NAPI DUMA - Napi bókom

Napi bókom: " Tisztára olyan vagy, mint a Badár" by I.

  

... hm..hiába no, az idő vasfoga megrágja az ember lányát :)

Később érkezett kiegészítő információ: "Mééé,a Sanyi jó fej,csak randa"

BABA MŰVELŐDIK - Csoki, csoki, csoki ... avagy az Olvasás Éjszakája

Csoki, csoki, csoki … avagy az Olvasás Éjszakája.

Tegnap részt vettem az idén először megszervezett Olvasás Éjszakáján. Nagyon jó kis programnak ígérkezett, bár voltak kétségeim a szervezés gördülékenysége miatt, amit az első 1 óra alá is támasztott. De oda se neki, jövőre jobb lesz, így volt ez anno a Színházak Éjszakájával is 

Az esemény egyéb aggályokat is felvetett bennem, hiszen ha figyelitek miket olvasok, nem nagyon vagyok képben a kortárs írókkal, én amolyan molytoszaurusz vagyok, és sajnos, vagy szerencsére én is olyan vagyok, mint egy amerikai katona, csak én nem a vietkongra értem, ha azt mondom: halott író a jó író. Persze ezt nem csak hogy tárgyát képezve gondolom más értelemben, hanem azt is, hogy szegény író nem attól jó, mert meghalt, hanem a könyv nyelvezete számomra attól élvezetes, hogy nem igen szerepelnek benne modern szlengek, úgyhogy a kortársak közül is azokat szeretem, akik szépirodalmat írnak, a szó legteljesebb értelmében.

Nos, ezek után nem nehéz kitalálni mily borzalom ült az arcomra a sok félmeztelen férfi fotójával ellátott vámpír történetet magában rejtő kötetek láttán, illetve sok esetben nem értettem miért az a nagy izgalom egy-egy egyszerű, földi halandó körül, aztán mindig súgott valaki egy nevet, amire továbbra is csak a szemöldököm szaladt a hajkoronámig, hogy jó, jó, értem én, de ő ki… "Hát tudóóóód"…nem, nem tudom, de ez nem akadályoz meg abban, hogy bűbájos mosollyal üdvözöljem, maximum kerülöm a beszélgetést, nehogy kiderüljön mily műveletlen alak vagyok, hogy nem tudom ki az, és azt se, hogy mi az amit írt. Azért én hálás vagyok mindenkinek, aki valaha írt valamit, még akkor is, ha soha nem szándékozom elolvasni. Mégis csak jobb, mintha PC játékokat tervezne agyhalottaknak.. (bocs)

Nos, ezeken az akadályokon is tovalendülve, nagyon hálás vagyok G.nek, hogy felvilágosított elmémben néhány homályos foltot, kísért engem jobbról balra, majd balról jobbra, hogy cinkosom volt a csoki begyűjtő hadjáratban ( igen, gyűjtöttünk egy kisebb ipari mennyiséget, végül is egy könyvmolynak nem kell karcsúnak lennie, mert a könyv olyan élőlény, aki úgy szeret, ahogy vagy, ez van), hogy bátorított annak ellenére, hogy nőstény könyvmoly létemre csak én hurcolom hűségesen magammal a sörös korsóm, hogy vigyorgott velem néhány valóban szánalmas könyvborító felett, hogy támogatott különféle rajongásaimban (igen,a látszat ellenére tudok, és szeretek is rajongani) és, ami a legfontosabb, köszönöm a doboz csokit, amivel meglepett 

Mivel G. úgy látszik mindenkit ismer, kénytelen voltam én is téblábolni különböző emberek közt, míg ő kedélyesen beszélgetett velük, amivel nem is nagyon lett volna problémám, csak éppen lányos zavarban voltam kb. egész este. Ezért fordulhatott elő, hogy kénytelen-kelletlen és tokától bokáig elvörösödve belenyöghettem 2 szót az ekultura.hu mikrofonjába és kamerájába, amit viszont nagyon nem köszönök G.-nek, mert az orromat se púderezhettem be előtte, és erre sose került volna sor, ha ő nem olyan közvetlen, mint amilyen. De őt így szeretjük, úgyhogy ha soha nem látom viszont a felvételt, fátylat rá. UPDATE Nem csak én, de Ti is megnézhetitek, én vagyok a szemforgató szőke, G. pedig előttem beszél.

Az ekultura.hu -ra térjünk picit vissza, mert bár introvertált állapotomban nem örültem a villámkérdésnek, azért ez a kis csapat nagyon szimpatikus volt számomra, okos, kedves emberek, és örülök, hogy találkozhattam velük Önképző jelleget öltő találkozásunk rádöbbentett, hogy valóban milyen kellemetlen lehet titokzatos félmosollyal és iróniával felvértezett emberrel beszélgetni, úgyhogy ezúton szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akit valaha zavarba, vagy kellemetlen helyzetbe hoztam, de hát ez van, néha akasszák a hóhért, s ilyenkor ráeszmélünk, de ettől még minden megy a maga útján 

Ja, hogy nem esett szó még arról, hol is volt az az ott? Hát a Lírában kérlek alássan. Hogy miért nem a Libriben, arra nagyon egyszerű a válasz, csak mert ott valahogy úgy éreztük nem annyira örülnek a jelenlétünknek. Nem tudom kinek mi a tapasztalata, de egyetlen ősz hajú dolgozót és egy hosszú, barna hajú információnál lévő hölgyet ( ő nagyon nagy arc volt, sikerült a kapros csokinkat elcserélni vele ginszengesre, ezúton is puszilom őt) leszámítva a Libri valahogy nyűgként élte meg az érdeklődést. Hát van ilyen is…ha felvétel is van, akkor itt szeretném jelezni, hogy kedves, mosolygós, emberközpontú alkalmazottat találnának személyemben.

Na de a Líra…hát a Líra…nagyon barátságos légkört biztosítottak, kedvesek, vendégszeretők voltak, és bár maga az esemény szervezése elsőként nem volt fényes, ez itt is kiütközött, de ők tényleg beleadtak apait, anyait, hogy mindenki jól érezze magát náluk. Jól is éreztük magunkat, köszönjük szépen!

Muszáj vagyok megemlíteni még Kovács Noémit. Tündérpofa! Tessék megvenni a Lélekölő című krimijét, mert megérdemli, hogy Agatha Christie magasságba emelkedhessék, humora, kedvessége ugyanis csak gyors észjárásánál nagyobb Neki is nagyon köszönjük a nyomozós játékot, bár személy szerint kicsit neheztelek rá, amiért a legegyszerűbb megoldás volt a helyes, mert így szegény G. velem együtt idő előtt esett ki a játékból (bocs, de sose hallgass szőke nőre :P) de ez semmit nem von le a játék élvezetességéből.

/ Mikor a krimi szerzője viszi be a zsarut /

Tényleg jó este volt a tegnapi, mindenkinek köszönöm, akit megemlítettem, találkozunk jövőre ugyanitt :)

/ Varró Dani pókerezik és közben dedikál /

Ui.: Gyerekek, ennyi repi csokit … Ja, és bibibííí, elbitoroltam két gyönyörű Breakfast at Tiffany's szalvétát is …juhúúúú

MINDENNAPOK - Angyalok márpedig léteznek!

Tyű a mindenit!

Mivel esett az eső Pesten, tudhatjátok, hogy vagy állásinterjún voltam, vagy a Margitszigeten akartam sétálni egyet, de nem, ilyen elvetemültségre még én sem vagyok képes ilyen időben, és ráadásul reggel 7-kor.

Kellemetlen élményeim sorozata után - amiről nagyon úgy érzem, érik már egy novella, de még inkább egy regény - úgy döntöttem, hogy kellemesen fogom eltölteni, első blikkre haszontalannak tűnő napomat. Mert megérdemlem, azért.

Bele is csaptam a lecsóba, és elmentem egy kedves ismerősnőm, K. munkahelyére átvenni, a tegnap már megbeszélt szatyornyi gyöngyöt. Hát barátocskáim ez nem egy szatyor, hanem egy zsááááák, és nagyon nehéz, és jujj de izgalmas lesz kipakolni, megcsodálni, mert már a kolléganője kíváncsiságát is kielégítendőn beletúrtam a sokat sejtető felszínbe, most jöjjön akkor az alszín ... :D

KÖSZÖNŐŐŐŐŐM K. ! Puszi, csók, ölelés, meg amit akarsz, egy életre leköteleztél, mert engem le lehet ilyen apróságokkal, és mint látjuk, ez nem is olyan kis apróság, ez maga a Kánaán ;)

Aztán említést kell még tennem két másik angyalkámról is! Angyalok ők, mert más szót nem tudok használni olyan humanoidokra, akik jókor vannak jó helyen!

Az egyik angyalom a röpke 3 és fél órás állásinterjú alatt tartotta bennem a lelket, márpedig erre nagyobb szükségem van, mint egy melltartóra  pohár vízre. Köszönöm Neked Z!

Másik angyalom akkor lebbentette meg a szárnyát, amikor már hazafelé indultam volna, lógó orral, eső áztatta gúnyában csoszogva a rideg beton dzsungel közepén. Neki is köszönöm, hogy kifakadhattam, meghallgatta, és minden elismerésem erős idegrendszerének, aminek segítségével azt nem mondom, hogy még a nap is kisütött, mert nem igaz, de akár igaz is lehetne, mert arcocskám rövid időn belül nem keskeny mosolyra fakadt. Igaz az esernyőmet meg lányos zavaromban ott hagytam a buszmegállóban...oda se neki! Köszönöm Neked is I. !

Na, a lényeg tehát, hogy angyalok igenis léteznek, és itt cirkálnak köztünk. Én ma háromról tettem Nektek említést, a többieket keresgéljétek csak szépen, én most neki esek ennek a zsáknyi gyöngy-flitter kombónak, mint hülye gyerek a tépőzárnak, további szép napot for evribádi :)

/ jujj mit találtam :) /

MINDENNAPOK - Föntről jön az áldás

A nap tanulságai: 

1. Ha Baba állásinterjúra, vagy a szabadba megy, esik az eső, ez olyan biztos, mint a halál, meg az adó.
2. Csak azért, mert csúszós szandált vettél fel, és seggre estél a csini rózsa mintás kis ruhádban a szakadó esőben, még integethetsz sikkesen a pirosnál veszteglő motorosnak, míg ő a bukó alól is jól hallhatóan rajtad röhög ... Ne aggódj, a Harley nem esőre van tervezve, fog ő még sírni ...
3. A seggnyaló, sunyi jellem mindig győzedelmeskedik a jó felett.
    a, Sajnos erre születni kell, nem tanulható készség, mivel a gerincnek nevezett alap váz a kifejlődése után nem módosítható emberi testrész.
    b,  Nem mindig derül ki azonnal milyen jellemű emberrel állunk szembe, de ha rájövünk, szinte mindig késő már, ez így van "rendjén".
4. Minden férfi idióta, teljesen mindegy hány éves.
    a, Minden férfi felháborodik ezen, és minden nő reméli, hogy ez nem igaz.
    b, DE...IGAZ!
5. Nem az a barát, aki azt mondja, hanem aki nem mond semmit, csak nyújt egy zsepit.
    a, sok esetben nem is zsepi kéne, de nincs pofánk megkérni a másikat, hogy járjon lövész szakkörre.
6. Könyvbuzinak sose ajánlj könyves oldalakat, mert soha nem szakad le onnan.
   a, Különösen ne ajánlj idegennyelvű könyves oldalakat
   b, Ha már megtörtént a baj, dőlj hátra, és élvezd, ahogy könyvbuzi ismerősöd menthetetlenül elmerül a virtuális világban, lubickol benne, mint egyszemes ostoros a köpőcsészében.

BABA KOMOLY - Nekik nincs több álmuk

Dear Mr. Obama, 
Kereken 50 éve mondta egy színesbőrű testvére... nem viccelt, és csak mert régen mondta, nem jelenti azt, hogy érvénytelenek a szavai, és most, hogy újra mások dolgába ütik büszke amcsi orrukat, talán nem ártana jobban emlékezni a saját történelmükre.

Arról álmodozom, hogy egy szép napon ez a nemzet fölemeli a fejét, és megéli hitvallása szavainak igazi értelmét: Számunkra magától értetődő, hogy minden ember egyenlő. 

Mr. Obama, tudja ki mondta ezt? Az a Martin Luther King, aki nélkül maga most nem lehetne amerikai elnök! Fegyverrel a kézben még senki nem hozott békét, pláne nem idegen nemzetek földjére nem, s ha egyenlő minden ember, akkor a szíriai is, és az izraeli is, meg egyenlő volt a vietnámi is, és az összes indián törzs. Nem csak a néger egyenlő a fehérrel! De nyilván sok ember van, aki ezt nem gondolja komolyan, sőt erősen ellenzi. Ám úgy gondolom, minden anya könnye egyformán hullik a halott gyermekei után ... ha valamiben, hát ebben teljesen biztos, hogy egyenlők vagyunk MIND!

EzEz csak azért kívánkozott ki, mert látom, hogy az aktuálpolitikával foglalkozó ismerőseim közt - akiket nagyon szeretek ezért, mert ők legalább ébren vannak, és nem cukiságokkal és hülyeségekkel tömik az agyukat - felütötte fejét a "melyik oldalnak szurkoljak, higgyek" jelenség.

Maradjunk annyiban, hogy fotelből látni bármilyen háborút és arról véleményt nyilvánítani annyit ér, mint bögrével visszaméricskélni a tengervizet a süllyedő hajóról. Emberek halnak meg méltatlan körülmények közt, halom fölösleges szenvedés, borzalmas fizikai fájdalom, és rettegés ... és senki ne dédelgessen hiú ábrándokat, ez csak rosszabb lesz. Úgyhogy míg nem megy oda valaki, és kötözi le a kezüket, hogy ne bántsák egymást az emberek, addig bármely oldalnak is adunk igazat, az igazság ott van, hogy eleve nem szabadna engedni, hogy bármely hatalom nőket, gyerekeket, fiúkat és apákat küldjön a halálba pusztán emberi ego, és hatalomvágy miatt.

Bocs, hogy semmi cuki állatkát, vagy reményteljes mantrát nem mellékeltem... de Baba néha komoly.

BABA OLVAS - Vaszary Gábor : Csak Te!

Saját értékelés:

Kesernyés, édeskés, könnyű és egyben kegyetlen. Ezek a szavak jutottak eszembe, amikor becsuktam a könyvet. 
Alapvetően nem szeretem a romantikus regényeket, viszont ez annak ellenére, hogy az, mégse az. Ez valami igazi történet, igazi alakokkal, butaságokkal, tévedésekkel, hittel, reménnyel, csüggedéssel, folyamatos igazság kereséssel. Pont mint az élet. A történet finom eleganciába burkolt nyersesége engem mindenképp meggyőzött arról, hogy több Vaszary kötetet kell olvasnom. 
Nem akarom lelőni a poént, mert ehhez a könyvhöz hangulat kell, s ha meg van a hangulat, a vége olyan kiábrándító, kijózanító, hogy legszívesebben a Dunába dobtam volna a könyvet. De a végén csak egy mondat dübörgött bennem végig, és mire tizedjére hangzott el a fejemben, teljesen más hangsúlya lett: 
„A világ legszebb lánya a "Kék Duna” teraszán ült…" Hm, a vége miatt mondható el erről a mondatról, hogy ez az igazi szerelem. Elfogult, bohó, és vak…nagyon vak! 
Aki a szirupos történeteket kedveli, az biztosan csalódik ebben a regényben, ám aki képes lassú ütemben hömpölyögni a történettel, és bele tudja magát érezni mások élethelyzetébe, annak nagyszerű kikapcsolódás ez a könyv. 
A karakterek eredetiek, kedvesek, tökéletlenek, esendők, egyszerűek és mégis olyan sokat mondóak. Pudovákné például alig szerepel benne, mégis látjuk magunk előtt, ahogy mint egy múltbéli kísértet vonul át a helyszíneken. Hősünk egy tipikus férfi, sármosnak is találhatnánk, ha a vége nem olyan, amilyen, barátja, Milánkovics Milán majd' minden magyar ember háza táján előforduló kissé unalmas, de jó barát, Babyka az örök szerető, könnyes, édes, nedves, kedves. Évike a túlfűtött örök Nő, a zene bolondja, aki épp annyira fantasztikus, mint amilyen rémes. Kedves alakok, jó bepillantani a világukba, és megnyugtató is egyben, hogy valójában nincsenek egyedi esetek. 
Nem egy világirodalmi remekmű, de forró nyári napon, jéghideg rozé fröccs mellett sok mosolyt és egy két huncut könnyet előcsaló olvasmány.

Tartalom:

Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek. Vajon túlélheti-e a két rendkívül különböző ember házassága a korkülönbség mellett a női és férfi szerepértelmezésekből is fakadó vitákat, egy régi szerelem nyomasztó emlékét, a környezet rosszallását, intrikáit, a férfiakat mágnesként vonzó fiatalasszony körül legyeskedőket? Vaszary Gábor finom humorral átszőtt keserédese érdekes választ ad minderre.

BABA OLVAS - William Golding : A legyek ura

Saját értékelés:

Ezt az ifjúsági regényt nyilván nem az én korosztályomnak kéne olvasnia, de mivel anno kimaradt, úgy gondoltam bepótolom. Kissé tévesen újfent hallgattam a kritikákra, és borzalmasan izgalmas történetet vártam. 
Vártam…mert nem jött. 
Jó, nyilván nem egy humoros írás, egy laza kis ponyva, de az a visszhang, ami övezi a kötetet, nem igazán illik rá. 
De lehet csak én vagyok „öreg” és sokat látott ehhez. 
Valahol teljesen normális és elengedhetetlen dolog az, hogy ha zárt helyen vészhelyzetbe kerül egy csoport ember, ott az agresszió előbb utóbb felüti fejét. Még békeidőben sem tud az ember az egojától szabadulni, mit várunk akkor egy csapat gyerektől, akik a tűzőnapon, pusztán gyümölcsön, meg időnként némi húson tengődnek, egyedül, a felnőttek megnyugtató jelenléte nélkül? Persze egy kattantabb felnőttel rosszabbul jártak volna szerintem. 
Nem mondom, hogy nincs benne tragédia, de közel sem olyan borzalmas, mint ahogy hüledezik ezen a könyvön a legtöbb ember. Ilyenkor szoktam azon gondolkodni, hogy az ellustult, kényelmes, álszent nyugati ember mennyire nem ismeri , vagy épp nem akarja ismerni saját belső világát és az alapvető emberi természetet. 
Minél többet gondolkodom, annál inkább rájövök, nem is a regény az, ami elgondolkodtat, hanem az a sok vélemény, amit hallottam róla. 
Ha ettől eltekintek, akkor ez egy laza, de érdekes olvasmány, tetszettek benne a főszereplő srácok, különösen a szöszi Ralph, jó volt olvasni hogy válik egy gyerek felnőtt férfivá, mert ő azzá vált, míg a többi simán csak hagyta, hogy az alap ösztönei irányítsák. Röfi is nagy karakter, de ő tipikusan az az alak, aki a mindennapokban is magával hordozza a saját tragédiáját, valahogy ez már csak így szokott lenni, hogy aki túl nagy teret ad az intelligenciájának és a kis lelkének, az ha testileg satnya, mindenképpen csak elbukni képes. Nincs jól, de így szokott lenni. 

Talán a történet leírásával lehetett némi gubancom, nem tudom, mert tényleg nagyon szerethető kis karakterek ezek a srácok, a tájleírás is szép, de valahogy nekem valami nem stimmelt. De csak egész kicsit nem stimmelt!
Összességében jó könyv, de a kritikái miatt durvábbra számítottam.