodik az otthonában.
/ nekem itt jobban tetszik/
4. Álszent ne légy, de tudd, hogy nem minden embernek van családja, otthona, étele. Ha máskor nem, hát ilyenkor ne lépj át a hajléktalanokon, ne kergesd le őket a buszról, ők fáznak, és igazad lehet abban, hogy te nem ezért fizettél, de tudod nem lehetsz benne biztos, hogy te soha nem kerülsz olyan helyzetbe! Ám egyre vigyázz, a saját érdekedben. Ha teheted, NE ADJ ALAPÍTVÁNYNAK! Tudom csúnyának tűnik így elsőre, de gondolkodj. Te nagy hévvel elküldesz pénzt, élelmiszert ezt-azt. Látod ki veszi át? Látod hova kerül? Nem! Ülj be mesét olvasni a gyermek osztályra egy kórházba, és add Te magad oda azt a szelet csokit, azt a kiló kenyeret, vagy amit akarsz. Ne bízd ezt másra, szánj rá időt, hogy ha valóban segíteni akarsz. Tudod miért a Te érdeked ez? Mert ha januárba, vagy később meghallod, hogy ez, vagy az az alapítvány x milliót csalt el, soha többé nem fogsz adni semmit, mert teljesen jogosan ki fogsz akadni. Viszont a világban nagyon sok a szegény, beteg, segítségre szoruló ember, és ők nem tehetnek arról, ha egyesek a Te lelki ismereteddel játszanak, és ezzel keresik meg a betevő luxus cikkeiket. Hidd el, attól mert Te jó vagy, a többi ember nem az!
Szóval ésszel, és főleg szívvel ünnepelj. Kívánom, hogy ha veszed az energiát arra, hogy ezekre odafigyelj, kamatostul kapd vissza az Élettől kicsi szíved nagy tetteit. Áldott Ünnepeket!
Chili és csokoládé by Erika Farsang
